Evangéliumi Hirnök, 1966 (58. évfolyam, 1-24. szám)
1966-01-15 / 2. szám
1966. Január 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 5-IK OLDAL Juhász Gyula: Betlehemi üzenet a vakoknak Testvéreim, egy látó küldi néktek Üdvözletül ma könnyes szavait, Ki mindig fájón és szédülve nézett Egy szép pokolt, mely földnek hívatik, Ő onnan jött, hol a magas mennyeknek Szférája zeng és csillaga ragyog, Szemében még e fény árnyéka reszket, Az Édené, mit sírón elhagyott. Mint nagy elődje, Milton, aki vak volt, Ö is szeretne látni víg eget, Túl minden földi harcon és kudarcon Felé örök világok intenek. Testvéreim, itt mind vak, aki balgán Tűnő örömben üdvöket kutat, Ki istent vár a múló gyönyör arcán: Mind vak szegény, ki nem talál utat. És nem vak az és ő meg fogja látni Istent magát mind, kinek lelke fény Minden világi pompák csillogási Kialszanak, ha Isten fénye kél. Szeressetek: ezt mondja az Apostol S ennél különbet nem mond senkise. A betlehemi békés csillagokból Üzeni ezt ma a Szívek Szíve! PALESZTINA-I ÉLMÉNYEK Az alábbiakban egy Palesztina-i útleírást hozunk olvasóink elé azzal a gondolattal, hogy a benne ismertetett tapasztalatok másokat is tisztább kép elé állítanak azokkal a valóságokkal szemben, amelyekről bibliánk is beszél. Nekünk kedvesek azok a helyek, mert Urunknak lábai taposták azokat. Ott állt megváltásunk szimbóliuma s a központi igazság vonzó ereje is, a kereszt, amely oltárrá magasztosult akkor, amikor áldozott rajta a Fiú Isten, az Atya Istennek. De ide fog vissza jönni is Jézus) az ítélet rettenetes művének végrehajtására. Olvassák testvéreink olyan érdeklődéssel, mint amilyennel mi át olvastuk és épültünk általa! M. A. Kedves Testvérek az Úr Jézus Krisztusban! Szeretettel értesítlek benneteket, hogy nyolcheti izráeli tartózkodás után ismét hazaérkeztem. Ez a látogatás nagy szellemi és lelki gazdagságot jelentett számomra és nagyon hálás vagyok az Urnák, hogy ezt az utat lehetővé tette. Számos csodálatos) élményben volt részem és megláttam, hogy Isten ígéretei igazak. Köszönöm, a testvéri segítséget és az imádságokat mellyel kísértétek útam. Izráeli élményeimről és tapasztalataimról szeretnék itt beszámolni nektek, remélem örömet szerzek vele. Március 22-én szálltam hajóra Genuában Izráel felé. A Cesaree utasainak nagyrésze olyan turistákból állt, akik a Húsvétot a Szer.tföldön akarták tölteni. Sok zsidó is volt közöttük, akik rokonlátogatásra indultak. Több csendes barátságos beszélgetésre nyílt alkalmam a hajón zsidó utitársaimmal, de amikor a Messiásról akartam bizonyságot tenni nekik; a válasz minden esetben visszautasító volt. Egy kedves kabintársam azonban szívesen hallgatott beszédemre, ez egy tel-avivi rokkant idősebb zsidóember, akit a nácik annakidején egy induló vonat kerekei alá löktek és így elvesztette egyik lábát. Az utazásunk végén, mielőtt elbúcsúztam tőle meghívott otthonába és izráeli tartózkodásom alatt meg is látogattam őt. 27-én hajnalban, amint felmentem a fedélzetre nagyszerű látvány fogadott. E- gészen közel jártunk már az izráeli partokhoz és a Haifai kikötő, a mögötte elterülő várossal teljes pompájában bontakozott ki előttem a reggeli napsütésben. A kikötőből széles, gondozott aszfaltos útak vezettek fel a Karmel hegy oldalára épített városba, melynek ragyogóan fehér sziklakövekből öpített házait szépen