Evangéliumi Hirnök, 1966 (58. évfolyam, 1-24. szám)

1966-10-01 / 19. szám

4. oldal EVANGÉLIUMI HÍENŐK 1966, október 1. r Az Édesanya Bibliája W. P. Mackay búcsúzott... El kell hagynia a kicsiny skót falut, mert egyetemre iratkozott be. Minden vá­gya az volt, hogy orvos legyen. Már gyermekkorában nagyon szeretett or­­vosdit játszani, de úgy, hogy ő min­dig orvos legyen és sohasem beteg... Sorra elbúcsúzott barátaitól, szom­szédaitól, ismerőseitől... Szemeit még egyszer körüljáratta, majd követke­zett a búcsúzás legnehezebb része: az édesanya... W. P. nem volt kimondottan rossz fiú, de apa nélkül, fegyelmezés nél­kül nevelkedett fel s így hamar rossz, italos társaságba keveredett. Özvegy édesanyja szerető szavai nem jutot­tak el szívéig... És mindenki, aki a bűnt szereti, nem akar hinni, mert a hit részére csak kárhoztatást, ször­nyű ítéletet jelent. így könnyebb a tagadás oldala. Könnyebb kimonda­ni, hogy "nincs”. Nincs Isten, nincs bűn, nincs túlvilág... És mert nincs, mindenki azt teheti, amit akar. Ilyen felfogású fiú volt W. P. is. Az édesanya sokat sírt és imádko­­zot fiáért. Sírt most a búcsúzás pil­lanatában is. Mi mást tehet egy édes­anya? Sírással könnyít anyai szíve mérhetetlen fájdalmán. Egy özvegy, akit egyetlen gyermeke elhagy, csak sírni tud. Végtelen fájdalma meg­nyilvánulása cseppenként pergett alá bánattól öregbített arcán. Átölelte egyetlenét... Szólni szere­tett volna, de ajkainak remegése meg­gátolta ... Csak ölelgette s szorongat­ta fiát. Érezte, hogy a búcsú végleges lesz és e földön már nem lesz viszont­látás. Majd egyik kezével egy bőrkö téses Biblia után nyúlt s odatartotta fia elé. Az özvegy összeszedte minden erejét s megszólalt: "Fiam, legdrá­gább kincsemet, az én Bibliámat adom neked. Itt a nevem és alatta a te neved. Fiam, legyen ez emléked halálom után... Olvasd naponta, mert csak úgy leszel boldog, ha ezt olvasod.. Elváltak. Az anya a vonathoz kí­sérte fiát. Hamarosan éleset fütyült a gőzös és a fiú pillanatok alatt el­tűnt a gőzparipa belsejében. ® ® ® A nagy egyetemi város nagyon tet­szett a fiúnak. Hamarosan új bará­tokra tett szert, akikkel együtt dor­írta: FÜLÖP ÁRPÁD bézolt. Nappal szorgalmasan tanult, de este átadta magát a végnélküli mu­latozásnak. Ösztöndíjas tanuló volt s így pénze is akadt, ha nem is sok. Az ital valósággal rabul ejtette. Egy alkalommal eladta anyja Bibliáját, hogy még két-három pohárral több bort ihasson. W. P. erős szervezetű volt. Bírta az italt. Nappal mindig józanul járt­kelt, s így senki sem sejtette, hogy milyen átkos szenvedély rabja. Jó or­vos, majd később tanár lett. Tanár a leghíresebb klinikán. Látogatta bete geit az orvosokkal és alorvosokká’ együtt. Súlyosabb betegeknél magya­rázatot tartott. Egyszer egy súlyosan sérült beteget hoztak be, aki utcai baleset áldozata lett. Dr. Mackay orvos tanár megvizs gálta a beteget és csodálkozott a nagy beteg belső lelki boldogságtól ragyo­gó arcán. A súlyosan megsérült fér fi megszólalt: "Doktor úr, van-e re­mény meggyógyulásomhoz?” ‘Még három órája lehet e földön” — mondta a professzor sajnálkozva. Az orvosok síri csendben, megha­tódva hallották, amint a beteg mon dogatta: “Kész vagyok.” "Én Jézus­hoz megyek.” A súlyos beteg ránézett a profesz­­szorra és kérő hangon megszólalt: "Doktor úr, nem küldene valakit a háziasszonyomhoz, hogy elhozná nekem a könyvet?” "Milyen könyvet?” — érdeklődött a tanár. "Csak kérje a könyvet, a háziasz szonyom már fogja tudni...” ® ® ® A professzor pár óra múlva visz­­szatért a nagybeteg szobájába. "Hogy van a sérült?” — kérdezte az ápoló­nőtől. Az ápolónő felelt: "Még nem láttam ilyent... Ragyo­gó arccal, imádkozva, összekulcsolt kezekkel elaludt örökre.” "Elhozták a könyvet?” — kérdezte a professzor. “Elhozták” — mondta az ápolónő "Ügye, bankbetét-könyv volt?" — folytatta a professzor. "Nem betétkönyv, hanem Biblia! Itt van a párnája alatt” — válaszolt az ápolónő, majd hozzátette: “ö ma­ga tette oda.” A tudós professzor felemelte a pár-EVANGÉLIUMI HÍRNÖK GOSPEL MESSENGER Published semi-monthly OFFICE OF PUBLICATION Hungarian Baptist Union of America 2344 East 130th St., Cleveland, O. 44120 Editor — Szerkesztő: Eev. ANTON MOLNÁE 1370 Michigan Blvd. Lincoln Park, Mich. 48146 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio. Subscription fee: $3.00 per year Előfizetés és címváltozás erre a címre küldendő: Mr. John Szász 1619 Edward Avenue N. E. Canton, Ohio 44705 Printed by CLASSIC PEINTING COEPOEATION 9029 Lorain Ave., Cleveland, O., 44102 nát és elővette a könyvet. Bőrkötéses Biblia volt. Kinyitotta az első lapon s nézte... nézte az üres lapot, me­lyen nincs nyomtatás. Valami össze­futott a szemei előtt. Nézte ... néz­te az üres lapot, a könyvet, de már nem látta. A lap üres, csupán a felső sarokban van két sor kézírás. Ezt sze­retné elolvasni, de szemeit elárasztót ták a könnyek és semmit sem látott. Azután mindenről és mindenkiről el­feledkezve felkiáltott: "Irgalmas Is­ten! Ez az édesanyám Bibliája!” És szobájába rohant a professzor és ott földredobta magát és úgy kiáltott Is­tenhez. "Isten, ha van irgalom ré­szemre, bocsáss meg nekem!” Sokáig feküdt így arccal a földre borulva Mackay professzor. De mi­re felkelt, új emberré lett. Isten meg­bocsátotta bűneit és új életet kez­dett. "A régiek elmúltak és íme újjá lett minden." ® ® ® Mackay orvosprofesszorból igehir­dető lett. Evangélizáló beszédeivel sok embert vezetett Krisztushoz. Öreg napjaiban egy könyvet írt s a könyv olvasása által még többen jöt­tek az élet forrásához. Ezt a köny­vet még ma is olvassák az emberek s jönnek az Üdvözítőhöz. Mackay édesanyja Bibliáját soha el nem hagyta többé. Vitte magával mindenhova, még a szószékre is.

Next

/
Thumbnails
Contents