Evangéliumi Hirnök, 1964 (56. évfolyam, 2-24. szám)

1964-03-01 / 5. szám

1964 március 1 EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 5-IK OLDAL munkáját. Vegyünk példát a magvakról. Azokat be kell vetni a földbe s a földdel való szoros összeköttetés folytán az Isten és az emberek segítségével gyümölcsöket hoznak. Azok értéktelenekké válnak s vég­re el is vesznek, ha nem vetjük a föld­be. A földben Isten csodálatosan érinti a magvakat; azok megrothadnak és új élet­re kelnek. Ha az ember magát Isten kezébe he­lyezi teljesen, Isten érinti az ember szi­vét és lelkét és az Ur vezetése mellett széppé, értékessé válik az élet. Mi embe­rek vagyunk, Isten hasonlatosságára te­remtett emberek. Azért teremtett Isten, hogy Őt szolgáljuk ott, ahová állított ez életben és úgy, ahogy ő azt részünkre el­rendelte. Isten csak azt kéri tőlünk, hogy mi a helyünkön részünket a munkából ki­vegyük. Az Ur Jézus azt tanítja: “Ha valaki elveszti az ó' életét én érettem, megtart­ja azt s ha valaki megtartja az ő életét, elveszíti azt!” Tartsuk meg életünket az által, hogy mint Istennek választottjai magunkat Isten kezébe adjuk át. “Közel van az Ur” (145. zsoltár 18.) Méltóságteljesen és hófehér takaróval télen-nyáron őrködik a bolíviai La Páz felett az El Illimani hegycsúcsa. Van úgy sokszor, hogy napokon keresztül köd ta­karja pl. Mégis tudjuk biztosan, hogy ott van, noha látni nem is lehet. Ha aztán ismét kisüt a nap, ott áll a komor hegy­óriás, — szebb, mint valaha! Mindennapi életünk és terheink is olya­nok, mint a bolíviai köd. Eltakarják néha az Isten áldott orcáját előlünk. Legalább is nekünk úgy tűnik fel . . . Elcsügge­dünk. De milyen jó is tudni, hogy Isten min­dig közel van az Őtet szeretőkhöz. Bizony közel van az Ur! Nagy csodálattal fedez­zük fel, hogy amikor a bajok elmúlnak, Isten kegyelme dicsőségesebben ragyog fel előttünk. “Ha nehéz időben elcsügged a szivem, vigasztalást igédben, Uram, Te adj nekem. Ha kétség közt hányódom és mentségemre nincs módom, Te tarts meg, Istenem!” Ref. Cs. P. Olvasd! Terjeszd! Szerezz új előfizetőket az EVANGÉLIUMI HIRNÖK-nek!! A legáldottabb szolgálat Isten igéjének terjesztése. Lapunk terjesztésével .Isten igéjét terjeszted! NŐK ROVATA Rovatvezető: Szerencsy Mária 17840 Lorain Ave., Cleveland 10. Női konf. elnöke: Steg Mária Alelnök: Szabó Istvánné Pénztáros: Kurtz Lajosné Jegyző: Szerencsy Mária Naomi visszatérése “Megmozdult a város miattuk és mon­dák: Nemde nem Naomi ez? (Ruth 1:19, 21.) Naomi nem okolt senkit, családjának az idegenben elszenvedett veszteségei mi­att. Azonban mégis volt valami szivében, ami miatt így nyilatkozott: “Ne hívjatok Naominak, hanem inkább Márának (Na­omi jelentősége: szelíd. Mára: keserűséget jelent.) mivel üresen tértem vissza. (Az angol bibliafordítás szerint.) Sok megtért, de visszaesett hívőnek van hasonló véle­ménye és tapasztalata. Távol lenni az Úr­tól és nem az Ur akaratában élni, “ár­­vult” magára hagyatott üres élet az. “Az Ur megdorgál és megoistoroz min­dent, akit fiává fogad”. (Zsid. 12:6.