Evangéliumi Hirnök, 1965 (57. évfolyam, 1-24. szám)
1965-01-15 / 2. szám
1965. január 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3-IK OLDAL bölcsesség tetőfokával. Az Istennel összekötött bölcsesség nekik bolondságnak tűnt fel. Pál apostol is gyűjtött magának sokat a világ bölcsességéből. Mint római polgárnak a fia, egész biztosan iskoláztatva volt. Mint zsidó származású egyén, a vallásoktatásban is a Gamáliel lábainál bölcsességet gyűjtött. De sem a görög filozófia, sem a zsidó theológia nem elégítette ki az ő elméjét és lelkét. Mikor Krisztus által megismerte Istent, megismerte önmagát, mint Isten eltévedt gyermekét. Megismerte, hogy Krisztusban Istenhez jöhet, bűnbocsánatot nyerhet, üdvösséget biztosíthat lelke részére. Ebben talált bölcsességet, megnyugtató erőt. Aki ezeket nem tudja, ha minden mást tud is, szűkölködik bölcsességben és nincs nyugalma az ő elméjének és lelkének. Krisztus nékünk a mi bölcsességünk. Aztán azt mondja az apostol, hogy Krisztus 2. A MI IGAZSÁGUNK. Legtöbb ember elég igaznak látja önmagát. Az ő saját igazságában bízik. Pedig még ha van igazságunk önmagunkban, az is olyan, mint “a tisztátalan és megfertőzött ruha”. (Ésaiás 64:5.) Az ember csak akkor igazságos, ha az igazságos Isten előtt, igazán él Teremtőjével. De hogyan lehet az ember, aki természeténél fogva bűnös, igaz Isten előtt? Nem saját magában. Pál apostol arra a lelki tudatra jött rá, hogy aki elfogadja Jézus Krisztust, mint Megváltóját, az megigazul Isten előtt. Ezért mondja, hogy Krisztus a mi Igazságunk. Egyedül csak Krisztus igazíthat meg bennünket, hogy Isten gyermekei lehessünk. Krisztus nélkül az ember nem közeledhet Istenhez, sem most, sem majd az ítélet napján. A bűn Istenhez nem jöhet, csak az igazság. Egyedül Krisztus a mi Igazságunk! Aztán azt mondja az apostol, hogy Krisztus 3. A MI SZENTSÉGÜNK. A “szent” szótól valamikor visszahúzódunk. Azt gondoljuk, hogy a szentek mennyei lények, vagy megholt egyének. Figyeljük meg, hogy a Bibliában több levél “szentekhez” van irányítva. A szentség lelki egészséget jelent. Amint a betegség nélküli test egészséges; a bűntől megtisztított lélek szent. Isten arra int bennünket, hogy szentek legyünk, mert ő szent. Énekeljük, hogy “úgy szeretnék én szent lenni, add Atyám, hogy az legyek.” Ez fontos kérelem és nemes vágy. De akármennyire szeretnénk mi lélekben egészségesek lenni, a magunk erejével nem tehetjük. Szükségünk van Jézus Krisztusra, Aki vére által megtisztít minket minden bűnünktől és meggyógyítja a mi lelkünket. Mivel ezt senki más nem teheti részünkre, mi sem tehetjük magunk, vagy mások részére, így Krisztus a mi szentségünk. Nélküle nem mehetünk az Atyához. Végül azt mondja az apostol: 4. KRISZTUS A MI MEGVÁLTÓNK. Ez a név odavisz bennünket, ahol a rabszolgákat árulták. Még abban az időben is kerültek jószívű egyének, akik megfizették a rabszolgának az árát és akkor szabadon bocsájtották. Ezt nevezték megváltásnak. Ezt teszi Krisztus velünk. Az ember örökös szenvedésre volt ítélve bűnei miatt. Krisztus megvásárolta őt; lefizette bűneinek árát és megszabadította őt. Drága árat fizetett érettünk. Nem aranyat, vagy ezüstöt, nein állatok vérét, hanem az Ő saját drága vérét adta váltságunkért. így lett a mi Megváltónk. Ezt más nem tehette volna. Megvan írva: “Nincs más név és nem is adatott se a földön, se a mennyben, aki megválthat, csupán csak Jézus Krisztus.” Igen, Krisztus a mi egyedüli Megváltónk. Látjuk, milyen igen fontos a karácsony igaz jelentősége és mennyire komolyan kell vennünk annak megünneplését. Arra emlékeztet bennünket, hogy eljött Isten