Evangéliumi Hirnök, 1966 (58. évfolyam, 1-24. szám)
1966-02-15 / 4. szám
VOLUME 53, FEBRUAR 15, 1966 No, 4. szóm — 1966. február 15. Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America JÉZUS monda: "De előbb hirdettetnie kell az evanfé-Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja liumnak minden pogány népek között.” (Márk 13:10.) Egyedüli lehetőség eredményes életre Jn. 15:1-15. Nem mindenki előtt fontos az, hogy gazdag, szép és közkedvelt legyen. De az igen, hogy élete hasznos, s munkája eredményes legyen. Az öngyilkosok által hátra hagyot üzenet legtöbbször ez: "Nem volt miért élni", ami azt jelenti, hogy az élet reménység nélkülivé és céltalanná vált, vagy Jézus példázó szavai szerint, gyümölcstelenné. Legnagyobb teher az öregkorban az, hogy az egyén úgy érzi, hogy rá nincs tovább szükség. De sok dolgozó munkás is boldogtalan, mert nem azt érzi, hogy munkája fontosságáért dolgozik, hanem csak azért, mert a Szakszervezet, vagy az állami törvény nem engedi hogy leadják. Amig az ember tudja, hogy életének célja van s munkájára szükség s az gyümölcsöző, betegség, szegénység, elhagyatottság ellenére is boldog tud lenni. Jézus tudta ezt s azért mondta: Maradjatok én bennem mert nálam nélkül semmit nem cselekedhedtek. Ha benne maradunk soha nem leszünk érvénytelenek, sem gyü-Kedves Magyar Testvéreim! Jöjjetek most velem és üljünk lélekben Jézus lábaihoz, akire ezt a sokat jelentő célzást alkalmazta Ésaiás próféta könyvének 42. fejezete 3. versében: “Megrepedt nádat nem tör el”. Mikor vannak a lelkek a megrepedt nádhoz hasonló állapotban? Amikor vihar vonul át a nádason, lehajtja a nádat a földig. Ilyenkor megrepedeznek a nád szálak. Ezt teszi az életnek vihara a kemölcstelenek. Ha valóban elfogadtuk Jézust, mint személyes megváltónkat, eggyé lettünk vele hit és elhatározás által. Bele lettünk oltva és nem érdek által kötve. Ezt az állapotot meg kell tartani. Az Efézusbeli gyülekezet azzal van vádolva, hogy első szeretetét elhagyta. Nem maradtak Krisztusban s meg szűntek a lelki gyümölcs termésétől. A Krisztusban való maradásunkhoz hozzá járul az, hogy az O beszéde maradjon bennünk, ami természetes csak úgy lehetséges, ha beszédét befogadtuk s ha ezt tesszük, nem lesz gyümölcsfélén az életünk. Isten nem azt nézi, hogy mit tudunk — mint egy munkaadó —, hanem hogy mik vagyunk. Akik hisznek az O szent Fiában, azok az O gyermekei s ennél nincs nagyobb eredmény egy ember életében. Maradjunk Krisztusban és életünk soha nem válik céltalanná, haszontalanná, gyümölcstelenné. M. B. resztyénnel. Nagy tévedés volna azt gondolni, hogy a keresztyénből el kellene hárítsa Isten a próbák viharát. Ezt Ő nem teszi. Ellenkezőleg: Megostoroz mindenkit akit fiává fogad. De ezt nem fejezi be végzettel az Úr, hanem ha megsebez, kezei meg is gyógyítanak. Nem tartja állandó vihar alatt gyermekeit. Rájuk deríti az élet verőfényes napját s akkor már így énekelnek gyermekei: “Ha az Úr nem lett volna segítségül nekem már-már ott laknék lelkem a csendeségben. Mikor azt mondtam az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Úram, megtámogatott engem. Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztálásaid megvidámították az én lelkemet”. A vihar össze is zilálja a nádszálakat és szembe fordítja egymással azokat úgy, hogy egymást is megsebezik. Az ilyen vihartól a tanítványok se voltak mentesek. Hatalmas vita támadt köztük a kapernaumi úton: Miről vitatkoztak útközben? kérdezi őket Jézus. De ők hallgattak és nem merték megmondani, hogy egymással szembefordultak és azt vitatták, hogy ki a legnagyobb köztük. Ekkor Jézus halálának vihara csapkodta a tanítvány csoportot. Nem értették a Mester szenvedésének és halálának titkát. Kitört köztük az értelmetlenség vihara. Jézus át kötötte ezt a repedést egy nagyon finom selyem szailaggal, de rajta mintha olvasni lehetne ezt a feliratot: Szégyeljétek magatokat. A Bárány készül az áldozatra, az áldozat célja pedig verseng a nagyság felett. Megreped a nád akkor is, ha ellenség gázol át rajta. Nagy igazság ez lelki vonatkozásban is. Ahol át vonul a lelkek ellensége, ott rombol. Lerombolja a hit oszlopait s amikor az oszlopok kidülnek, összeomlik az épület. Kezdődnek a lélek kételkedései és felkiált: “Elhagyott engem az Isten!” Ez a felkiáltás egy repedést jelent a lelken, amit oly csodálatosan gyógykezel a mennyei orvos, hogy amikor az első adag orvosságot beadja, a másodikra nem lesz szükség. A beteg felé nyújtott tablettán égő betűkkel ragyognak ezek a szavak: “Miért mondod .. . Elrejtetett az én útam az Úrtól és ügyemmel nem gondol Istenem? Hát nem A Keresztyén megrepedt nád hasonlatban
