Evangéliumi Hirnök, 1963 (55. évfolyam, 1-16. szám)

1963-09-01 / 9. szám

12-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1963 szeptember 1 lyanok, akik 60 km-nél messzebb laknak az imaházhoz. Április 16-án feleségemmel, Schaeffer testvérek vezetésével megláto­gattunk két családot. Ez egy teljes napba került. Ezt csak tájékoztatás végett írtam meg a kedves testvéreknek. Most pedig köszönetét mondunk kedves Szövetségünknek bennünk való bizalmu­kért, értünk való imájukért és anyagi tá­mogatásukért, amivel lehetővé tették Eu­rópából Argentínába való jövetelünket, hogy az Urnák megkezdett munkáját az itt élő magyar nép között tovább folytas­suk. Köszönetét mondunk azoknak is, akik egyénileg is gondoltak ránk imájukban és kedves buzdító leveleikkel felkerestek. A jó Isten áldja meg kedves mindnyá­jukat sok szeretettel és békességgel, hogy egy szívvel és lélekkel állhassanak mögöt­tünk, hogy munkánkat zavartalanul vé­gezhessük ahová a kedves testvérek meg­hívására jöttünk. Kérjük a kedves testvé­riséget, imádkozzanak továbbra is értünk és az itt folyó munkáért. Szeretettel köszöntjük az összes testvé­riséget és maradtunk Krisztus szerzeté­ben, testvérük és munkatársuk: Buenos Aires, 1963. május 31. PINTÉR SÁNDOR és CSALÁDJA Av. Caseros 656, Buenos Aires, Rep. Argentína Testvéri szeretet Fülöp Árpád lelkipásztor által a new brunswicki konvención elmondott előadás kivonata Isten Mózes által lflf parancsolatot adott az Ő népének. A 10 parancsolat érvényes volt Keresztelő Jánosig, mert “Keresztelő Jánosig a törvény és a próféták hirdet­­tettek . . .” De a Megdicsőülés Hegyén az Ur Jézusnak megjelenik Mózes, aki által listen a törvényt adta és Illés, a pró­féták prófétája és megbeszélték az Ur halálát . . Tehát a törvényt az idők tel­jességében Isten országa váltotta fel. A parancsolatok helyett az Evangélium hir­­dettetik Keresztelő János óta és hirdettet­­ni fog az Ur visszajöveteléig. Az Evangélium benne van a törvényben is. Szeretet van a “szemet-szemért, fogat­fogért” törvényben is, bármilyen kemé­nyen is hangzik, mert mit tett volna egy erős édesapa azzal, aki gyermekének va­lahogy egyik szemét kiütötte? Nem elé­gítette volna ki, hogy ő is kiüsse a tettes (>egyik szemét. De nem volt szabad felet­tébb büntetni . . . Azután fel voltak ál­lítva a menedékvárosok is, ahova el le­hetett menekülni a büntetés elől, még súlyos bűn elkövetése elől is . . . 'Isten országának egy egészen új tör-. vénye van, a 11-ik parancsolat. Ezt a törvényt, illetve parancsolatot maga az Ur Jézus adta: “Uj parancsolatot adóik néktek, hegy ti egymást szeressétek.” Ez az új parancsolat nem feloldja a 10-et, de betölti azokat. Aki a 11-ik pa­rancsolatot betartja, betartja a 10-et is. Mert ahol szeretet van, ott nem kell tör­vény. Pl. akit az ember szeret, attól nem lop, az ellen nem tesz hamis tanúbizony­ságot, annak nem kívánja semmijét. így foglalja magába a 11-ik parancsolat az előbbi 10 parancsolatot. A SZERETET ISMERTETŐJEL “Arról ismeri meg a világ, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást sze­­szeretni fogjátok” — “Ez az én parancso­latom, hogy szeressétek egymást”. — így beszélt az Ur. — János apostol pedig így ír: “Mi tudjuk, hogy általmentünk a ha­lálból az életre, mert szeretjük a mi atyánkfiáit.” — Máté 23:8-ban ezt olvas­suk: “Ti pedig ne hivassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.” Milyen melegen, kedvesen hangzik ez a szó: testvér. — A kereszten új ember szü­letett: a krisztusi ember. A krisztusi em­berek között nincs zsidó, sem görög, se szolga, se szabados; se férfi, se nő, ha­nem mindnyájan egyek a Krisztusban. EGYEK! Az első keresztyének szíve-lelke EGY vala. Hogy lettek eggyé? Úgy, hogy egy Lélek, Isten Szent Lelke kapcsolta őket egybe. A testvéri szeretet ledönt min­den válaszfalat. Éjjel egy romániai váróteremben, ahol csendesen ültem és vártam a vonat érke­zését, megállt