Evangéliumi Hirnök, 1965 (57. évfolyam, 1-24. szám)

1965-01-15 / 2. szám

VOLLME 57. JANUAR 15, 1965 No. 2. szám — 1965 január 15. Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja JÉZUS monda: “De előbb hírdettetnie kell az evangé­liumnak mindden pogány népek között.” (Márk 13:10.) FELADATUNK AZ ÚJÉVBEN A ZARÁNDOK Helyről-helyre vándorolva, Elcsigázva, lerongyolva Járkál búsan a vezeklő Nagy hőségben, szélviharban Halad egyre lankadatlan, Hogy tán, amit keres, megjő. Üdvöt, békét óhajt lelke, Mindent megtesz, hogy meglelje, S nem találja, itt sem, ott sem Megy keletre, megy nyugatra, Templomokból templomokba, De hiába, nincs sehol sem. Lelkét a bűn terhe nyomja, Nincs, ki attól őt feloldja, Az emberi rendelések Lelkét meg nem elégítik, Sőt még inkább meg-megtépik Szívét a nagy kétkedések. Rég szakított minden élvvel, Gyötri magát szomjjal, éhhel, Csakhogy egyszer, feltalálja Azt az üdvöt, azt a békét, Melyért eped folyton oly rég, Eped, — eped ... de hiába. Állj meg szegény bús zarándok, Menny felé vesd pillantásod, íme az üdv ajtó nyitva. Nézz hittel a Golgotára, Ott függ a te bűnöd ára, Boldogságod biztosítva. (Cs. A.) Baron Rotschild volt korának a leggazda­gabb embere. Barátja bizalmasan kérdezte: “Boldog vagy-e Rotschild?” “Hogyan lehet­nék én boldog, mikor most is az étteremben egy levelet nyomtak a kezembe, melyben ez állt: Ha nem adsz nekem 1.000 dollárt, a fe­jed szétlövöm. Emellett minden éjjel a ván­kosom alatt két revolver van, hogyan lehetnék én boldog ilyen körülmények között?” — mondotta a kérdezett. — A vagyon és a pénz eddig még senkit sem tett boldoggá ... Az élet minden új fordulata új terhet, kötelességet követel az em­bertől. Ha pályát változtatunk, vele bele kell helyezkedni a körülmények­be s ahhoz mérten, annak megfele­lően berendezkedni. Ha üzletet nyi­tunk, vagy más városba költözkö­dünk, házat veszünk, építünk, vagy eladunk, rendkívüli eljárásokat kell vele tenni. Ha új lakásba költözünk, az ócska bútor a régi házból, nem fe­lel meg az újban. Ha nagytakarítást végzünk, akkor az ízlés azt diktál­ja, hogy az itt-ott elrejtett lim-lo­­mon is túladjunk s aztán őrködjünk annak ismét összegyűlése felett. A lelki életben is van sok veszé­lyes, összegyülemlett szemét, még a komolyabb hívők életében is, ame­lyektől Isten meg akar szabadítani. Ha nagy háztakarítást rendezünk, el fogunk csodálkozni, honnan gyűlt össze ez, meg az? A mi jóságos mennyei Atyánk csodálatos kegyel­méből megújította az évet felettünk és ezzel arra kér minket, hogy újít­suk meg mi is Vele szemben való vi­szonyunkat. Péter apostol által ezt íratta nekünk: “Levetvén azért min­den gonoszságot, minden álnoksá­got, képmutatást, irigységet és min­den rágalmazást Mivelhogy ízlelté­tek, hogy jóságos az Ur.” (I. Pét. 2:1, 3.) Ha ezzel kezdjük el a mi lel­ki házunk tisztogatását, komolyan, akkor látjuk elrejtve többé-kevésbé azon veszedelmes szemetekből is, a­­mit Pál apostol Isten Szent Lelke ál­tal a Galatziabeli testvéreknek említ s vele ezt mondja: “Akik ezt cselek­szik, Isten országának örökösei nem lesznek.” (Gál. 5:19-21.) Megtérésünkkel kapcsolatos meg­tisztulás nem elégséges az egész éle­tűnkre. Ahhoz, hogy méltók lehes­sünk a mi Megváltó Urunkhoz, min­den nap alkonyán számot kell ve­gyünk életünk felett ezen kérdéssel: E napon cselekedtem-e valami olyat, mellyel az én Uramat megszomorí­­tottam? Volt-e cselekedeteim között olyan, amellyel Neki örömet szerez­tem? Milyen büszkén kérdezte egyszer Isten a Sátántól: “Eszedbe vetted-e az én hűséges szolgámat, Jóbot? Bi­zony nincs hozzá hasonló a földön- Feddhetetlen, igaz, istenfélő és bűn­gyűlölő.” (Jób 1:8.) Isten minden napon szemeivel kíséri gyermekeit, mint a hűséges földi szülők és hűsé­ges gyermekei cselekedeteiben ma is gyönyörködik, mint Jób pátriárka idejében. Azért az Újévben tegyünk komoly fogadást magunkban, misze­rint ebben az esztendőben teljes igyekezettel törekszünk Isten kedvé­ben járni. Nézzük meg tehát mégis, mi az a négy káros tisztátalanság, amelyet fel kell fedeznünk és lelkiismeretün­ket annak rabságából meg kell sza­badítanunk : 1. MINDEN ÁLNOKSÁGOT. — Az álnok ember kész és hajlandó minden gonoszságra, mellyel feleba­rátjának kárt tehet. Kétszínű. Kívül nem azt mutatja, amit bensőleg érez. A ravaszságnak igazi mestere. Be­szédében és cselekedeteiben nem ő­­szinte. Ilyen élettel lehet az élet kü­lönböző pályáin előnyökhöz jutni. Az ilyenek jó diplomaták, jó üzlet­emberek, jó színészek, stb., de nem jó keresztyének. Isten szent akarata minden hívő életében a komoly ő­

Next

/
Thumbnails
Contents