Evangéliumi Hirnök, 1966 (58. évfolyam, 1-24. szám)
1966-01-01 / 1. szám
6-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1966. január 1. LEVÉL EGY ISMERETLEN MAGYAR LÉLEKNEK ■ Kedves Magyar Testvérünk ! Levelünkkel azért kopogtatunk be, mert erre felkértek. Ugyanakkor nagy öröm számunkra, ha szolgálhatunk valakinek. Tudjuk, hogy a halál minden embernek problémája. Tudjúk, hogy a halál után csak két megoldás van: örökké tartó szenvedés, vagy örökké tartó boldogság Istennel. Azt1 is tudjuk, hogy hovatartozásunkat CSAKIS itt e földön, halál előtt, azaz életünkben, egyénileg lehet eldöntenünk. Az örök boldogságot (üdvösséget) kiérdemelni nem lehet ! Krisztus az egyetlen út oda. O halt meg érettünk a kereszten, hogy vérének bűneinkért való ontásával lehetővé tegye a bűnbocsánatot. Mivel Isten Igéié, a Biblia nyílván mondja, hogy mindannyian vétkeztünk, azaz bűnösök vagyunk (Rom. 3:23), s mivel bűn az üdvösségbe nem mehet, így IDŐBEN kell rendeznünk a bűn kérdést I Istennek emberek iránti nagy szerelme megteremtette erre Krisztusban a lehetőséget': a/Bűnt bánva b/Bűnt vallva c/Krisztust szívünkbe hívva d/s rendelkezve azzal a biztos hitte!, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, és Megváltó, aki vérét értem ontotta, átmehetünk az elkárhozás állapotából az üdvösülés állapotába MOST I HALÁL UTÁN NINCS KIÚT! Krisztus azért halt meg, hogy megbocsáthasson, hogy szívünkbe jöhessen, hogy üdvösséget adhasson. Szabad ilyen nagy szeretetet és áldozatot megvetnünk, nekünk kicsiny teremtményeknek? Nem gondolom I Pedig nem is fontos, hogy atheisták legyünk, nem is fontos, hogy vallástalanok, pogányok, vagy tudatlgnok legyünk; elég, ha megvetjük nagy szerelmét, s nem foggdjúk be Krisztus a fenti 4 lépés szerint személyes Megváltónknak, s máris negativ magatartásunkkal (bár nem is szembeszálló, támadó), bezárhatjuk magunk előtt az üdvösség ajtaját. Határozatlanságunkkal így tehát mégis szándékosan döntünk az örökkön-örökké tartó, égő szenvedés mellett. A kárhozat biztos az enyém, ha Krisztus nincs szívemben, és ha ezzel kapcsolatban nem volt egyszer életemben egy határozott döntés. Az üdvösség biztos az enyém, ha Krisztus az enyém I Nagy örömmel szeretném mondani, hogy számomra mindennél nagyobb kincs és kibeszél hetetlen öröm, hogy Jézus Krisztus kérésemre megbocsájtott hívásomra szívembe jött és a Bibliában megírt Ígéretei alapján, örök üdvösséget adott: Most! Tudom előre halál utáni sorsomat, ill. hovátartozásomat. Mivel ez nagy öröm számomra, ezért szeretném mindenkinek továbbadni. Naponta olvasom a Bibliámat, hogy egyre jobban megértsem Istennek életemre vonatkozó akaratát. Naponta keresem imaközösségben az Úrral való kapcsolatot (kéréseimmel, hálával, dicsőítéssel, könyörgésekkel), s hallgatom hétről hétre üzenetét az Isten házában. Tudom, hogy levelem esetleg túl bizalmasnak hangozhat, de szeretném tudni, hogy az Ön jövője is biztosítva van-e már Istennel a mennyben? Örök öröm lesz az osztályrésze halál után? Vagy még bizonytalan? (Sajnos a bizonytalanság legtöbb esetben elkárhozás). Lehet bizonyosnak lenni, és máris örülni a megbocsájtás, az üdvösség felett, mert Isten elkészítette az útat és lehetővé tette ezt. Ha méa nem rendezte volna el életében a fenti fontos életbevágó kérdéseket (Bűn, üdvösség), akkor az előző hasábon írt 4 pont szerint hadd kérjem