Evangéliumi Hirnök, 1966 (58. évfolyam, 1-24. szám)
1966-02-15 / 4. szám
1966. február 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 7-IK OLDAL lyik tag elválik? 4. Az özvegység kérdése. Utószóként Dr. Király Ferenc, Dr. Haraszti Sándor életéről ír igen értékes tanulmányt. A könyvből több ezret nyomattak németországi testvéreink. Az összeget, amely horribilis, saját maguk fedezték óriási áldozathozatallal és ennek dacára ingyen terjesztik a keleteurópai országokban, míg tőlünk, az Egyesült államokból, támogatást kérnek további munkájukhoz. Erre a könyvre mindenkinek egyaránt szüksége van. Küldjünk egy dollárt, vagy — ha a lélek indít valakit — többet is a Magyar Baptista Irodalmi Kiadó számára Fülöp Árpádhoz 225 East 80th Street, New York, N. Y. 10021. Aki valami kis összeget is beküld Fülöp Árpádhoz, postafordultával megkapja ez értékes könyvet. Rendeljük meg másoknak is ajándékul. Fülöp Á. MENNYEI OTTHON Fülöp Árpád igehirdetése id. Szabó János testvér ravatalánál, a New Brunswicki imaházban 1965 dec. 18.-án (Ige: János ev. 14, 1-3.) Gyászoló Gyülekezet, szeretett Testvéreim! A földi élet célja az örökélet! A hívő ember már e földi létben készül és elkészül az örökéietre, elkészül arra, hogyha léte e földön megszűnik, bemehessen a mennyek országába. Az Úr Jézus többször figyelmeztet a mennyek országára. Ne gyüjtsetek kincset e földön . . .; de gyüjtsetek kincset a mennyben ..." — mondja Urunk. "Ha tökéletes akarsz lenni, add el minden vagyonodat és kincsed lesz a mennyben" mondja a gazdag ifjúnak. Mikor imádkozni tanít, figyelmeztet, hogy a mi Atyánk a mennyben van: "Mi atyánk, ki vagy a mennyekben." — szavakkal kezdi az Úri imát. Mózes ötödik könyve 4. rész 39. versében olvassuk: "Tudd meg azért e mai napon, és vedd szívedbe, hogy az Úr Isten, fent a mennyben, és alant a földön, és nincsen több." Isten a mennybe lakozik és Vele a mennyek országában találkozunk. A mennyek hona fölöttünk van. "Én felülről jöttem" mondja Urunk. Pál elragadtatott a harmadik égig. Van örök menny — ez az Örökkévaló Isten hona. És van teremtett menny. "Kezdetben teremté Isten a mennyet és a földet." A legalsó mennyboltozat a csillagvilág. Innét kapjuk a nap melegét, a hold és csillagok fényét. — A harmadik mennyboltozatról azt tudjuk, hogy ide ragadtatott el Pál és hallott kimondhatatlan beszédeket. A menny a dicsőség hona. Ide kívánkozott elköltözni Pál. A mennyek birodalmába csak e földről lehet jutni. A menynyek honára mutat a bárka, melyen egy ajtó, egy ablak és három padlás volt. Az egy ajtó: az Úr Jézus Krisztus; az egy, egészen fent beépített ablak mutatja, hogy a hívőnek csak felfelé szabad néznie; a három padlás ábrázolja az előttünk ismert három mennyboltozatot. Dehát hol is van a menny? A mennyország már e földön kezdődik. Ahol Isten van, ott mennyország van. Mikor imádkozunk, mikor énekelünk, mikor az Igét hallgatjuk úgy érezzük, mintha már a mennyben volnánk. A hivő lélekben már e földön mennyország van. De mit is fogunk tenni a mennyben? Imádkozunk! Leborulunk, mint a bölcsek az istállóban és imádják Őt, az Örökké élőt. Az Atya imádkozókat keres. Itt nem látjuk, de imádjuk; nem látjuk, de szeretjük... A mennyben van imádat. Van éneklés. "És énekelnek új éneket". Hőt van zenélés is. "Játszanak hárfáikon". . . A mennyország ellentéte a pokol. A pokolban is van imádkozás, de nincs meghaligattatás. A