Evangéliumi Hirnök, 1964 (56. évfolyam, 2-24. szám)
1964-01-15 / 2. szám
1964 január 15 EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 7-IK OLDAL gozni. Azonban lélekben sokat időzünk a testvérek között. Gyülekezetünkkel együtt üdvözletünket küldjük a testvéreknek s Urunk gazdag áldását kívánjuk a Szövetséghez tartozó összes gyülekezeteinkre. Imádkozzanak értünk s az itteni lelki munka további áldásos elhaladásáért. Nagy István BUENOS AIRES, ARGENTINA Lelkipásztor: Pintér Sándor Szeretettel tudatjuk az Amerikai Magyar Baptista Szövetséget és az Evangéliumi Hírnök kedves olvasótáborát és mindazokat, akik szivükön hordozzák miszsziói munkánkat azokról az eseményekről, amelyek az elmúlt három hónap alatt gyülekezetünkben megtörténtek. Ifjúsági ünnepély. Szeptember 8-án tartotta meg ifjúsági egyletünk fönnállásának 2-ik évi jubileumát, ezzel a jeligével: “Oh Uram, adj most jó előmenetelt”. Ez alkalommal imatermünk fel volt díszítve. Az argentínai és a magyar zászlók alatt ifjúságunk áldásos műsorral szolgált mindnyájunk örömére. Az idő nem volt kedvező s mégis megtelt imatermünk hallgatósággal. Rövid beszédem után felszólítottam az ifjúságot: Álljanak fel azok, akik a jövőben még hűségesebben akarják szolgálni az Urat! Megható volt látni, mikor mindannyian felállottak. Ezután a gyülekezethez fordultam, ezt mondván: Álljanak fel azok, akik a jövőben imádkozni akarnak az ifjúságért! Erre a kérésemre az egész gyülekezet felállott. Imánk, hogy az Ur segítse úgy a fiatalokat, mint a gyülekezet idősebb tagjait megtartani ígéretüket. Ez alkalommal éreztük a Szent Lélek jelenlétét és munkáját közöttünk. Temetés. Sok örömünk közé szomorúság is vegyült, amidőn szeptember 29-én, hoszszú betegség után, életének hatvanadik évében Mere Ferenc testvérünket az Ur hazahívta. Temetése nagy részvét mellett a háztól 30-án délután ment végbe. Az Ur vigasztaló üzenetét alulírott mondotta. Az Ur vigasztalja meg a gyászoló családot. Házassági évforduló. Molnár János testvéreink október 6-án ünnepelték meg házasságuk 50-ik évfordulóját. Imaházunk teljesen megtelt ünneplő hallgatósággal. Többen voltak olyanok, akik először voltak közöttünk. A házaspárhoz a 34-ik Zsoltár 9-ik verse alapján tartottam alkalmi beszédet: “Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Ur”. A beszéd alatt a házastársak hol mosolyogtak, hol pedig könnyeztek meghatottságukban. Az ünneplők tiszteletére elhangzott egy szólóének és több alkalmi szavalat. Miután a gyülekezet ajándékát átnyújtottuk a házastársaknak, imádkozás után átvonultunk a mellék terembe, amit Vér teremnek nevezünk, ahol vidám társalgás közben elfogyasztottuk a finom frissítő ételeket, amit az ünnepelt házaspár készített. E helyen is Urunk oltalmát, békességét és atyai gondviselését kívánjuk testvéreink további életére! Gyülekezetünk tízéves jubileuma. November 10-én, vasárnap délután tartottuk meg gyülekezetünk hivatalos megszervezésének 10-ik évfordulóját, mely ünnepély össze volt kötve bibliai keresztséggel (alámerítés). Erre a nagy napra az előkészületeket hónapokkal előbb megkezdtük. — Először is az épületünket javítottuk meg azzal a $200, azaz kétszáz dolláros költséggel, amit a kedves Vér testvéreink küldtek erre a célra. Ezúttal is köszönjük az adományt az Urnák és Vér testvéreinknek. A javítások körül nagyon sokat fáradozott Schaffer Fülöp diakónus testvérünk. Fáradságáért az Úrtól biztosan megkapja jutalmát. — Munkánk végzése alatt is imádkoztunk azért, hogy az Ur lelkileg is készítse elő az egész gyülekezetei erre a napra. A diakónus testvérrel együtt elhatároztuk, hogy a titkos kamaránkban is fogunk imádkozni azért is, hogy ez ünnepély alkalmára adjon az Ur legalább 10 új tagot gyülekezetünknek. Az Ur meghallgatta imánkat. Nem tíz megtért és újjászületett