Evangéliumi Hirnök, 1964 (56. évfolyam, 2-24. szám)
1964-02-15 / 4. szám
4-1K OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1964 február 15 EVANGÉLIUMI HÍRNÖK GOSPEL MESSENGER Published semi-monthly by the Hungarian Baptist Union of America 225 E. 80th St. New York 28, N. Y. Editor — Szerkesztő: Rev. PETRE M. ADALBERT 943 Merrill Ave., Lincoln Park 25, Mich. Z. C. szám: 48146 Entered as second class (matter at the Post office of New York, N. Y., under the Act of March 3. 1879. Accepted for mailing at the special rate of postage as provided in Section 1103, Act of October 3, 1917 Subscription fee: $3.00 per year Előfizetés, címváltozás erre a címre küldendő: Mr. John Szász 1619 Edward Ave. N. E. Canton 5, Ohio SZERKESZTŐ r “FOGJATOK MEG A RÓKÁKAT ÉS RÓKA FIAKAT”. (Énekek Éneke 2:15.) A Szentírás több helyen úgy emlékezik meg az emberek lelki világáról, mint egy szőlős kertről. Sőt az Ur Jézus Krisztus midőn Isten országát ismertette hallgatóival, egyszer a szőlős kerthez s abban a munkálkodó szolgákhoz hasonlítja azt. A fenti ige az emberek lelki életére utal s ennek az igének fényében meglátjuk azt a sok veszélyt, mely fenyegeti a lelki embernek az életét s mely sok esetiben tönkre is teszi azt. A szőlőmüves, vagy mondjuk, a gyümölcstermelő kora tavasszal már. sőt őszszel is nagy gondot fordít arra, hogy a következő évben egészséges, finom gyümölcsöt teremjen. Nagy gonddal műveli meg a földet, távolítja el a gyomot és trágyázza meg a földet. Sok helyen ősszel is megpermetezik a gyümölcsöt és távolítják el a látható és láthatatlan, kártékony bogarak fészkeit, melyekbe elhelyezték tojásaikat. Tavasszal megismételik azt. hogy ha mégis maradt volna valamennyi az őszi permetezés idején, a tavaszival biztosan elpusztítsa . . . S mikor rügybefakadnak az ágak, ismét intézkedik és a permetezés munkáját folytatja egész nyáron, hogy távol tartsa a legparányibb rovarokat is, melyek ezek nélkül tönkre teszik a gyümölcsöt. A lelki élet hasonló a gyümölcsöt termő fához, vagy szőlővesszőhöz. Az Ur Jézus azt is mondotta: “Legyetek jó fák és teremjetek jó gyümölcsöt“ és “Én vágyóik a szőlőtő. ti a szőlővesszők.” Vannak nagy és látható bűnök, melyek sok kárt tesznek az emberi életben, de vannak elrejtett, láthatatlan bűnök is, melyeket alig-alig veszünk észre, de amelyek szintén pusztítják az emberek lelki életét. Ilyenek a rossz szokások, az őszintétlenság, a hanyagság, felületesség, érzékenység, közönyösség, szórakozottság, stb., stb., melyek mint kis rókafiak, ravaszul lassanként csemegézik fel a léleknek zsendü* lésben levő, vagy már örvendetesen érő gyümölcseit. Állítsuk fel ellenük az Isten igéinek csapdáit. Ne tűrjük meg lelki életünkben a kis bűnöket sem, mert azok veszélyeztetik az egészséges keresztyéni életet s annyira tönkre tehetik, hogy képtelenek leszünk a jó gyümölcsök termésére. Már pedig gyümölcstelenül Isten előtt megállani az ítéletben, kárhozatot jelent a lélek számára. ;A MEGTARTHATATLAN KINCSEK Csel. 3:1—10. Az életben vannak olyan dolgok, melyekről azt mondjuk, hogy maradandók. Pl. kövek, gyémánt, stb. Van sok minden, amit be lehet légmentesen szigetelni és azok is sokáig megmaradnak. De vannak emberi életünkben sokkal fontosabb kincsek, amelyeket nem lehet és nem szabad csak