meg, hogy tegye meg most, mielőtt késő lenne. Szeretném hinni, hogy On is átérzi ezen döntésnek fontosságát. Ha valamilyen okból nem hisszük el Istennek életünkre szóló üdvre vagy kárhozatra vonatkozó tervét, azzal sajnos a tényeken nem tudunk változtatni. A döntés tehát nagyon fontos I Kedves Magyar Testvérem, nagy öröm lenne számomra, ha tudnám, hogy az Ön élete is Krisztusé és halál utáni áljapota biztos üdvösség, Isten kegyelméből és az On döntése alapján. Isten, aki annyira szerette e világot, hogy egyetlen egy Fiát szenvedésre adta helyettünk és érettünk, tárt karokkal várja bűnbánatunkat, bocsánatkérésünket Krisztus befogadásunkat és Fiában vetett hitünket, hogy ezért gjándékba bocsánatot, Krisztust és örök üdvösséget adjon önnek. Lehet, hogy eddig is vallásos volt. Lehet, hogy imádkozott és Bibliát is olvasott. Talán még szolgált' is. Mégis nem túdja, hogy mi történik életével a halál után. Ne várja bizonytalankodva azt a pillanatot, hanem nagyon kérem, döntse el most a 4 pont szerint, hogy Jézus az I. Ján. 5013 szerint és a Ján. 3:16 szerint odaadhassa önnek az üdvösség feletti bizonyosságot és örömet MOST ! Őszinte szeretettel üdvözli, Valaki, akiért Jézus meghalt: M. Mné. AKIRE TE RÁBÍZHATOD MAGAD Újra itt van egy esztendőnek vége. Az Urnák 1965. esztendeje az évnek utolsó napjával Sílveszterrel befejeződött. Ez a változás a mi gondolatainkat vissza tereli az elmúlt esztendőre. Az év utolsó napja olyan az ember életében mint egy határ kő, ahol megáll, és gondolkodik az elmúltról, és a jövőről... múlandóságról, és az életről. Az év forduló napj a alkalmas arra, hogy az ember önmagát meg vizsgálja, mérlegre tegye dolgait, feltegye önmagának a kérdést; hogyan éltem az elmúlt évben ? Megtettem e mind azt amit Isten kíván tőlem a társadalmi, gyülekezeti és családi életben stb. Isten az ember életének határt vetett ... Az esztendők gyorsan el tűnnek egymás után. Egy év a mi életünknek jelentős része. A mi éveink rohannak egymás után, mint a sebesen folyó víz, eltűnnek mint a száraz homok az ember tenyeréből. Ha vissza gondolunk éveinkre, úgy tűnik nekünk mint a tegnapi elmúllott nap. Nincs semmi az életben mely egy álló helyzetben marad, ami meg nem változik, Senki sem túdja mi lessz holnap, mit hoz az új esztendő. Én nem tudom az én életemben, Te a tiedben. Ezt nem túdják még azok se, akiknek kezükben van a világ kormányzása. Ezt nem túdják Washingtonban se Moszkvában, Pekingben vagy Londonban. Ebben a nagy bizonytalanságban él ma a világ népe. Ha fel emeljük szemeinket, s bele nézünk a világ horizontjába sötét felhőket találunk. Ebben a nagy bizonytalanságban az emberek különféleképpen reagálnak. Vannak akik állandó aggodalomban, félelemben, és rettegésben élnek. Az emberiségnek másik része szemet húny a dolgok felett, semmivel nem törődve a mai napnak örül, és él, azt mondja, lessz ahogy lessz. Mind ezeket át gondolva akaratlanul is az a kérdés foglalkoztat bennünket, hogy milyen alapot építsünk fel magunknak, ami biztosítja a mi életünket. Sokan önmaguknak hisznek, szorgalmas takarékos munkájukba, egészségükbe, vagyonúkba, tudásukba, jóállásukba bíznak. E- zek mind materiális dolgok, melyek egy szép napon elmúlhatnak. Az első és második világ háborúk melyek a mi életünkben zajlottak le, személyesen át éltük, erős bizonyítéka annak, hogy akik ezekben bíztak na