Fia, Jézus Krisztus erre a földre, Aki nékünk bölcsességünk, igazságunk, szentségünk és megváltónk. Ha ezt tudjuk, mondjuk másoknak is és nagy örömmel és lelkesedéssel ünnepelve mondjuk: “Jézus egész világ nekem!” és “Minden, minden nékem Jézus!” MOLNÁR BALÁZS Reményik Sándor: Akác-sor ősz utóján Jobbról, balról, hátul, elől: Tövis, tövis. Tövis mindenfelől. Virágtalan, levéltelen az ág. Szúrószemű kísértetek a fák. ahogy köztük megyek. Láthatatlan kezek Illesztik fejemre a koronái;. Tövisből, tövisből koronát. Én feketén és lázadón megyek. Koronázó kezek Ujja nyomán vérem rubinija hull, A vérszomjas föld felissza vadul. Ha minden cseppből csak egy fűszál nőne: Dús rét lenne itt, lelkek legelője. De fű se nő az én vérem nyomán, őszi akácok ritkuló során. Tövis, tövis. Tövis mindenfelől. A ritkuló sor túlsó végiről Valaki lassan szembejő velem. De ő fehéren jő és csendesen. És amerre vére rubint ja hull: Virág fakad, fa nő, hegy tornyosul, Tenger tágul, — a világ végéig. S az ő vérétől áldott mindenik. Az ő fején is ott van a korona, Tövisből, tövisből a korona. Ketten megyünk egy akácsoron át, Csak máskép hordozzuk a koronát. Ott vagy-e még az ékes kapunál? “Isten az Ő Fiát, Jézust elsősorban nektek adta! Elküldte őt, hogy megáldjon titeket! Mindegyikőtöket megtérítvén bűneitekből!” (Csel. 3:26.) Kedves Testvérek! Közel kétezer éve annak, hogy Péter ezeket az igéket elmondotta a jeruzsálemi templom “ékes kapu”-jánál. Nem a Tórából idézett, nem is a hagyományokhoz ragaszkodva beszélt, nem történelmet tanított, hanem valóságot mondott! Igét! Üzenetet! Evangéliumot Jézus Krisztustól, az Atya és a Szent Lélek megbízásából. Ezért történt csoda! Ezért verődtek össze az emberek és lett egy sokadalom, mert Jézusról szólt. Nem magáról, nem a népről, hanem Isten elhatározott szándékáról és döntéséről és az emberekhez való szereletéröl beszélt. Kedves Testvérek! Addig, amíg mi csak hol erről, hol arról kezdünk beszélgetni, nincs sem jelene, sem jövője a beszélgetésünknek.. A világ ékes kapujánál nem lehet csak úgy meggondolatlanul, magamban és a tudásomban bízva megnyitni a számat. Ide más kell! Elsősorban a Szent Lélek vezetése és leleplező igéje kell! Ha ezek a kellékek nincsenek meg, akkor nem gyógyul meg a sánta, de te sem mersz szembe nézni a reád meredő tömeg fürkésző tekintetével. Abban tudom meg a bennem lévő Szent Lélek megnyilatkozását, hogy állandóan a megbízójáról, Jézus Krisztusról beszél és beszéltet és Öreá mutat minden munkájában. Mint Akiben kezdődik és végződik minden, hiszen Ö az “Alfa, meg az Omega”, a “Kezdet és a Vég”! Ahhoz, hogy az ékes kapuban szólhass, elsősorban nagy erőt és támogatást kell kérni Jézustól! A sokszínű, elferdült életű, tagadásban, vagy engedetlenségben élő és elvilágiasodott vallásos tömeg hangulatát nem lehet egyszerre kegyes indulattá formálni. Ide erő kell! Ide Szent Lélek kell! Ide bölcsesség és Isten üzenete kell! Hiszen a bűnös nem tudja, hogy 5 voltaképen bekötött szemmel jár, veszedelmes örvények felett. Az élet és a halál mesgyéjén. Ö nem tudja, hogy hol az élet közelít hozzá, hol a halál. Előle elrejtette a kígyó a halálos mélységeket, hogy ne lásson és így burkolta homályba az életre vezető ösvény bejáratát is! Ezeket a kígyó elátkozott életénekbűze veszi körül és akik követik a Sátánt, azokon is feketén rétegeződik az átok. Évszázadok óta tartó, hol lassúbb, hol gyorsabb ütemű züllésben ide jutott Izrael is! Ezért kellett mondania Péternek: “Isten az Ö Fiát elsősorban nektek adta.” Nektek, akik most itt álltok és halljátok az “ékes kapu” (Folytatás a 6-ik oldalon)
