Evangéliumi Hirnök, 1966 (58. évfolyam, 1-24. szám)
1966-03-15 / 6. szám
VOLUME 58, MARCH 15, 1966 No. 6 szóm — 1966. március 15. Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America JÍZUS monda: “De előbb hirdettetnie kell az evangé-A* Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja litimnak minden pogány népek között.” (Márk 13:10.) JÉZUS AZ ÉLET KENYERE "Én vagyok az életnek kenyere". Jn. 6:48. Testi életünk egyik legfontosabb kelléke a kenyér, amelynek legjobb anyagát a búza szolgálja, melynek 32 fajtájáról is beszélnek a botanikusok. Os hazájának pedig Khinát állítják, ahol K. e. 2700 esztendővel, már nagyban termelték. Nagy Sándor kortársa: Berósos azt állítja, hogy Mésapotámiában és India ny. részén vadon termett. Ennek lisztjéből készítették az általunk is élvezetes kenyeret, ha mindjárt nem is úgy, ahogy ezt ma ismerjük. A görögök az egyiptomiaktól tanulták a kenyérsütés mesterségét. Athénben Dionisiust tartották a kenyérsütés feltalálójának. A rómaiak csak K. e. 170-ben ismerték meg az első sütő kemencét Ma a kenyérért küzd az embervilág egyénileg, de külön országok is. Ezt tartjuk az emberiség nélkülözhetetlen táplálékának. Amikor Jézus ezt a képleges kifejezést használja, hogy O az élet kenyere, a léleknek nem csak a legfontosabb, hanem egyedüli eledelére hívja fel a figyelmet. Akinek közvetlen mondta ezt, csak egy embert láttak személyében és inkább megbotrár.koztak szavai hallatára, mintsem megértették volna azt. Isten őrizzen meg bennünket hasonló tévedésből kiinduló bűntőlí Jézus az Isten-ember, aki minden embert kedvessé tesz Isten előtt, csak jöjjön hozzá. Mindenkit képvisel mennyei Attya előtt, mint egyedüli eszköze üdvösségünknek. HOGYAN LEHET JÉZUSSAL TÁPLÁLKOZNI? Az O szavaival kell éljünk minden nap. Beszéde lélek és élet. Mennyire mélységes a kifejezés. Bennünket a lélek tesz emberekké és élőkké, amit ha vissza parancsol belölünk Isten, hiába marad meg testünk a benne megaludt vérrel, megszűnünk emberek lenni a földön. Nagyon soknak csak vasárnapi ebéd a Krisztus. Egész héten nem érdekli őket kedves beszéde és lélekben el is gyengülnek az ilyenek úgy, mintha csak egy héten egyszer vennének magukhoz testi táplálékot. De mit mondjunk az olyanokról, akiknek csak ünnepi ebéd a Krisztus, vagy egyenesen csak alkalmi eledel, mert csak az év nagy ünnepein, vagy valami nagyobb családi ünnep alkalmával vesznek magukhoz valamit ebből az eledelből. De sajnálatra méltók azok is, akiknek gyermeki eledel O, mert maguk soha nem lépnek Krisztus éléskamrájába, nem veszik kezükbe az Ö szavait tartalmazó könyvet, hanem csak azzal dédelgetik magukat, amit szószékről, vagy beszélgetés közben hallanak. Jézus szavai öntenek belénk reményt az üdvösségre jutásra, mert szavaiból meggyőződünk arról, hogy halála által nyertünk életet s azért élünk, mert Ö meghalt helyettünk. Krisztus mint eledel nem csak megelégít, hanem meg is marad bennünk. Elvehetik ingó és ingatlan javainkat, de Ot soha. Keresztyéni büszkeséggel tesszük fel a kérdést: "Micsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? ... A kérdésre megadjuk a határozott és indokolt feleletet is. Semmi! Hiszen az O teljességéből vettünk mind. nyáján, még pedig kegyelmet kegyelemre! Aki Krisztussal táplálkozik, krisztusi tulajdonságok nyilvánulnak meg benne. Ebben a tekintetben nem olyan Ö, mint az a fekete tehén, amely zöld fűvet eszik és fehér tejet ód. A vele táplálkozó egyén páli kiáltásban tör ki: "élek, de nem én, hanem él bennem a Krisztus!" Ezeket arra kéri Jézus nyájasan, "maradjatok énbennem és én tibennetek". Akik pedig nemi táplálkoznak vele, azoknak határozottan kijelenti: "Ha nem eszitek az Ember Fiának testét és nem isszátok az O vérét, nincs élet tibennetek". Krisztus nélkül csak létezni lehet, de nem élni. Aki pedig nem él a Krisztussal, saját tüzét élesztgeti a Pokol kohóján. Krisztus annyira csodálatos eledel, hogy minden körülmények közt és teljesen megelégit. A földi javakban való bővülködés nem elégíti meg az embert. Salamon gazdagságának áradatában fűrdött és mégis így kiáltott fel: "Minden hiábavalóság!" Krisztus nélkül az élet is hiábavalóság, de aki vele táplálkozik, abban O él és az is O- benne. Dávid csak arról tudott énekelni, hogy a Felségesnek rejtekében és a Mindenhatónak árnyékában pihen. A Krisztussal táplálkozók magasabb fokú tudással bírnak. Ok tudják, hogy Jézusban élnek. Benne vannak elrejtve úgy, mint Dávid volt az Engédi barlangban. A testet a föld gyümölcsével, de a lelket csak Krisztussal lehet táplálni. Ebből az eledelből nyertek erőt a mártírok. Ez táplálja a keresztyén világot. Ennek ereje által emelkednek mennybe a megváltott lelkek. Ez előétele a mennyei mannának és az Életfája gyümölcsének. Aki eszi az én testemet és isszai az én véremet, Őbenne lakom és ő is énbennem. Ahol a krisztus van, ott van az Isten, Ahol az Isten van, ott van a Szentlélek. Testvérem, hadd mondjam meg neked, hogy az isteni család benned él, ha te a Krisztussal élsz! M. A.
