Evangéliumi Hirnök, 1965 (57. évfolyam, 1-24. szám)

1965-01-01 / 1. szám

2-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1965. január 1. küzdelmek között is kimagaslik az a tény, hogy az Ur magyar nyelvű gyermekei még mindig léteznek, ál­doznak és működnek, ők képezik a missziót, ők építik Sión falait, ők tartják a vezetők karjait, ők állnak szövetségi életünk gátjain s az Ur után az ő közreműködésükre támasz­kodunk. Az év elején a hálaadás igen bá­torító és bíztató feladat. NÉZZÜNK ELŐRE! Az idő nem áll meg s évhatárán mi is csak egy pillantást vethetünk a múltra és máris azt keresi kutató szemünk: mi legyen a teendő az e­­lőttünk lévő évben? Első megállapí­tásunk, a múlt tapasztalatai alapján az, hogy ha Istennel akarunk végez­ni, akkor Istennel kell kezdenünk. A teendő tehát az, hogy keressük és vizsgáljuk Isten terveit és szándé­kait s szánjuk oda teljes tudásun­kat, erőnket és képességünket, hogy az Ur terve megvalósuljon. Istennél van terv személyes létünkre, gyüle­kezeteink növekedésére és szövetsé­günk erősödésére. Hallgatnunk kell a Mester Tervező utasításaira. Az igazi hallgatás en­gedelmesség. Amikor engedelmeske­dünk, akkor alkalmat adunk Isten­nek, hogy rajtunk keresztül mun­kálkodjék. Ki, vagy mi árthat az amerikai magyar baptista misszió­nak, ha a fő vezetés a tervező kezé­ben marad, mi pedig engedelmes munkások leszünk? Adjunk időt Istennek, hogy ter­veit közölhesse velünk. Amikor mi beszélünk, akkor Isten hallgat: úgy, hogy vagy nem figyel arra, amit mondunk, vagy csendben marad és nem közli velünk akaratát. Ha eről­tetjük a mi terveinket, akkor ő visz­­szavonja az övét. Éreztessük az em­berekkel s mutassuk meg szemlélte­tő módon, hogy mi Isten terveinek a végrehajtói vagyunk. Bízzunk Is­ten bölcsességében, annak az Isten­nek mindentudásában, Aki ezt a vi­lágot törvényeivel együtt olyan szé­pen megteremtette. Bízzunk abban, hogy Isten tervében van a lelki kér­dések, a gyülekezetek és szövetségi feladatok megoldása. Fogadjuk el, mint újszövetségi nép, hogy az Evangélium nem csu­pán vallás-szabály, vagy új eszmé­nyek elénktárása, hanem erő, amely­­lyel Isten gyermekei leküzdik a ba­jokat és győznek. Lelki hősök ma is élnek. Ezek a hősök ma is mondják: mindenre van erőm a Krisztusban. De ezek a hősök sokszor névtelenek és alázatosak, mert tudják, hogy a győzelmet nem ők aratják, hanem az Evangélium ereje. Az Evangélium erejében vetett hit minket, magyar baptistákat igen felbátorít. Látjuk, nem a nagy számban, a sok pénz­ben, hanem az Evangéliumban rejlő erő az, amire számíthatunk. A látható, és az angol nyelvű vi­lágban természetesnek vehető ma­gyar hanyatlás ellenére is sok buzdí­tást kapunk, amikor Isten legfőbb ajándékára, az Evangélium hatalmá­ra tekintünk. A baptista közösség misszióból született, misszió szellem­ből tartja fenn magát és a misszió szolgálata által fog megmaradni. A- mikor bárhol is egy templom bezár­ja kapuit, ott előbb a misszió lelke­sedés apadt ki. Szertartások, szerve­zetek, szabályok, egyházi felszerelé­sek a templommal együtt, misszió szellem nélkül lélek nélküli testté válnak. A misszió Krisztus paran­csa és ennek a parancsnak a teljesí­tése tartja baptista közösségünkben a lelket. Ez tesz bennünket élő kö­vekké. CÉLOK Előre tekintésünkben máris lát­juk Isten terveinek a körvonalait. Tudjuk, hogy mik a közvetlen fela­dataink. 1. Uj misszió állomások nyitása, illetve felújítása. Tudunk néhány helyről, ahol a magyar gyülekezet megszűnt ugyan, de még mindig ma­radt egy kis csoport hívő, aki ma­gyar nyelvű igehirdetés után vágyik. Térjünk vissza a jó és bevált óhazai módszei’hez, misszió állomások fel­állításához egy működő gyülekezet szárnyai alatt. így módot nyújtunk testvéreinknek, hogy a magyar lelki közösséget élvezzék és alkalmat a­­dunk újonnan érkező óhazai testvé­reinknek, hogy lelki otthont talál­janak. 2. Használjuk fel Istentől ajándé­kot nyert testvéreinket és diakónu­sainkat az igehirdetésben s az előbb említett misszió állomások szolgála­tában. Sok érték áll a magyar misszió rendelkezésére. Az értékek használatra és bátorításra várnak. 3. Mélyítsük a lelki életet és erő­sítsük keresztyéni meggyőződésün­ket. A legjobb evangélizáció a szuny­­nyadó s lankadó krisztusiak ébreszt­­getése és lelkesítése. Tartsunk hit­mélyítő napokat. Szombaton és va­sárnap, ha többször is gyakoroljuk évente, igen sok áldást nyerhet Krisztus népe. Ezek a hitmélyítő napok a hitbeli elmélyülés napjai és lelki erősödés órái lehetnek. Ima ál­tal az Ige tanulmányozása mellett szívjuk magunkba a Lélek teljessé­gét, amely által erőnk megújul, mint a sasé. Az Ur Jézusért és a misszió­ért erősítsük magunkat és készül­jünk fel a Mester Tervező munká­jának az elvégzésére. 4. Utolsó pont, de fontosságban az első a külmissziós kötelezettségünk. Az argentínai magyar missziót az Ur nekünk ajándékozta és szívünk­re helyezte. Lelkileg gazdagnak é­­rezzük magunkat, hogy Bolíviában vannak magyar misszionárius test­véreink, hogy Kongóba megy Dr. Haraszti orvosházaspár, hogy a bra­zíliai magyar testvérekkel és a ju­goszláviai testvéreinkkel érintkezést tartunk, érettük könyöröghetünk. Ha csak magunknak élünk, akkor — mint a tehetetlen beteg ember, — csak létezünk, ha mások javára szol­gálunk, akkor élünk igazán. Testvéri köszöntéssel. Karácsony felé... (Sajnos a kézirat előbb Detroit­­ba ment, így csak késéssel je­lenhet meg ez igen kedves cikk.) Ismét közeledik ez a kedves nap. Már sok karácsonyt megünnepeltem boldog családi körben, felemelő gyü­lekezeti hangulatban. Mi felnőttek már oly jól ismerjük a karácsonyi történeteket, hogy szinte alig tudunk róluk újat mondani. Akármennyire is ismerősek, nekem minden évben nagyon kedves a három bölcs törté­nete, akik messze földről, minden viszontagságot és veszélyt félretéve vándoroltak úttalan útakon, csak­hogy megtalálják Azt, Akinek csil­lagát látták napkeleten. Ez a három ember előttem a pogányok nagy vá­gyát példázza, akik szintén sóvárog­

Next

/
Thumbnails
Contents