előttem egy román viseletű férfi. “Maga az én testvérem” — mondja. “Honnan tudja?” — kérdem. “Látom” — volt a felelet. — Kezet fogtunk és meg­csókoltuk egymást. Soha azelőtt, de az­óta se találkoztunk. De akkor mindketten éreztük, hogy a Krisztusban testvérek va­gyunk. Az illető, mint én is baptista hívő volt. Éjjel 2 órakor egy magyarországi köz­ségben kiszálltam a vonatból. Soha abban a faluban nem voltam. Egy férfitől meg­kérdeztem, merre laknak hívők. Tudtam, hogy baptista gyülekezet van a faluban. Magyarázatára megálltam egy ablak alatt. Megkopogtattam az ablakot. “Ki az?” hangzik belülről. Felelek és megmondom nevemet és hogy honnét jöttem. Soha az­előtt nem találkoztam e családdal, de pár perc múlva a legmelegebb testvéri fo­gadtatásra találtam. A LELKI TESTVÉRISÉG ÖRÖKÖS A kegyetlen halál szétszakítja a testi kapcsolatokat. Testi testvériség, családi kapcsolat a halállal felbomlik. Pár hete egy férfit temettem, aki teljesen hitetlen volt, sőt büszkélkedett hitetlenségével, egy alkalommal valamit vásárolni ment, de az utcán összeesett és meghalt. Felesége és gyermekei tudjuk, hogy minden kap­csolat megszűnt a volt férjjel, édesapá­val. Vajha elfogadta volna Krisztust al­kalmas időben, akkor a kapcsolat örökös lett volna. Testi testvéreimet — kik Romániában laktak — Budapestről látogattam meg. Nagy volt az öröm. De beszélgetni alig tudtunk két óra hosszat. Nem volt miről beszélnünk. Két különálló világ voltunk. Csak ültünk szótlanul. Ekkor bekopogta­tott egy falumbeli hívő ember. Leültünk egy sarokban és a késő órákig beszélget­tünk, miután megöleltük és megcsókol­tuk egymást. Hogy tudtunk igy eggyé lenni ketten? Mert lelki testvérek vol­tunk, egy Urunk volt és van, a Krisz­tus! Pál írja levelét Filemonhoz. A 10. vers­ben fiának nevezi Onézimust, a szökött rabszolgát. Kéri Filemont, hogy fogadja magához Onézimust, mint “az én szive­met”; mint “örökkévalót”; mint “szere­tett atyafit”; mint “engemet” (Pált). — (Lásd Filemonhoz írt levelet). — Oné­­zimus úgy tér vissza, mint “örökkévaló”; mert a lelki kapcsolat örökös. Roppant fontos, hogy a szeretet őszinte legyen és ne legyen benne személyválo­gatás. Nagyon helytelen, hogy egyes al­kalmakkor, pl. 25, vagy 50 éves házas­sági jubileumkor, vagy menyegzőkön az illetékesek kétféle meghívót küldenek ki ugyanazon gyülekezet tagjai között. Van­nak, akiket csak az imaházba hívnak. Ezek rendszerint az öregek, özvegyek és szegények. Azután vannak, akik a menyeg­zői lakomára is hivatalosak. Ezek az elő­kelőbbek és fiatalabbak. — Saját szemem­mel és pedig már a meggyógyult szemem­mel — láttam, hogy hogyan válik kétfelé a gyülekezet, a leüti testvériség, hogy a szertartás után egyik rész haza menjen, akiket nem tartottak méltónak a lakomá­ra és az alsó teremben adandó műsorra meghívni — és azok, akik meghivóval az imaház alsó termébe is lemehettek. AZ ÖRDÖG MUNKÁJA EZ! Nem jobb volna egyszerűen kávét és kalácsot felszolgálni és az egész testvériséget meghívni az alsó terembe is? így örülhetne az egész gyülekezet az örülőkkel- Nem széttépni, de összekapcsolni kell a szeretetben a test­vériséget. FÉLRE A SZEMÉLY VÁLOGA­TÁSSAL! Megfogadtam, hogy ezután csak olyan menyegzői lakomán veszek részt, a­­hol az egész gyülekezet jelen lesz. Isten országában a legkisebb a legnagyobb! MEDDIG MEGY A TESTVÉRI SZERETET? “Arról ismerjük meg a szeretetet, hogy Ő életét adta értünk, mi is kötelesek vá­gunk odaadni az életünket a mi atyánk­fiáiért.” — “Akinek van miből élnie e vi­lágon és elnézi, hogy az ő atyjafia szük­ségben van, és elzárja attól a szivét, mi­képpen marad meg abban az Isten szere­­tete?” — “Fiacskáim, ne szóval szeressük egymást, se nyelvvel hanem cselekedet­tel és valósággal“. — így tanít János apostol. Oh bár égne szivünkben az egymás iránti testvéri szeretet és összekapcsolna bennünket a mennyei Kanaán felé vivő útunkoan . ...

Next

/
Thumbnails
Contents