Evangéliumi Hirnök, 1963 (55. évfolyam, 1-16. szám)
1963-09-01 / 9. szám
1963 szeptember 1 EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3-IK OLDAL Elindul az óhazai első magyar baptista orvosmisszionárius házaspár Irta: DR. HARASZTI SÁNDOR Rév. Cserepka János és Cscrepkáné, Dr. Ilonka Margit, két gyermekükkel, az 5 éves Katalinnal és a 3 éves Barnabással Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség ezévi Országos Konvencióján New Brusnwickban igen megható jelenetnek voltak tanúi a konvenció résztvevői 1963. július 12-én. Ezen az esten a Magyar Szövetség erkölcsi támogatásként a saját misszionáriusainak kirendelte Cserepka Jánost, a torontoi magyar baptista gyülekezet lelkipásztorát és feleségét, Cserepka Jánosné, Dr. Ilonka Margit orvosnőt. A kirendelés alkalmával Cserepka testvér volt tanára és a Magyar Szövetség Misszióbizottságának jelenlegi elnöke, Dr. LTdvarnoki Béla mondott igen megható imát. A kézrátételnél közreműködtek Orosz Atilla, a Cleveland Shaker-téri gyülekezet lelkipásztora és Baranyay Mihály, Cserepka testvérnek egy másik volt tanára a Budapesti Baptista Theologiai Szemináriumból. A hivatalos kiküldő szerv a Canadian Baptist Foreign Mission, amelynek az a terve, hogy orvosi missziót kezd Bolíviában, az ottani benszülött indiánok közt, Cochabamba missziós központtal. Van ugyan már néhány járóbeteg-rendelőjük ezen a vidéken, ápolónők vezetésével, de most egy kórházat szeretnének felállítani az Amazonas forrásánál, a Chopore folyó mellett. Ha a tervek kivihetőknek mutatkoznak, Cserepkáné, Dr. Ilonka Margit lesz az új kórház szervező orvosa. Úgy értesülök, hogy aug. 24-én szállnak hajóra New Yorkban. Huszonegy napig számítanak utazni hajón, mielőtt Chilébe érnek. Onnan 48 óráig utaznak vonaton a bolíviai határig. Ezalatt átmennek az Andes hegységen, majd újabb 24 órai vonatozás után megérkeznek a Cochabamba-i missziós központba. A munkaterületük trópusi őserdőkben, őspogány primitiv indiánok között lesz, akiknek kimondhatatlanul nagy szükségük van mind orvosi ellátásra, mind pedig a lélek orvosára, az Ur Jézus Krisztusra. A China Inland Mission-tól kaptak vagy $1000.00 értékű orvosi felszerelést, gyógyszert, használt műszereket. A Kanadai Baptista Külmissziós Szövetség adott nekik $400.00-t személyi felszerelésre (ruhák, cipők, házi eszközök bevásárlására az elkövetkező négy évre). Rendelőjüket és bútoraikat potom pénzért eladják, hogy azon is olyan dolgokat vásároljanak, amit majd a misszió-mezőn tudnak használni. A torontoi gyülekezet Cserepka testvér lemondása folytán meghívta Dr. Udvamoki Béla tv-t lelkipásztorának. Választ még nem kaptak. Értesülésem van arról, hogy Vajda Pál missziómunkás, az Örömhír szerkesztője és kiadója is Torontóba költözik aug. 15-ével. Az ő átköltözése bizonyára komoly nyereség lesz a torontoi magyar gyülekezetnek. A gyülekezet nyári üdülő és evangélizáló tábora továbbra is működni fog a megkezdett irányban és minden remény megvan arra, hogy még sokak nyernek ott lelki felüdülést Cserepka testvérek eltávozása után is. Schaeffer Ferenc testvér bizonyára továbbra is szemmel tartja a tábor gazdasági ügyeit és felügyel a felszerelésre. Úgy vélem, érdemes lesz néhány szót szólnom arról a hosszú útról, amit Cserepka Jánosék megtettek Magyarországból idáig. Az Óhazai baptista külmissziós munka gondolata idősebb, mint Cserepka János és Cserepka Jánosné. Tudtommal Nagy Pál, a Magyarországi Baptista Egyház első hitközségi elnöke volt az, aki elsőnek vetette fel azt a gondolatot, hogy a magyarországi baptista hívőknek is kellene külmissziós munkát kezdeniük valahol Afrikában. Evégből mozgalmat indított az első világháború után a Szövetség gyermekmissziós lapjában, a Hajnalcsillagban, hogy az érdeklődő gyermekek gyűjtsenek bélyegeket és az így befolyó összegeket fordítsák egy afrikai benszülött missziómunkás (evangélista) támogatására. Ugyancsak ő kezdeményezte a gyógynövények gyűjtését hasonló célból. Végül pedig az ország összes vasárnapi iskoláit ellátta egy külmissziós gyűjtőpersellyel. A persely tetején egy hamisítatlan afrikai gyapjasfejű néger atyafi állott, fehér ruhában, összetett kezekkel, húsos piros ajkai mögül kivillanó elefántcsontfehér fogakkal s boldogan bólogatott köszönetét, mikor a születésnapját ünneplő vasárnapi iskolás leszámolt a persely nyílásába anynyi ércpénzt, ahány éves volt. Utána a vasárnapi iskola résztvevői elénekeltek egy éneket a Kisénekes-ből: Örvendünk a Születésnapjának, A pogány kisgyermekek Jézusnak ... kezdetűt. Egy időben egy József nevű evangélistát támogattak ilyen módon a magyarországi vasárnapi iskolások. Nagy (Pál testvér kezdeményezése lassan-lassan bevitte a magyarországi baptisták lellkiismeretébe azt, hogy tenniök kell nekik is valamit az evangélium terjesztéséért a Csonka Haza határain túl is. Fiatal fiúk és leányok nyertek elhivatást erre a szolgálatra, mialatt az Ige tanítására figyeltek. Ezek között különösen kiemelkedett Gerwich Amália, aki Amerikába jött, hogy idekint továbbképezze magát és felkészüljön a szolgálatra. Az ő édesapja volt az Újpesti Baptista Gyülekezet alapító lelkipásztora. Családi körülmények arra kényszerítették Gerwich Amáliát, hogy viszszatérjen Magyarországra. De az elhivatás tüze nem aludt ki benne. Férjével, Bretz Vilmos lelkipásztorral sokakat vezettek az Ur Jézushoz és sokak szívébe plántálta bele a külmisszió iránt való szeretetet. Ezek közül egy abbahagyta addigi fogtechnikusi munkakörét és felvételre jelentkezett a Budapesti Baptista Theologiai Szemináriumba. Kalkó József volt a neve az új szemináristának (jelenleg Cserepka János utóda a pesterzsébeti baptista gyülekezet lelkipásztori szolgálatában). Amerre csak megfordult Kalkó József, a külmisszió iránt való felelősséget igyekezet beleplántálni a magyar baptista ifjúság szívébe. Az ő munkájának a gyümölcse volt Ritter Sándor soltvadkerti fiatal gimnazista elhatározása, hogy ő is a pogányok evangélizálására fogja szentelni az életét. Baranyai Mihály egyik igehirdetése után, mikor Ézsiás könyvéből idézte az Ur hívását: “Kit küldjék el és ki megyen el