- Na­omi alázatos lett, az Ur dorgáló keze a­­latt. Naomi rájött arra, hogy az Ur nem fordított hátat Naominak az engedetlen­ség miatt, amikor elhagyták Kánaánt. — Naomi keserűen és talán szégyenkezve jött vissza, férj és fiai nélkül. Nem tud­ta és nem is gondolta, hogy míg az Ur dorgálja, ugyanakkor készíti is az áldást az ő számára. Mi is milyen gyakran ké­telkedünk Isten kegyelmében és céljában a szomorúság közepette. Amikor vissza­nézünk, látjuk és tapasztaljuk az Ur nagy szeretetét és irányítását életünkben. Naomi tudatában volt, hogy az Ur in­dítja őt vissza Betlehembe és mégsem látta tisztán az Ur kegyelmét, mivel ke­serűség volt a szivében. Sokszor ilyen aka­dály a mi életünkben is a keserűség, vagy megkeseredés. Naominak nagy alázat kel­lett a visszatérésre. A tékozló fiú is csak nagy megaláztatás után tudott atyjához így kiáltani: “Atyám, vétkeztem!” (Luk. 15:21.) Csak a keserűség között jött rá mél­tatlanságára és ez “a magáraismerés” egyengette az utat az atyai házhoz, az atya szivéhez. “Ismerd meg magadat”, a bölcsnek ez a mondása ha megvalósulna életünkben, ha az “Ige tüköré” előtt megállva észreven­­nénk lelkünk hiányosságait, tudom, sok mindent másként cselekednénk és el sem indulnánk a tékozló fiú útján, de az Ur Jézus szavai nemcsak a tanítványokra, de reánk is vonatkozik sokszor: “Nem tudjátok, minémű lélek lakik bennetek.” (Luk. 9:54.) így aztán elindulunk a tékozló fiú útján és megtapasztaljuk hamarosan, milyen ne­héz a visszatérés. De aki Naominak egyengette az utat és szomorúságai közt is készítgette az áldást, az az Ur a tékozló fiakat is atyai szivére szorítja, ha eljutottak a magára ismerés, és magábaszállás után vissza az atyai ház felé, csak figyelj . . ., mert Ott a messze földön árván, hontalan, Halld meg a kiáltást, fiam, fiam! Vár Atyád szerelme, vár rád vigasza, Jöjj a messze tájról, oh jöjj haza! Rajtad a nyomornak súlyos terhe van, Tested, lelked szenved, fiam, fiam! Búsan összetörve jársz, vigasztalan, Megpihenni vágyói, fiam, fiam! Nézd a rossz világnak csak fullánkja van, Drága csak nekem vagy, fiam, fiam! Szómnak ellenállnod úgy is hasztalan, Jöjj, mert egyre várlak, fiam, fiam! Vár Atyád szerelme, vár rád vigasza, Jöjj a messze tájról, oh jöjj haza! (Sankey I.) (Bonar H.—Vargha Gy.-né) TH. FAULKNER Vallomás Oly jó, hogy ÉRZEM: kezemben kezed, Követ a léptem: elmegyek Veled! : Oly jó, hogy HALLOM: mit ajkad beszél, Hallgatok Rád és nem érhet veszély. Oly jó, hogy LÁTOM: hol a keskeny út, Amelyen lelkem üdvösségre jut. Oly jó, hogy TUDOM: Golgotha hegyén Lettem a Tiéd, lettél az enyém. Oly jó, hogy HISZEM: megmosott véred. Te vagy nekem: a Feltámadás, Élet! (Erős vár — Palotay Gyula) RAPPARD DÓRA: Mindig, mindenütt Krisztussal! Ki csendben elaludt az Urban, Ne keresd a messze távolban. Az Ur szava Ígéri biztatón: Krisztusnál megleled mindenkoron. Krisztusnál és nem idegen honban, Nem csalóka, eltűnő álomban. Krisztusnál, ki idők folyásában miként megígérte, mindig mellettünk van. Krisztusnál itt . . . Krisztusnál ott . . . Oh üdvösségszerző szent légyott. Nincsenek távol kedveseink, lám csupán a partnak túlsó oldalán . . .

Next

/
Thumbnails
Contents