Evangéliumi Hirnök, 1967 (59. évfolyam, 1-24. szám)
1967-01-01 / 1. szám
VOL. 59, No. 1, JANUARY 1, 1967. 59. ÉVF., 1. SZÁM, 1967. JANUÁR 1. Official Organ of the Hungarian Baptist Union of Ameriea ------ Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja JÉZUS monda: “De kell, hogy előbb hirdettessék az evangélium minden nép között.’’ (Márk 13:10.) Az előttünk levő úfesztendo ismeretlen útja “...most ezért kelj fel, menj át ezen a Jordánon, te és mind ez a nép arra a földre, amelyet én adok nekik az Izrael fiainak’’ (Józs. 1:2, b). A költő szekérkerékhez hasonlította az esztendőt, amelynek tizenkét küllője jelképezi az év tizenkét hónapját. Valahogy ilyen formán rakta ezt össze költői nyelven: “...tizenkét küllője, tizenkét hónapja, űzi egymást ma, csak úgy, mint holnap Hogyha egyet fordul a keréknek talpa, Hátul a nyomát egy esztendő mutatja.” Amikor kijött Egyiptomból Izrael népe, egy teljesen ismeretlen út állt előtte s nem tudhatták, mivel találják szembe magukat. Valamikor maga Mózes is sötétnek látta a jövőt, annak ellenére, hogy látomásai is voltak. Az Egyiptomból való kivonulás előtt hatszáz esztendővel, Ábrahám ivadékának ígérte Isten Kánaán földjét és Ábrahám hittel fogadta az ígéretet és reménnyel nézett atyasága elé, amiért is a “hivők atyja” kitüntetést kapta. Évek elteltével változtak a körülmények és olyan éhség támadt az ígéret földjén, hogy Egyiptomba kényszerült menni Ábrahám utóda a Jákob vezetése alatt 452 esztendőre s ez idő végefelé rabszolga sorsra jutott a választott faj.. De Isten nem feledkezett el róluk, hanem Mózes a “Vízből húzott” által megszabadította őket. Csodák sokaságával bizonyította, hogy vele van szolgájával, aki negyven nap alatt átvezette volna őket az ismeretlen pusztán. A bűn áthúzta ezt az isteni tervet és a negyven napot negyven esztendőre hosszabbította meg és ismeretlen utakon bolyongott a nép ezalatt az idő alatt, amely vándorlás alatt nemcsak a bűnöző nép pusztult el, hanem Mózes is az ősatyákhoz takaríttatott s a vezérpálcát Józsué vette a kezébe és neki adta parancsba az Ür, hogy vezesse a népet a megígért örökségbe, maguk mögött hagyván a negyven esztendő változó eseményeit. Drága testvéreim! Kedves olvasóim! Mi is egy esztendő nagyon változó eseményeit hagyunk magunk mögött. Sokaknak gyógyíthatatlan sebek ejtettek szíveiken. A csatamezőkön elesett gyermekek édesanyja, vagy özvegyen maradt hitves, vagy árván maradt gyermekek szívét, nem leeht hősi érmekkel való kitüntetésekkel gyógyógyítani. Ezeket csak az Űr tudja orvosolni. Gyülekezeteinkre is nagyon sötét árnyékot vetett az elmúlt esztendő. Sok kedves testvért kísértünk a temetőbe. Nagyon megfogytak a prédikátorok is és nincs utánpótlás. Ezek az események emlékezetessé tették részünkre az 1966. esztendőt. Szükségünk van arra, hogy az Úr szóljon nekünk is, mint szót Józsuénak: “Erősítsd meg magad!" Nekünk meg kell erősödnünk! Az Úr ígéretei nekünk is szólnak. A veszély nem közeleg hozzánk, ha velünk van az Úr még akkor sem, ha ezrével, vagy tízezrével elesnek mel(Folytatás a 2. oldalon) Mily unalmas, bús, üres órák (How Tedious and tasteless) — Egyházi ének Mily unalmas, bús, üres órák, Ha Jézust nem láthatom. Szép madárkák, felhők, s virágok Óh, minden csak fájdalom ... A nyár messze tűnik ilyenkor, A mező is letartott, De hogyha Ő velem van, akkor Télben is tavasz ragyog. Az Ö neve legdúsabb illat, És hangja legszebb zene ... Úgy megtelik szívem örömmel, Ha rajtam függ két szeme. Óh, bár volna Ő közel mindig, Sohasem kívánnék mást, Nem volna úgy boldogabb senki, Feledném az elmúlást. Oly megnyugvást jelent Öt látni, Ő egész világ nekem, Nincs változás időben, színben, Történjék bármi velem... Míg érzem lángját szerelmének, Addig csak játék a gond, A börtön is palota lesz, ha Jézussal együtt vagyok. Óh, Uram, ha a Tied vagyok, Ha Te vagy a napom, s dalom, Mondd, mért oly hosszú, s hideg a tél S mért epeszt bú, fájdalom? ... Óh, hajtsd el a felhőt egemről, Csillogjon ott a remény, Vagy végy engem magadhoz fel, fel, Hol nem jő tavaszra tél. Angolból szabadon fordította: Rév. Somogyi Imre
