Evangéliumi Hirnök, 1965 (57. évfolyam, 1-24. szám)
1965-01-01 / 1. szám
6-1K OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1965. január 1. szólót énekelt Dr. Csűrös Barnáné énekművésznö, de szerepelt duett és trió éneklien is Bányai Sándorné és Salamon Istvánná testvérnőkkel. Hosszú hetek előkészületei előzték nie|£ az előadás sorozatot. Meghirdettük a magyar újságban, a magyar rádión; meghívókat nyomtattunk és telefon útján hívogattunk. És az Ur gazdagon meg is áldotta fáradozásainkat, mert örvendtünk a szép számban cgyhegyült magyar érdeklődőknek, de lelkűnkben is épültünk I)r. I dvarnoki Béla testvérünk előadásai közben. Az Űré a dicsőség! New Yorki Figyelő —0— HÍREK TORONTÓBÓL Nagy örömmel közöljük u kedves testvériséggel, hogy az Ur kegyelmes volt hozzánk és nem hagyott minket árvákul, — nekünk ajándékozta Lehmann János lelkipásztor testvért, aki eddig is nagy lelkesedéssel és az l!r iránti igaz szeretettel dolgozott közöttünk, mint beszolgáló lelkész, most pedig a gyülekezel vezetését és munkáját teljesen átvette. Beiktatási ünnepélyünket jövő év (1965) januárjában számítjuk megtartani. (gyülekezetünk nagyon nagy ajándékot kapott az Úrtól Lehmann János testvér személyében, mert ő nemcsak mint prédikátor működik, hanem mint ének- és zenekar vezető és mint az ifjúság igaz barátja. Gyülekezetünket sok öröm érte az elmúlt hónapokban, mert az Ur közénk vezérelt több családot és testvért, többek között nemrégen érkezett Szakács testvér, alsóbegyuteai lelkipásztor testvér fia, valamint nemrégen jöttek Kanadába Cserepka testvérnő nővére, férje és két leányuk, akik szintén nagy örömet jelentenek részünkre. Cserepka testvérék elmentek Bolíviába, de kedves rokonaik már itt vannak, így mindig emlékezni tudunk reájuk. Imáinkban emlékezzünk meg Cserepka testvérekről, akik nehéz körülmények között, nagy áldozatvállalással dolgoznak a messze idegenben. Hordozzuk misszionáriusainkat az 0 trónja előtt, akiknek nagyon hiányzik a meleg testvéri kör, különösen így karácsony táján. Tudósító A VILÁGOSSÁG A SÖTÉTSÉGBEN FÉNYLIK (Folytatás a 3-ik oldalról) Jézus önmagáról mondja: “Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár töbhé a sötétségben.” Talán hiányzik nálad az igazi akarat ahhoz, hogy az igazi világosságot, Jézus Krisztust a te életedbe befogadd. Azoknak, akik nem hisznek a bibliai igazságokban, Isten kijelentéseiben, az Ur Jézus szavainak, azok részére egy kemény, komoly figyelmeztetés hangzik el János 3:19-ben: “Az ítélet pedig az (más szóval az igazság az), hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert az ő eselelkedeteik gonoszak voltak.” Kedves testvéreim, kedves olvasó barátom! A karácsonyi örömhír elhangzott. Isten szeretőié lejött hozzánk, az Ur Jézus személyében. O a világossága ennek a világnak. ígérete szerint mindenütt jelen van, ahol segítségül hívják. Ebben a bibliai dolgozatban nem egy egyszerű történetről van szó, hanem a mi, és a te személyes ügyedről. Az én és a te lelked életéről. Efelett nekem és neked kell határoznunk. A karácsonyi tudat azt sugallja nekünk, hogy Isten velünk van. Nekünk mindezeket el kell hinnünk, el kell fogadnunk, akkor lesz igazi akrársonyi örömünk. Eizert Ádám Szomorú szívvel jelenteni, hogy a West l’ullinan-i gyülekezetét ismét gyász érte. November 30-án Havel Gyula testvért temettük el nagy részvéttel. Annak alig múlt egy éve, hogy Havel testvérnőt kísértük ki a temetőbe és most pedig kedves férjét sirattuk meg. A múlt két vasárnap még Havel testvérünk megújult