Evangéliumi Hirnök, 1966 (58. évfolyam, 1-24. szám)
1966-01-15 / 2. szám
1966. Január 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3-IK OLDAL áll a lélekmentés és életem használhatatlan állapotában szerencsétlen. Ebben az életben természetesen nagy szerepe van a naponkénti igeolvasásnak és komoly, kitartó, naponkénti határozott imaközösségnek, közösség rendszeres látogatásának. Ezek életfeltételek. Drága Testvérem életében nem tudom, hogy mi okozza a lassú fejlődést. Lehet, hogy csak saját szemében tűnik lassúnak, de az is lehet, hogy azóta már megértette, hogy hol az akadály. Mindenesetre nagyon szeretném tudni, hogy élete bűnbocsánatot nyert, hogy Krisztus szívében van, hogy életének uralkodója és teljhatalmú királya a Szent Lélek, mely testvérem életén keresztül is Krisztust dicsőíti. Mert tudom, hogy bűnbocsánat és üdvösség bizonyossága nélkül az életünk halálfélelmek gyötrelme mellett telik el, minden vallásoskodás dacára. Azt isi tudom, hogy ha még a bűnbocsánata és üdvössége is meglenne, de életét nem szolgáltatta volna ki teljesen a Szent Lélek uralmának, aki ma földön élő Isten, akkor céltalan, sínylődő, eredménytelen hivő-élete van, s ez nagyon keserves. Odaát Urunk nem csak örök életet akar adni, hanem jutalmat is, azoknak, akik átadják életük felett az uralmat a Szent Lélek Istennek. S bár semmi érdemük nincs, mert a Szent Lélek fog rajtuk keresztül mindent végezni, mégis jutalmat kapnak azért, mert döntöttek a használhatóság, a megttisztíttatás, a teljes kiszolgáltatottság mellett. Milyen nagy kegyelem! Jutalmat kapni azért, mert engedjük, hogy más dolgozzon rajtunk keresztül! Vajha itt és most, mielőtt még más dologhoz látna, leborulna Urunk elé és elrendezné életének minden kétes pontját Istennel. Üdvösséget.. . bűnbocsánatot . . . teljes kiszolgáltatottságot..., hogy éljen többé nem Ön, hanem éljen Testvéremben Krisztus! Bárha ne bírná tovább egyetlen hivő sem az életet üdvbizonyosság, eltörölt bűn tudata, és teljesen kiszolgáltatott', lélekmentő, győzelmes élet nélkül, mert hangsúlyozom: ez az élet "szerencsétlen“ helyesebben "nyomorult, sínylődő hivő élete". Igen, sajnos ilyen is van. De csak azért, mert a hivő döntetlenségével, átadás nélküli életével ezt választja. Urunk ugyanis azért jött', hogy bővelkedő életünk legyen (Ján. 10:10) és, hogy sok gyümölcsöt teremjünk (Ján. 15:8). A fordulópontot az jelenti, hogy MIT VÁLASZTUNK? Istené legyen a dicsőség, amit eddig is elvégzett testvérem életében. Imádkozó szeretettel: Mátrai Mihályné CSODÁS ESETEK Drágagyöngyök Mi magyarok szinte sorsszerüleg szokva vagyunk angolból, németből vagy más idegen nyelvekből, azaz nemzetek irodalmából venni át a szép történeteket, hit- és imatapasztalatokat és jó gondolatokat. Ezekből is épülhetünk. Ám ne hanyagoljuk el saját eseteinket sem hiszen nálunk is vannak rendkívüli csodálatos esetek. Tapasztalatból tudom, hogy majdnem minden gyülekezetünkben akad néhány személyes tapasztalat, feljegyzésre, hiterősítésre méltó történet, vagy kitűnő gondolat és a saját fánkba beoltott galy mégis csak erőteljesebben és gyorsabban fogamzik meg. Elhatároztuk tehát, hogy ebben a rovatban közöljük le röviden minden hiterősítésre szolgáló tapasztalatot. Mert az Ür Jézusban való élő, ima- és hittapasztalatok másoknak is erőt és életet adnak! Hogy magyar népünk megmentésére mindent megtegyünk. Fogjon hozzá tehát mindenki és küldje be ily tapasztalatait RÖVID leírásban ime — mindjárt magam járok ebben jó példával: Magyarországból való menekülésünk után hét évig nem tudtunk továbbjutni Németországból, de sikerült levelezni magyarországi és más testvéreinkkel. így tudtam meg hazulról, hogy egy prédikátor testvérem megírta, hogy beteg lett és igen nagyon bántja, mert nem tud többé beszélni, a lelkek megmentésére. U- gyanis hangja teljesen megnémúlt. Ha néha suttogással kénytelen volt egy-egv szót kimondani, csak roszszabb lett a betegsége. A rendes mindennapi imákra sem tapasztaltak gyógyulást, legfeljebb némi enyhülést. Legjobban bántotta, hogy éppen ebben az időben az Úr csodálatos alkalmakat adott, mert sok lélek jött hozzá hallgatni tanításait. Egyesek messzebb vidékekről gyalog keresték fel lakásán. Tehetetlenségében folyton imádkozott, amiben családja is segítségére volt és sírt. Ezen töprengve egy éjjel eszébe jutott neki az a drága vers: “Ha ketten” ti közületek egy akaraton lesztek minden dologban — amit csak könyörgéstekben kértek, megadatik nektek! Alig várta a reggelt és írt Németországba nekem, hogy egy előre megbeszélt órában mindketten búzgón imádkozzunk gyógyulásáért, hiszen a Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz! így is történt. Eljött a meghatározott nap és óra. A betegnél erre a napra éppen megint jöttek messziről is, hogy beszéljen nekik az Isten országáról, de ő kénytelen volt némán ülni és nézni az óramutatót, hogy mikor kell leborulni a megbeszélt imára. Ez is eljött. Két távoli országban egy-egy család most könyörgött az Úrhoz a gyógyúlásért! ! Az imából felkelvén a beteg, szép csengő hangon megszólalt! Mintha soha nem lett volna hangtalan ! Mindenki újjongott az örömtől. A jelenvoltak dicsőséget adtak az Úrnak a csodájáért. A meggyógyult prédikátor pedig késő éjjelig tett személyes bizonyságot arról, hogy a Jézus Krisztus nemcsak 2000 évvel ezelőtt, hanem MA IS UGYANAZ ! és mindörökké ugyanaz marad. (Kanadai Hírnök 2 sz., 2. oldal.) Egyik gyárban a szünet alatt a munkások a vallásokat ócsárolták, hogy a keresztény tannal csak az eszüket veszítik el az emberek. Csak butítja őket. Sokáig szótlanul hallgatta ezt egy társuk. Mikor szóhoz juthatott mintegy nagy tehertől felszabadult hangon ezt mondta: Igen, igen! Aki Krisztussal tart az sokat veszít... Csodálkozva néztek fel rá társai, hisz ismerték, hogy hivő ember, ő csendesen folytatta: Igen, igen! Nagyon szerettem a pálinkát, de Jézusért elvesztettem azt, sőt még az érte való vágyamat is ... Elvesztettem Jézusért a rongyos, piszkos kabátomat, a kopott és a sárba sokszor bekevert kalapomat, tántorgó járásomat, szégyenemet és gonosz lelkiismeretemet és mindennek a legborzasztóbbját, otthoni mindennapi pokoli életemet! Hála Istennek! Ez a sok veszteség tett engemet és drága családomat boldog és egészséges emberekké, akik azóta békés, boldog jólétben élünk. (Kanadai Hírnök 2 sz., 2. oldal.)
