Evangéliumi Hirnök, 1963 (55. évfolyam, 1-16. szám)
1963-03-01 / 5. szám
VOLUME 55., March 1, 1963. No. 3. szám. — 1963. március 1 JÉZUS mondá: „ De előbb hirdettetnie kell az evangé- ^ Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja liumnak minden pogány népek között.” (Márk 13:10) Offical Organ of the Hungarian Baptist Union of America A CSODALATOS MEGVÁLTÓ ÉZSAIAS 8:6—7 Mentői gyakrabban olvassuk a Szentírást s abban az Ür Jézusról szóló próféciákat s az Ujtestamentumban az ö csodálatos életét, annál inkább feltűnik előttünk az Isten-ember csodálatos, páratlan alakja. Egyszerű körülmények között született. A bethlehemi jászol volt bölcsője. Szegényes otthonban növekedett fel, Názáret nevű faluban, ahol nevelő atyjának ácsműhelye volt, melyben a fiatal Jézus Józsefnek segítője volt. Az Ür Jézus magasabb iskolai kiképzésben nem részesült. Mint gyermek, a többi zsidó gyermekkel a népiskolának egyik tanulója volt, de Gamáliel főiskolájának tanításában nem részesült, mint később Pál ap. Soha nem írt egy könyvet, sem pedig írott előadásokat nem tartott s mégis azt jegyezte fel róla a történelem: Soha ember nem szólott úgy, mint ez az ember. Nem utazta be vagy körül a világot, mint azt ma is teszik sokan a tudósok és írók. 200 mérföldnél távolabb nem volt Jeruzsálemtől s mégis a tanításaiban olyan tapasztalatokról tanúskodik, melyek bámulatba ejtik a tudomány legmagasabb fokára emelkedett tudósokat is. Rendes ruhája sem volt, a mai emberek ruhájához hasonlítva. Illetve volt egy köntöse, de azt sem maga vette saját pénzén, hanem az Istenfélő, áldott szívű és lelkű asszonyok varrták. Saját otthonnal sem rendelkezett. Noha meg van jegyezve, hogy otthona Kapernaum volt, de ez a megjegyzése az evangéliumnak csak azt jelenti, hogy valarpelyik jószívű tanítványa lakást adott Jézusnak. Talán azért is kiáltott fel egyszer a Mester: „A rókáknak barlangjuk vagyon, az égi madaraknak fészkük, de az ember fiának nincsen hová fejét lehajtsa.” Tizenkét egyszerű, magas iskolát nem végző tanítványt választ magának, akiket apostolokká avatott s ezek segítségével elkezdte hirdetni először csak Palesztinának városaiban és falvaiban: „Térjetek meg, mert elközelített az Istennek országa”. Mennybemenetele után külön megjelent a damaskuszi úton Paulusnak, ki a legnagyobb apostolává lett. Pál az az apostolok segítségével s az evangélisták buzgó munkájával nemcsak Zsidóországban s Samariában, hanem az egész ismert világon hirdette a I megfeszített Krisztust. Három esztendei munkája után \ törvényszék elő állították a zsidó egy- j ház papjai s hamis vádak alapján I halálra kárhoztatták Jézust. Pilátus gyáván megmosta a kezét s átadta a papoknak, hogy az ő törvényeik szerint ítélkezzenek felette. A világnak örök szégyene marad, hogy a legártatlanabb, bűn nélküli, tökéletes embert ilyen gyalázatos módon keresztre feszítették. Erre azt mondjuk, hogy az írások szerint ennek így kellett történnie, de én azt mondom: Ha az emberek nem merültek volna el mélyen a bűnben, Isten a megváltásra más módot is talált volna, ö előre látta a bűnnek mélységeit, az emberek rémséges állapotát s az ő előrelátása alapján írattattak meg a Krisztus szenvedésére vonatkozó próféciák. Halála után a kegyes Istenfélő emberek egy kölcsönzött sírba helyezték Jézus testét s noha sem életében sem halálában nem tartozott a kiváltságosak közé, mégis a történelemben a legnagyobb emberek közül senki nem gyakorolt olyan áldott befolyást a világra, mint ez a keresztfán elvérzett Jézus. Egyik utazása alkalmával megkérdezte tanítványait: „Kinek mondanak engem az emberek?” Egyik tanítványa, megfigyelése alapán így felelt: Illyésnek, Jeremiásnak, Mózesnek, vagy egynek a próféták között. De az Ür-Reményik Sándor: Gyógyíts meg ! Én Istenem, gyógyíts meg engemet! Nézd: elszárad a fám, A testem-lelkem fája ... De épek még a gyökerek talán, A tompa tunya tespedés alatt Gyökereimben: érzem magamat És zsong millió melódiám. Én Istenem! gyógyíts meg engemet! Hiszen-nem is éltem igazában Csak úgy éltem mint lepke a bábban, Csak úgy éltem mint árnyék a fényen. Rólam gondolt roppant gondolatod Torz árnyékaképpen. Egy kóbor szellő néha-néha Valami balzsam illatott hozott. Akkor megéreztem: ez az élet, S megéreztem a Te közelléted, — S maradtam mégis torz és átkozott. Én Istenem, gyógyíts meg engemet, Én szeretni és adni akarok: Egy harmatcseppért is — tengereket. S most tengereket látok felém jönni, És nem maradt egy könnyem — megköszönni. — .......... ... nak nem ez volt gondolatában, hanem inkább az, hogy tanítványai Öt az Isten Fiának ismerjék s abbani hitüket megerősítse. Azoknak, akik Krisztust csak embernek tartják, vallásos filozófiájukon változtatni kell. Isten nemcsak egy fogalom, hanem személyes Isten, ki Fiában, Jézus Krisztusban egy örök Isten, ki általa megváltást szerzett a bűnös emberiségnek. Neki gondja van minden emberre. Az általunk megszámlálhatatlan milliókat ismeri. Ha Isten ilyen személyes valóság, akkor ebből az következik, hogy nekünk embereknek vele szemben komoly feladataink vannak. Nem élhetünk saját akaratunk szerint s ha saját felfogásunk szerint rendezzük be életünket, a büntetés nem marad el. E csodálatos Krisztus azt várja tölünk: „Minden ember tagadja meg magát s vegye fel az ő keresztjét az ő követésében. EMERITUS
