Evangéliumi Hirnök, 1965 (57. évfolyam, 1-24. szám)
1965-03-01 / 5. szám
1965. március 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3-IK OLDAL VEZÉR GYANÁNT! Az új év elején hadd köszöntsek minden drága testvéremet ezzel az igével, amely úgy csendült lelkembe, mint a hajnali harangszó, mint orgonazúgás a menynyékből... Érzem, hogy árad reánk a fény, érzem, hogy körülvesz az Úr szeretetének melege. Valahányszor testvéri közösségembe lépek, érzem, hogy jelen van! Valahányszor az Ö szolgájára nézek, látom mögötte a mi ajándékozó Urunkat, Aki tud az övéinek jó ajándékot adni, tökéletes ajándékokat és Aki az Ő Szent Lelkét is közli velünk, ha megüresítjük magunkat és kérjük. “Kérjetek és adatik néktek ..Ez igaz, tapasztalatból mondom. Sokszori tapasztalatból. Kérjetek hittel, semmit sem kételkedvén. Testvéreim! Becsüljük meg az Úr szolgáit, becsüljük meg az Ő ajándékait, fogjunk kezet szent buzgósággal és hagyjuk magunkat vezetni az Ö lelke által, hogy ez az új év áldások sokaságát jelenthesse részünkre. “Munkálkodjatok, amíg nappal vagyon, mert eljő az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhatik!” Egy örvendező A DIÉTA Kedves Testvérek! Ismer az orvostudomány egy olyan gyógymódot, melyből minden gyógyszert kitessékelnek és ahol a gyógyulást egy bizonyos fajta ételekből való tartózkodástól várják. Ezek az ételek az ú.n. kemény eledelek. Az ember visszatér újra a tej és a pépes ételek, italok használatához. Vagyis visszaküldik a gyermekkorba. Azt jelenti ez az állapot, hogy a szervezetünk megállt a fejlődés útján. Ez történik a fizikai betegségeknél. Van azonban Isten gyermekei közt egy másik fajta, hatásaiban sokkal erőteljesebb és nehezebben kezelhető betegség, ahol a baj gyökere éppen a diétában van. Nézzük meg mit mond Isten igéje nekünk erről: — “Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket és olyanok lettetek, akinek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre. Mert minden aki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédeiben, mivel hogy kiskorú.” — (Zsid. 5:12-13.) Kedves Testvérek! Ha ma Isten ennek az igének a mércéje alá állított bennünket, akkor legyen bátorságunk ahhoz, hogy megmérjük magunkat az ige mérlegén. Mindenki nézzen egy pillanatra magába és az elfolyt élete medrébe, — vájjon jó irányba fejlődtem-e? Előre mentem-e? Vagy csakugyan én is ilyen erőtlenné váltam a hit útján? Nem könnyű dolog az Isten iskolájában a hit ABC-jén keresztül rágni magunkat! De ha most rádöbbenek arra, hogy Istennek éppen ezzel az igével az a célja, hogy belém lásson, akkor adjak számot neki erről. Mi terhel meg annyira egy hívő életet, vagy mit hagy ki egy hívő élet, hogy a “Mester” újra diétára küldi? Minden országnak szüksége van az erős, fejlett emberekre, így Isten országának is! Ne értsük félre, nem a nyers erőre utalunk itt, hanem a komoly szellemi erőtől duzzadó életekre! Isten országa ezen a világon a legnagyobb realitás! Semmi sem oly bizonyos létében és valóságában, — mint éppen ez az Ország! Vannak, akik hangulatokban akarják leélni Isten Országa valóságát. Nem lehet! Hangulatosan akarják Isten Országa ügyét maguk felé is, de az a szomorú, hogy mások felé is, képviselni. Ismerek hívő életeket, akik ilyen módon jártak egy ideig, de aztán fokozatosan elvesztette ez az élet a hangulatosságát és egy-két nehéz próba után átcsapott a jeremiási átkokba, amikor azt látta, hogy mások már nem tudják minden megjegyzés nélkül követni őket. Az isteni erő nem hangulatos! Mert vagy teremt — és ez nagyon komoly dolog, — vagy tanít és ez sem elhanyagolható, vagy pedig ítél, ami sokunkban félelmet és bűnbánatot ébreszt! Isten bölcsességgel kínál meg bennünket. De ha osztályismétlésre, kiskorúságra, diétás kosztra utaltattunk, akkor mi módon adhatja nekünk az ő bölcsességét? Az I. Kor. 1:30.-ban azt üzeni nekünk Isten, hogy Jézus Krisztus — “bölcsességül lön nekünk”, stb. Tehát nem élményül, nem hangulatnak és nemcsak úgy ráadásul, hanem azért, hogy bölccsé tegyen bennünket. És azért, hogy tápláljon őhozzá illő eledellel, kemény, de növekedést adó eledellel! Lehet, hogy éppen most valamennyien nagyon siralmas, ige-szegény koszton vagyunk, de nézzünk utána és találjuk meg az erőt adó igéket! A kegyelemnek drága igéit! A szentségnek a drága igéit. A váltságnak a drága igéit. Kedves Testvérek! Kemény eledel, vagy tejnek itala? Munka és tanulás, tanítás és szolgálat, vagy újra gyerekszoba, gyerekkocsi, tejes üveg, gyerek játszótér. Melyik szebb? Isten igájában, Isten munkatársának lenni ? Istent szolgálni. Isten népének a kosztján élni és növekedni. Az ő dicsőségéről bizonyságot tépni, a Szent Szellemet venni és Vele járni erőben. Hátat fordítva a gyermekjátszótérnek örökre! Napi szórakozások, gyerekjátékok tűnjetek le Isten népe életéből! Ámen! Tóth Sándor Reményik Sándor: Vissza Én nem tudom: hova. Én nem tudom: mire. Én nem tudom, hogy ki után. Csak vágyom, vágyom . .. Talán egykor élt életem, Talán sosem élt életem után. Vágyom, vágyom — És nem tudom, e vágy Előre néz, vagy vissza: A reménység, vagy az emlékezet Felbuzgó talajvizét issza. Vágyom, vágyom ... Én azt hiszem, hogy vissza. így vágyhatik a kinyílt és csalódott Virág bimbókorába — így vágyhatik a meglett és megrendült Férfi gyerekkorába — így a kipattant rügy a fába vissza — így a fa gyökerébe — így nemzet a talán valaha volt, Talán sohse volt ősi dicsőségébe — így vissza, vissza Egyetlenegy nagy fehér békességbe Az össze-vissza tarka sokaság — Istenbe vissza, Vissza, vissza A teremtett és megromlott világ.
