Evangéliumi Hirnök, 1966 (58. évfolyam, 1-24. szám)

1966-02-15 / 4. szám

’956. február 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3-IK OLDAL hogy a szavak nem számítanak — épp úgy számokat is lehetne liturgikusán énekelni, ugyanazon hatással. Egy theologiai tanár — az Andover Newton Theological School tanára — Nels S. Ferre, aki a United Church of Christ felekezethez tartozik, gondolkodásmódja írásaiban kitűnik. A könyv egy kis szókép­pel kezdődik: Isten a nap — és Jézus egy próféta. A biblia, az egyház, orthodoxy — napernyők, amelyek eltakarják a napot — Istent — a nép elől. Az egyházak Világ­tanácsát is megvádolja bálványimádással azért, az alapokmányban található kife­jezésért, hogy: "Jesus is our divine Lord and Saviour." Andover-Newton Theological School két felekezetnek iskolája: Baptista (American) és United Church of Christ. A baptista theo­­lógusok ezt tanulják. Nels S. Ferre — ez év őszétől lowa álamban, Fairfield-en Col­­legeban lessz mint "scholar in residence''. Milyen lessz az egyesülés — hogy fog a víz összevegyülni az olajjal, ki tudja? Meg kell említeni azt a napjainkra szin­tén jellemző tünetet, hogy az u. n. ellen­tétek és különbségek — amelyeknek elsi­mításán és kiegyenlítésén a bizottság dol­gozott: szervezeti, liturgiái és rendszerbeli eltérések voltak, Püspök — ordinálás — név — urvacsora­­osztás módszere, suggessiv-apostolica és nem hitbeli. A szellemiektől, lelkiektől, az anyagiak felé való eltolódást látjuk az egész vallá­sos vonalon. 1. ) A gyülekezet ere|ét a taglétszám és a költségvetés mutatja. Csak az Űr tudja, hogy lelkileg milyen erős a gyülekezet. 2. ) Nagy épület, sok gyülekezeti, va­sárnapi-iskolai helyiség, jelenthet sok pénzt de jelenthet kevés igazi megtérést és gyen­ge lelki életet. 3. ) A lelkipásztoroknál az elhívást fel­váltotta a kiképzés. S előállt az a fonák helyzet, hogy akinek a "college"-ban egy hitetlen tanár jó érdemjegyet adott törté­nelemből, fizikából ésfilozófiából — az hamarabb bekerülhet szemináriumba — és felkerülhet a szószékre, mint az, akit az Úr hivott és szellemi javakkal megajándé­kozott. Ebben a nagy eltolódásban az általá­nos, ki nem mondott kívánság az: észtől­­észhez és nem szívtől-szívhez. A gyülekezeti életből kimarad a lelki­közösség s felváltja a liturgiás ünnepi-is­tentisztelet, valamint a testi kényelmet szol­gáló berendezések. Leghűtés, párnás pad, testgyakorló-terem, jó konyha és "minister of recreation!" A bibliai theologiai magyarázat is el­tolódott, különösen a mai társadalmi, csa­ládi és erkölcsi élet magyarázásánál. Tánc, vasárnapi-rontás? A szekularizációs ma­gyarázat szerint: széles-látókörüség és ter­mészetes testi üdülés. Válás? Mindenkinek joga van a bol­dogsághoz. Erkölcstelen élet? Isten-adta természetes vágy kielégítése. Épp ezért sok különbsé­get látunk a lelki-életet élő és világnak élő között de nem sok különbséget észle­lünk: egyháztag és egyházat elkerülök kö­zött. A gyülekezetnek megmarad az a kö­telessége, hogy úgy a testiekre, mint a lel­kiekre gondot viseljen! A két kötelesség azonban nem egyenrangú. A lélek a fő és a lélek az első. A hangsúlynak a testiek felé való eltolódása régi ügy. Előfordult már az apostolok idejében is. De az apostolok meglátták, észbekap­tak, és megtették a helyes lépést! "Nem helyes, hogy mi az Isten Igéjét elhanya­golják az asztalok körül való