kiemelték a körülöttük elterülő kertek és zöldelő ligetek színes foltjai. A házak felett magasan kiemelkedett a remek Perzsa Bahántemplom melynek arannyal bevont kupolájáról ragyogóan verődött vissza a napsugár. Mikor a hajó kikötött, szerettem volna azonnal kilépni a partra, hogy minél előbb ott legyek a "kívánatos földön", de még várnom kellett mig a hajó utasai átestek az útlevélvizsgálaton és más hivatalos formaságokon. Végre csaknem két óra múlva kiszólhattam és izgatotan beléptem a kikötő nagy csarnokába, a,hol egy óriási kép ötlött szemembe. Herzl Tivadart ábrázolta ez a nagy fénykép, aki a múlt század végén felismerte, hogy a zsidók nemzeti otthona csak Palesztina földje lehet és mindent megtett, hogy megszerezze azt a szétszórtságban élő zsidó nép számára. Utána megindult az első telepesek b ?vándorlása, akik hősies harcot vívtak, hogy ezt a kétezer év óta kopár és terméketlen területet lakhatóvá és termékennyé tegyék. A kép alatt ezt a felírást olvastam: "Ha akarjátok nem mese." Mikor ezt a jelszót kimondta, talán nem gondolt arra, hogy nem csupán emberek akaratán múlik, hogy ez az ország újra virágzó ország legyen, hanem Isten akaratán és megmásíthatatlan Ígéretén. A kikötő bejáratánál egy nagyon drága régi ismerősöm és testvérem várt rám; Warmer Rózsi, akivel 25 évvel ezelőtt együtt indultunk el a hit útján és azóta nem találkoztunk. O akkor önként ment zsidó testvéreivel a deportálás útjára, hogy ott is bizonysága legyen az Úr Jézus Krisztusnak. Miután megmenekült a náci pokolból, elindúlt, hogy izráelben munkálkodjék tovább az Úr szolgálatában. Nem sokáig örülhettem a viszontlátásnak, mert még az nap tovább kellett utaznom Jeruzsálembe, hogy az ott folyó húsvéti ifjúsági bibliakúrzuson még részt vehesek. Mivel péntek délután volt és akkor a vasút és az autóbuszforgalom a szombat miatt leáll, társastaxin indultam Jeruzsálem felé. Különös izgalmat és elfogultságot éreztem, amikor a nagy forgalmú sírna országúton robogott végig velem az autó. Éppen narancsérés ideje volt és az utmentén húzódó narancsligetek fái roskadoztak a sok gyümölcs súlya alatt. Az út mellett mindenhol modern településeket, újonan épült lakéházakat és hatalmas gyártelepeket láttam. A bibliából jólísmert városokon robogtúnk keresztül; Ramla, Lydda, ma Lód, ahol az izráeli repülőtér van. Már Judea hegyei között kanyargóit az út, melyek körül veszik Jeruzsálemet; az út kétoldalún mindenhol a 17 év előtti nagy honvédő háború emlékei kisértek. Kilőtt harckocsik ágyúk és tankok maradványai hevertek az átmentén, a múltat idézve. A hegyoldalakon viszont frissen ültetett facsemeték hosszú sora, ezek a jövő reménységét tárták szemeim elé. Megérkezve a városba elvegyültem a nagy forgatagban, melybe belekerültem, mikor végre találkoztam azzal a testvérrel, aki értem jött, hogy elvezessen a finn misszióiskolában, ahol a bibliakúrzust tartották. Nagy öröm volt drága testvérekkel találkozni, akik ott az ige körül együtt voltak. A húsvét péntekjét már testvéri körben tölthettem, akik sokféle nemzetségből kerültek ide Lzráelbe. A finn misszió vendégei voltunk és ebben a jellegzetes testvéri körben még aznap este megtörtük a kenyeret és megemlékeztünk az Úr Jézus haláláról, ezen a helyen közel a Golgota hegyéhez, ahol az O keresztje állt. Mivel ebben az évben a zsidók húsvétja és a