tagot ajándékozott gyülekezetünknek, hanem tizenkettőt. Dicsőség legyen ezért is Istenünk szent nevének! Pontosan három órakor kezdtük ünnepélyünket. Ekkorra már imatermünk és a mellék Vér teremben is az ülőhelyek mind el voltak foglalva. Az ünneplő gyülekezetben többen voltak olyanok most is, akik először jöttek imaházunkba. Az imatermet díszítették az argentínai, magyar és keresztyén zászlók. Jeligénk: “Mindeddig megsegített minket az Ur!” (Sám. I; 7:12.). E jelige zászlónk felett dicsőítette Istent. Felhangzott az Istent dicsőítő kezdő ének s utána alulírott hálaadó imát mondott s ima után rövid üdvözlő beszédet. Egy énekvers éneklése után Schaffer Fülöp diakónus testvérünk felolvasta a Rév. Molnár Antal prédikátor testvér és családjának és gyülekezetének üdvözlő táviratát és Szász János diakónus testvér üdvözlő levelét. Molnár Antal testvér jelenleg a detroiti gyülekezet lelkipásztora, aki 10 évvel ezelőtt alapítója és szervezője volt a buenos aires-i gyülekezetünknek, Szász János testvér pedig az U. S. A.ban a Diakónusok Konferenciájának a jegyző-pénztárosa. Erre az ünnepélyre meghívtuk Vér Ferenc testvérünket, ki az AMBSz titkára, de sajnos több oknál fogva nem jelenhetett meg, pedig örömünket nagyban fokozta volna megjelenésével. Majd Besenyel F. testvér, alapító tag röviden elmondotta a kezdet nehézségei; s azt, hogy miként kezdették el és folytatták Rév. Molnár Antal testvéreink a lelki munkát. Schaffer diakónus testvér pedig a munka folytatásáról és fejlődéséről tartott beszédet. Ezután felhangzott egy közös ének s alulírott a jelige alapján tartotta meg alkalmi prédikációját. Ifjúságunk közül többen alkalmi szavalatokat adtak elő. Alámerítés. Ez alkalommal örömeinket nagyban fokozta a 12 megtért léleknek bizonyságtétele, kik az Ur Jézus példáját követték az alámerítésben. A szertartást alúlírott végezte. Kérjük az Urat, hogy nevelje az új tagokat e gyülekezetben nagy neve dicsőségére. Az áldásos ünnepélyünk befejezése után a mellékterembe vonultunk, ahol a Nőegyesület tagjai finom frissítőket szolgáltak fel. Együttlétünk a késő éjjeli órákban ért véget. A jó Isten áldja meg nőtestvéreinket önfeláldozó szolgálatukért. A gyülekezetünk először is Istennek ad hálát az idáig elért eredményekért s azután pedig mindazoknak a lelki testvéreinknek és barátainknak, akik áldozatot hoztak az itteni lelki munkáért. A gyülekezet fennállva egy pár pillanatnyi csendben imádkozott, amit egy testvérünk hálaimája követett. Mindenért az Űré legyen a hála és dicsőség! Buenos Aires, 1963 november 30-án Pintér Sándor lelkipásztor Visszatekintés Asztalomnál ülök . . . Előttem vannak drága argentínai testvéreink levelei. írnak helyzetükről és a gyülekezet alapításának 10 éves ünnepélyéről. Amint nézem a kedves sorokat és olvasom az aláírásokat, magam elé képzelem szeretett testvéreimet . . . Beszélgetek velük és simogatom őket. Soká időzöm azokkal, akik velünk voltak már a kezdet kezdetén. Megszorítom a kezüket és forró könnyek között mondom: Testvérek, szeretett testvéreim, küzdöttünk és győztünk, amiért legyen minden dicsőség az Űré! Gondolataim tovább szállnak és keresem e misszió megkezdésének a kiinduló pontját és megállók a Bridgeport-i magyar baptista gyülekezetben, ahol 1951-ben tartotta Szövetségünk évi konvencióját és az ottan összegyűlt testvérek feltették a kérdést: Kit küldjünk el és ki megyen el a munkát megkezdeni ott, ahol néhai Rév. Dulity Miklós testvér három évvel hamarabb lent volt terepszemlén, a kedves Vér testvérek anyagi áldozata költségén s Józsué és Káieb példájára buzdította a testvériséget a munka megkezdésére, mert amint mondotta, sok magyart talált ott, akiknek szükségük van a megtérésre. Lelkesen állt az elhatározás mellé a Szövetség minden szervezete: Női, diakó-