szolgálatért!" (Apostolok Cselekedete 6:2.) Ma az asztali szolgálat lett ismét fon­tos. Pedig a keresztény lelkipásztor az é­­let-kenyerének az osztogatója s nem pin­cér! Helyettesítés. Ez egy psychologiai tétel. Amikor a főkívánság nem teljesül, akkor jön a helyettesítés. Ezt a lélektani folyama­tot, kiegyezésnek is mondják. (Pl. zongo­raművésznek készült — s időközben az uj­­jával valami baj történt — s Így zeneelmé­let tanára lett.) Modern vallásos életünk tele van helyet­tesítésekkel. Amikor nincs meg az igazi, akkor jön a talmi az "erzatz" pótanyag! Az egyház történelem legnagyobb — és tegyük hozzá — legszégyenletesebb vallásos helyettesítése v. compensation, a keresztes hadjárat volt. Három évszáza­don (a 11, 12, 13 századon) keresztül tar­tott. II. Urban pápa kezdte. "Vegyük visz­­sza a szentföldet a pogányoktól" — jel­szóval. Háromszáz éven keresztül mentek a har­cosok: rabolva, púsztítva, nőket megbecs­­telenítve — és az ellenséget gyilkolva. A keresztény magyarok szétvertek «gy cso­portot. Ahelyett, hogy lelkeket mentettek volna, földet hódítottak, ahelyett, hogy az em­bereket az üdvösség útjára vezették volna, megölték őket. Pedig itt volt az első század tanulsága: a római birodalom is pogány volt, mégis a krisztusiak meghódították. Ezt kellett vol­na tenni, fordított irányban: Rómából KÜL­DENI EZER, TÍZEZER IGAZI BIZONYSÁG­­TEVOT s azok martusok és mártírok lettek volna. De ehez már nem volt lelki erő. He­lyettesítésül elővették a pusztító fegyvert. Azóta is helyettesítenek az egyházak: 1. ) a minőséget mennyiséggel pótolják 2. ) a lélekben való tisztelet helyett jött az ünnepi nagy mise kereszténységből sem­mi se. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a ke­reszténység fő célja: lélek-mentés, Krisz­­tushoz-vezetés, üdvösség akkor vesszük észre, hogy milyen messzire eltávolodtunk a céltól. 3. ) Amikor a tagok szentségtelenek let­tek, akkor az egyházat tették szentté. A- mikor a tagok szúnnyadoztak, akkor az egyház lett éber őrködő. Amikor a tagok lanyhák és erőtlenek lettek, akkor az egy­ház lett szigorú és dogmaticus. Amikor a tagok ellustultak a kötelesség teljesítésben, akkor az egyház vette át a vezetést s egyeduralkodóvá vált. 4. ) A mai formai istentiszteletekben is sok a helyettesítés: Hosszúhajú Krisztus­képek stb. Részt vehet benne Pike püspök és Ferre tanár, anélkül, hogy hinnének abban amit énekelnek és mondanak. A li­turgia helyettesítés. Ha a vasárnapi-iskolai titkárok jól ve­zetik a nyilvántartást, akkor nem szüksé­ges, hogy az igét hallgassák. Ha a szólista jól énekel — elég. Ki törődik vele, hogy hiszí-e azt amit énekel? Ha sok a templom, keresztény intézet, keresztény iskola és kórház, ha tényleg a lelki-erő és fejlődés mértéke ez, akkor meg lehetünk elégedve. De ma már ott tartúnk, hogy a misszioná­riusokat kell hazahívnúnk, hogy ők mond­ják el, mire képes az Úr! — nem a pénz. Fülünkbe cseng a próféta szava: "Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért ami meg nem e­­légíthet?" "Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek és gyönyörködjék lelketek kövérségében!" (Ézsaiás 55:2.) Nem azért tartattál meg, mert te jobb keresztyén vagy . . . feleséged nem azért halt meg, mert rosszabb keresztyén volt mint te .. . mert meghalni nem mindig á­­tok, élni nem mindig áldás! id. Udvarnoki Andrásné

Next

/
Thumbnails
Contents