Evangéliumi Hirnök, 1965 (57. évfolyam, 1-24. szám)
1965-01-15 / 2. szám
8-1K OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1965. január 15. kínált megváltást elfogadják. “Aki hisz Ő- benne, ha meghal is él...” — “Aki hisz a Fiúban, örök élete van__” — “Aki hisz Énbennem, nem lát halált soha örökké .. A mi drága, elköltözött Testvérünk boldog, mert az Urban halt meg. Hosszú évtizedekkel ezelőtt elfogadta Megváltójául az Ur Jézus Krisztust. Az Urban élt, az Urnák élt és az Urban költözött el... Kétszer \an öröm az ember felett u mennyben. Először: Öröme van az Isten agyalainak, ha egy bűnös megtér. Másodszor öröm van a mennyben, amikor a bűneitől Krisztus vére által megváltott lélek haza érkezik, mert: “Az Ur szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.” “MERT MEGNYUGOSZNAK FÁRADALMAIKTÓL” A mennyben nyugalom van. Itt tülekedés, hare és törtetés van, a legtöbb esetben semmiért; itt nélkülözés, betegség, esüggedés és sok minden rossz van, ele odaát teljes nyugalom. De a mennyei nyugalomba esak azok jutnak, akik itt is nyugalomban voltak. Az Ur már itt e földön nyugalmat ígér és ad azoknak, akik hozzá jönnek, ö maga mondja: “Jöjjetek énhozzáni mindnyájan, kik megfáradtatok és megteltettelek és én megnyugoszllak titeket ...” A nyugalom tehát már e földön kezdődik. Senki és semmi meg nem zavarhatja azoknak nyugalmát, akik Krisztusban vannak. E földön az Úrtól adott nyugalom előíze a mennyei nyugalomnak. Ezért a hívők a legszomorúhh napokban, a gyász, a fájdalom napjaiban sem veszítik el nyugalmukat, mert nyugalmuknak, vigasztalásuknak forrása maga az Ur ... “ES AZ Ü CSELEKEDETEIK KÖVETIK ŐKET...” Milyen eselekedetek követik őket? Amit az Űrért tettek. Éhes voltam és ennem adtatok, beteg voltam és meglátogattatok, ruhátlan voltam és felruháztatok..., slh. — A hitnek követői a eselekedetek. Azok a cselekedetek, amelyeket az emberekkel, de az Űrért tettünk. Mi tudjuk, hogy elköltözött Testvérünk az Urnák szentelte életét és cselekedetei is az Űrért voltak az emberekkel szemben. A mi drága Testvérünk a nemes harcot megharcolta, futását elvégezte, a hitet megtartotta — végezetre eltétetett Neki az örök élet koronája__ Ez legyen vigasztalásul az ittmaradt özvegynek, a gyermekeknek, az unokáknak, a dédunokáknak, a rokonoknak, ismerősöknek, a gyülekezetnek és minden szomorkodónak, kik gyászolnak elköltözött Testvérünk miatt. Ő előttünk ment, de mi odaát az üdvösség honában találkozunk Vele, ha úgy élünk, ahogy ő élt, ha úgy szolgáljuk Urunkat, ahogy ő szolgálta és ha úgy halunk meg — az Urban — ahogy ő meghalt. És ott már nem lesz többé elválás... Isten Szent Lelke vigasztaljon meg mindnyájunkat! Amen A Tűz, melyet Isten Lelke lobbantott lángra Minden felett hatalmaskodó, elolthatatlan tűz ez. Az evangéliumi események már befejeződtek, elvégzett tények voltak Krisztus feltámadása ideién, mégis az ezt követő 50 nap alatt egyetlen megtérést sem látunk az Igében. Pünkösd napján azonban egyetlen nap alatt 3.000 lélek tért meg az Úrhoz, miután leszállt a Tűz. Mennyei tűz kell ahhoz, hogy az emberek szívét lángra lobbantsa és erőt szolgáltasson a lélekmentéshez. Ilyen mennyei tűz tette képessé Wesley-t, Whitefield-et és General Booth-ot mindazokra a csodálatos dolgokra, melyeket az életükben láthatunk. A bűn, a világiasság, a hitetlenség igyekszik legyőzni, megfojtani, leritkítani az Isten Igéjét, de ez a mennyei Tűz elolthatatlan. Azt látjuk, hogy ha a gyülekezet nem rendelkezik ezzel a tűzzel, akkor erővel sem rendelkezik. Mert ha nincs Tűz, akkor minden hiába és ha van, akkor semmi más nem lényeges. Tehát a lélekmentéshez, a győzedelmes élethez az egyetlen lényeges kellék a Tűz. Korunk legfontosabb, legsürgősebb kérdése tehát a hívő részére az, hogy miként nyerhetjük el és hogy tudhatjuk meg azt. Mert azt tudjuk, hogy azt csak az Isten küldheti, tehát onnan várjuk azt mi is. (Máté 3:11, 12; Luk. 24:49; Csel. 1:8.) Felülről jön a tűz. A kegyelem trónjánál való várakozás az egyetlen módja a Szent Lélekkel való beteljesedésnek. Az pedig, aki hittel és odaadással időzik ott, el is fogja azt nyerni. Mikor pedig kijön titkos kamrájából, magán fogja viselni annak jeleit és mindenki megláthatja életén, hogy hol időzött. Tehát hogy a hívők egyenként, de elsősorban az Isten szőllőskertjének munkásai beteljesedjenek a Szent Lélek tüzével, elmaradhatatlan feltétele az, hogy az illető várakozzon a kegyelem királyi széke előtt. (Ézsa 40:28-31.) És ha te is azt akarod Testvérem, hogy a lelkedben ott égjen ez az Isteni Tűz és hogy azok, akik hozzád jönnek, érezzék azt a megmagyarázhatatlan erőt kiáradni belőled, ami az apostolokból is kiáradt, közel kell, hogy gyere a Tűz forrásához, az Isten és a Bárány trónjához. El kell hogy szakítsd magad a világtól, ettől a hideg világtól. Menj be a te belső kamrádba, különítsd el magad a Trón előtt és úgy várd be az Atya ígéretét.. - S akkor betölt a Tűz. Mikor pedig kijösz onnan, mennyei erővel leszel teljes és munkálkodni fogsz. Nem a magad erejéből, hanem a Lélek ereje által. (I. Kor. 2:4.) William Arthur ELMÚLT AZ ÉV A múltba tűnt újból egy év, Olyan hamar lefolyt; Bár sokra nézve egy nap is Oly hosszú, hosszú volt. Ah mennyi gond, kín, fájdalom, Kísértés, próba, baj Gyűlt össze benne, mennyi sok Nyögés, panasz, sóhaj! És mennyi munka, mennyi terv, Nagy hajsza, küzdelem; Másrészt öröm, játék, kacaj, Gyönyör, élv szertelen. S most mind a múlt ködébe jut, S reá homály borul; Eltűnt az év, eltűnt vele Mind vissz’ hozatlanul. Úgy volna ez? Azt véled-é? Ó nem, nem, . . • semmikép! Majd jő egy nap, mikor a múlt Szemünk elébe lép. Eltűntnek látszó dolgaink, Beszédünk, könny, öröm, A feledés ködéből ki, Újból felszínre jön. Titok elfödve nem marad, A fátyol szétszakad És fényre jön tett, érzelem, Szándék és gondolat. A nagy napon mind fényre jő! ítéletnapja ez! Mikor az égi bíró jön És számot venni kezd. (Cs. A.)