gazdag imádkozott, de nem hallgattatott meg. A pokolban is van ének — pokoli ének ".. . ott lesz sírás", örökös sírás a múlt fölött, a gyötrelem, a tehetetlenség sírása. És a pokolban is van zene. "ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Fogcikorgatás a pokol zenéje. Az örökös düh, az elkeseredés, a gyötrelmek miatti fogcsikorgatás. .." Itt kezdődik a menny és a pokol. Dühösen pokoli zenét hallatnak, vagyis fogaikat csikorgatják az István bírái, akik már. e földön a pokolban vannak. István már e földön a mennyben van,- arca olyan, mint egy angyalé, és látja Jézust állani Istennek jobbján az eiőtte megnyílt mennyben. A menny nem az unalom helye. Van ott imádat, éneklés es zenélés is. Sőt van szolgálat is. "És az övéi szolgálnak neki éjjel és nappal..." — Akik már e földön szolgálták az Istent, a mennyekben folytatják tovább. A mennyben jutalom vár a Krisztus Urunk követőire; és mindenki a maga jutalmát veszi a szolgálat szerint. (I. Kor. 3, 8.) Többféle koronáról tudunk. Van hervadhatatlan korona (azok kapják, akik lemondtak Krisztusért a múlandó dolgokról e földön). Van örökélel koronája (azoknak, akik múlandó, földi életüket Krisztusért odaáldozták). Van igazság koronája (azok részére, akik igaz életet éltek e földön). Van dicsekedés koronája (azok számára, akik lelkeket vezettek az Úrhoz és ott jutalmát veszik). Van dicsőség koronája (azok jutalmául, akik legeltették, gondozták az Úr nyáját e földön). És van aranykorona (viseli a 24 vén, fehér ruhákba öltözve, akik ülnek a királyi székeken a Királyi Szék körül). A mi elköltözött Szabó Testvérünk már a dicsőség honában van. O már megpihent a mennyekben. És elnyerte a maga koronáját. Egykor majd találkozunk vele odaát . . . Mert a mennyben találkozás van és egymást megismerjük. Ott mennyei testben leszünk, de földi ábrázatunkhoz hasonló mennyei testben. Amint Saul Sámuelt felismerte és a tanítványok Mózest és Illést a Megdicsőülés hegyén felismerték, mi is fel fogjuk ismerni egymást. Ha most Szabó Testvérünk megszólalna, mondaná nekünk, hogy mit lát és hall a dicsőségben, de azt is mondaná, hogy idejében térjünk meg, mert ahol ő van, csak megtért és újjászületett, Krisztus Úrunk vére által megmosott szívű emberek júthatnak. Testvérem, figyelmeztessen a Szabó Testvér kihűlt teteme téged is, hogy egykor te is elmész a minden élők útján és ha lelked nincs megváltva, nem juthatsz az üdvösség honába, de a kárhozatba. Szabó Testvérünk elpihent. . . Egy nagy ragadozó madár üldözött kicsinyke madarat és már-már a száját tátogatta, hogy befalja áldozatát, amikor a csepp kis madár berepült egy felső ablaknyiláson egy házba és egyenesen egy férfi ölében pihent meg. A nagy ragadozó nem fért be az ablaknyiláson, így a kis madár megmenekült. Ebből a jelenetből született meg a férfi, a költő szívében e gyönyörű ének: "Jézus ölében bizton hajtom fejem le én..." Szabó Testvérünk lehajtotta fejét a Megváltó ölében. Fáradt volt már. Sok csalódáson, üldözésen, elhagyatottságon ment keresztül, de most megpihent . . . Isten Szent lelke vigasztalja meg a gyászolókat, azzal, hogy van viszontlátás a hívők részére az örök üdvösségben. Isten legyen velünk, hogy hűséggel szolgáljuk Őt földi létünkben, hogy egykor elnyerjük a részünkre fenntartott mennyei koronát az örök hazában . . . Szegényes külső, nem akadálya a belső gazdagságnak. Kornya Mihály