magunknak megtartani. Vagy mondhatjuk ezekről azt is, hogy csak úgy ma radhatnak meg nekünk, ha azokat megosztjuk másokkal. Péternek és Jánosnak ilyen drága kincsei voltak. A templom Ékes kapuja mellett megláttak egy szerencsétlen, 40 esztendeig sánta, nyomorék koldust. Ilyenek sokan voltak abban az időben. Ugylátszik, az apostoloknak a szerencsétlen ember állapota fontosabb volt, vagy legalább is olyan fontos, mert a templomba való menetelnél meglátták ezt az embert. Vájjon hányán vagyunk olyan keresztyének, akik a templomba való járásunkkal meglátjuk az emberek nyomorúságát és segítségükre sietünk? Az egész világ felénk kiált segítségért! Figyelemre méltó, hogy az apostolok nem azt az alamizsnát adták e koldusnak,, amit ő kért tőlük, hanem sokkal nagyobbat és értékesebbet. Meggyógyították! — “Ezüstöm és aranyom nincsen nékem, de amim van. azt adom néked. A názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és jári!” Meggyógyult és Isten neve megdicsőíttetett. A keresztyéneknek van egy olyan kincsük, amire ennek a világnak égető szüksége van. Ez a kincs az üdvözítő hit. Ha magunknak megtartjuk, elveszítjük azt. Ha másokkal közöljük, megtartjuk magunknak és másokat is boldogokká teszünk az által. Az Ur Jézus azt tanítja: “Aki megtartja az ő életét, elveszíti azt és aki elveszíti ón érettem, megtartja azt.” Keresztyéni életünkben örvendünk annak, hogy Isten megbocsájtotta bűneinket, ami számunkra felette nagy kincs ez életben, de nekünk gondolni kell azokra, akik még bűneikben élnek s kiknek Isten még nem bocsájtotta meg bűneiket. Sokan vannak olyanok a keresztyének között, akik nagyon örvendeznek e kincsnek, de nem csakhogy nem tesznek bizonyságot másoknak a bűnbocsánatról, hanem ha valaki őket megsérti valamivel, azoknak soha nem akarnak megbocsájtani. Isten gyermekei már e földön részeseivé váltak az üdvösségnek, ami részükre öröm és boldogság. Azt nem szabad és nem lehet önző gondolatokkal megtartani Isten büntetése nélkül. Az Izráel hajdan azért vesztette el “az Isten választott népe” jellegét és lelki életének áldott állapotát, mert azt gondolta, hogy ő egyedül az Isten népe és a többi nemzetek nem méltóak arra, hogy Istenéi legyenek. A mi üdvösségünket osszuk meg másokkal, illetve dolgozzunk azon, hogy embertársaink is üdvözüljenek. Meg kell osztani továbbra a testvériséget. Isten az emberiséget egy vérből teremtette s testileg mi mindannyian testvérek vagyunk. Tekintsünk lelki testvérnek mindenkit, akármilyen színű bőre legyen, akik az Ur Jézus Krisztus vérében bűneiktől megtisztultak s valódi tagjai a keresztyén társadalomak. S törekedjünk arra, hogy azok a tékozló fiák, akik csak testileg testvéreink, megismerjék az Istent s tagjai legyenek az igazi lelki testvéri közösségnek. Testvéreim, ne tartsuk meg magunknak az Isten által nekünk ajándékozott kincseket, hanem mondjuk Péter apostollal: ‘'Amim van, azt adom néked, a názáreti Jézus nevében, kelj fel és járj!” M. B.. Mindenkihez Megismételjük azon gyakori kérelmünket, hogy munkatártaink, a gyülekezeti hírek beszámolói, vagy bármilyen néven írt cikkek ét Íudótítátok beküldői, küldeményüket kizárólag a szerkesztő címére küldjék* A nyomdába, vagy a lap kezelőihez küldött cikkekért ét tudósításokért felelőttéget nem vállalhatunkl