Evangéliumi Hirnök, 1965 (57. évfolyam, 1-24. szám)

1965-01-01 / 1. szám

VOLUME 57, JANUAR 1, 1965 No. 1. szám — 1965 január 1. Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja —:K-----------—-----------­M A. JÉZUS mondá: “De előbb hírdettetnie kell az evangé­liumnak minddel! pogány népek között.” (Márk 13:10.) UJ ESZTENDŐ KRISZTUSSAL \ HOLNAP talán ajkam néma. Hogy ne maradjak szerető szóval senki adósa úgy szóljak még MA. HOLNAP talán merev a lábam. Segíts Megváltóm, hűséges szívvel szüntelen Veled járni a mában. HOLNAP talán a karom sem mozdul. MA szent örömmel úgy tegye dolgát, mint a Te szolgád, itt s a síron túl. HOLNAP talán a szívem is hallgat. De MA hirdesse minden verése: Áldom Megváltóm mentő hatalmad. A TEGNAPOT befödte véred. Tied a HOLNAP. Nekem csak MA van. Segíts hűséggel ebben a mában szolgálni Neked! ISTEN BŐSÉGES LELKI-TESTI ÁLDÁSAIVAL GAZDAGON MEGÁLDOTT UJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK MINDENKINEK! A hit nélküli ember még a dús földi ja­vakban is rémképeket lát, a hitben járó pedig a nyomorúságban is örömet talál. Irta: KOCSIS J. IMRE az Amerikai Magyar Baptista Szövetség elnöke “Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ur Jézus Krisztustól.” (Efézus 1:2.) Uj évbe léptünk! Évről-évre érez­zük, hogy Isten kegyelme megújul rajtunk s az év határán változatlan és töretlen reménység hatja át szí­vünket. Ez új évben is Isten áldott és áldó kezeiben leszünk. Reménysé­günk az elmúlt évek tapasztalatain nyugszik, hiszen mindeddig segített nékünk az Ur! HÁLAADÁS Az új évben első gondolatunk a hálaadás. Az esztendő mérföldkövé­nél visszapillanthatunk és szemeink elé tűnik Isten áldássorozata. Gyülekezeteink kapui még mindig nyitva állnak s testvéreink még min­dig mondhatják anyanyelvükön, ma­gyarul: örvendtem, mikor mondták nekem, menjünk fel az Ur házába. Templomaink ajtajai nyílnak, mert az Ur gyermekei még mindig nyito­­gatják. Hála legyen az Urnák, hogy aki még magyarul óhajtja hallani az Igét, annak a kapuk még tárva van­nak. Közösségünkben még mindig a szép magyar szó hangzik. Néha egy kis töréssel, némi angol vegyítéssel, de a magyarul érző és magyarul ér­tő szívek ennek is örülnek. Hangzik a szó, mert van aki hangoztatja. Há­laadásunk egyik tárgya az a kegye­lem, hogy több, mint ötven esztendő után még mindig köztünk van azon szolgák egy része, akik hosszú éve­ken át közvetítették Isten üzenetét magyar nyelven. Egynéhányat az idő kérlelhetetlen ereje testileg már megérlelt s ezek a lelki munkás test­véreink lankadt karokkal, meggyen­gült lábakkal állnak az idő mérföld­kövénél és könyörögnek az Ur ügye előhaladásáért. Mások még a mun­kamezőn dolgoznak. Nem elég szám­ban ugyan, de munkás testvéreink még mindig ott foglalatoskodnak az Ur szőlőjében. Hálaadásunk nem lenne teljes, ha nem vennénk tekintetbe magyar bap­tista népünket Amerikában. Misszi­ónk az Ur kegyelméből őértük és őáltaluk van. Megpróbáltatások és

Next

/
Thumbnails
Contents