erővel és örömmel tett bizonyságot az ő rendíthetetlen bitéről az Ur Jézusban. Elmondotta, mennyire hálás az Urnák a szenvedésért, melyre őt méltatta érette szenvedni. Mi is elmondhatjuk l’ál apostollal: “A nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem.” E bizonyságtétel után nagy örömmel és szeretettel váltunk el egymástól s kérdeztük: Jövő vasárnap itt leszünk-e mindnyájan? A jó Istennek útjai csodálatosak. Havel testvérünket november 24-én szélhűdés érte s azonnal kórházba szállították és november 30-án eltemettük. Gyászolja egyetlen fia, Henry és felesége és egy kis unokája, valamint a mi kis gyülekezetünk és számos rokonság, szomszédok és barátok. Legyen itt emléke áldott és ott a találkozás dicső, ahol nincsen szomorúság, fájdalom és sírás. Fülűi) Lajosné Minél inkább van födve az erény az alázatosság öltönyével, annál magasabbra emel az minket más olt szemében. Annál jobban közelít az ember Istenhez, minél messzebbre távozik minden földi vigasztalástól. S annál magasabbra emelkedik Istenhez, minél mélyebbre száll magában és minél kevesebbet tart magáról. A LÁTOGATÓ Kinézett az ablakon. Milyen vigasztalan, szomorú idő. Kod hull a fákra. Inkább a hó esne. Mikor azok a szép, puha csillagok megérintik az ablakot, mintha csilingelnének ... Nem az üvegen, hanem bent, a szívében. “Csilingelő harangocskák, angyalok kara, aranyhárfa, lant zenéje, pásztorok dala." Mily kedves ez az ének. Ök bizonyára éneklik, de én itt vagyok egyedül ... Nekem nem lehet énekelnem. Amint nézte a ködöt, összefacsarodott a szíve. Mindenütt szürkeség. Az egész világ szürkeségbe dermed. Fázott. Tegnap sem jött senki, tegnapelőtt sem. Már elmúlt az idő, ina sem jön már senki. Nem csoda, hiszen karácsony van, nagyon elfoglaltak az emberek. Az ápolónő betolta a tálcát. Tessék, vacsora idő. Jó étvágyat! A fal felé fordult, nem volt ereje, hogy az ételhez nyúljon. Valahol asztalhoz ülnek, valahol boldogok, valahol ünnepelnek és nekem itt kell lennem egyedül. Megeredtek a könnyei. Nekem nincs senkim. Nekem nincs látogatóm. Milyen nyomorult árva vagyok. Karácsony van, szent karácsony napja ... Felnézett és egy könyvet látott. Olvasni kellene. Igen, olvasok belőle. Ahogy felnyitotta, szeme két szóra tapadt. Mintha gyémánt szemek ragyognának, pedig már besötétedett, lámpa nem ég, de ég az a két szó, mindennél fényesebben, betölti a szobát, a szívét! Remeg az örömtől, mint a kis gyermek, mikor megtalálja az anyját hosszú sírás után. Nem tudja letenni a könyvet, mert mozdulni sem bír, valaki átkarolta! Valaki betakarta! Egy LÁTOGATÓ érkezett! Nincs többé egyedül. Itt van ama nagy VIGASZTALÓ és szól hozzá: “Istennek választottal, SZENTEK és SZERETETTEK." Most már megértette, miért kellett neki ide kerülni. “A pusztába viszem őt és a szívére beszélek.” Túl sok volt a zaj körülötte eddig, nem volt ideje lecsendesedni és az Urra várni. Itt a kórházi ágyon kijelentette magát. Lehajolt hozzá és olyan vigasztalást adott, amelyet soha ember nem tud. SZENTEK és SZERETETTEK; még nem volt soha ilyen karácsonyi muzsika a szívében, mint ez a két szó. “Csilingelő harangocskák ...” Örvendj, kegyelembe fogadott! Örvendjetek mind, ti SZENTEK és SZERETETTEK! Somogyi Gáborné, Toronto Három úton lehet a bölcsességhez jutni: először gondolkodás útján, ez a legnemesebb út; másodszor utánzás útján, ez a legkönynyebb út és harmadszor a tapasztalat útján, ez a legnehezebb út. Életünk külső változásai semmik sem azokhoz a változásokhoz képest, amelyek gondolatainkban mennek végbe.
