Evangéliumi Hirnök, 1963 (55. évfolyam, 1-16. szám)
1963-04-01 / 7. szám
1963. április 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 7. oldal testvérünk. Gyászolják özvegyen maradt felesége, leánya Betty és családja, fiai János és István s azoknak családja, számos rokona és jóbarátja, úgy Magyarországon, mint Amerikában. 26 unokával áldotta meg az Isten Pomázi testvérünket, akik nagyon szerették a nagyapát. Temetése nagy részvét mellett január 15- én ment végbe de. 11 órakor a Synowiecki temetkező intézet kápolnájából. Az alkalmi vigasztaló igéket Rev. Gleen Hatfield, a Calvaria Baptista Gyülekezet lelkipásztora szólotta a nagyszámú gyászoló közönségnek. A halálra fáradt testet a „Cloverleaf” sírkertbe helyezték nyugalomra. Azzal a rendíthetetlen hittel bocsájtottuk el a hűséges férjet, édesapát és nagyapát és lelki testvérünket, hogy majd a feltámadás után találkozni fogunk vele a Mennyeknek országában, ahol az Or Jézus helyet készített az őbenne hívő lelkeknek. Isten veled Pomázi testvérünk a viszontlátásra ! DETROIT, Mich. Kulcsár Juliánná, férjezett Kulcsár Ferencné, hazament. 1889. november 30-án született: Szilágyi Hadadon. 1911-ben jött Amerikába férjével együtt és West Virginiában telepedtek le; Woradon és 1928-ig maradtak ott. 1929-ben jöttek Detroitba és folytatták itten nagyon boldog házaséletüket, de gyermekáldás nélkül, ami még inkább ok volt arra, hogy életüket egymásnak és Krisztusnak éljék 54 esztendőn keresztül. Pár évvel ezelőtt beteg lett elköltözött testvérnönk, akit hihetetlen hitvesi hűséggel ápolt kedves férje s az utolsó időkben úgy, mint néhány hónapos gyermeket. Január 25-én szólította magához az Or, akit 52 esztendőn át szolgált odaadó húséggel. Holttestét a Molnár Funeral Hall-ban ravatalozták fel s mellette szépszámú közönség előtt gyász istentiszteletet tartottunk 27- én este, amely alkalommal Rév. Bogár József testvérrel közösen végeztük a szolgálatot, ő angol, én pedig magyar nyelven beszlétem. Ézsaiás 38:12-14 alapján. Temetése 28-án du. 1 órakor volt, ott ismét közösen végeztük a szolgálatot. Bogár testvér II. Tim. 4:6-8 alapján, én pedig Luk. 16:22. alapján tartottam beszédet s aztán a temetőbe kisértük a gyászkocsit, amely a kedves Kulcsár testvérnó minden földi kincsét vitte. Testvérnőnknek nem voltak rokonai Amerikában s így nagyon összetört férjén kivül ennek egy Califomiában lakó öccsén s családján kivül, akik gyászolják, a detroiti gyülekezet osztozik fájdalmaikban, amely gyülekezetnek 33 esztendőn át volt oszlopos tagja. Hadadon négy fivére és három nővére gyászolják testvérnőnket, akiknek helyzetét mindig szívén viselte. Az Űr vigasztalja őket a viszontlátás reményével. IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIDHIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHMM'M Nem az számít, ami nincsen, hanem sokkal inkább az, hogy mit teszünk azzal amink van! MERT MEGHALTATOK... Sokan vannak embertársaim közül, akik a halálra rettegéssel gondolnak, sőt a halálról való beszéd is szinte iszonyattal tölti el egész valójukat. A Krisztusban újjászületett léleknél ez másképpen van: örömteli szívvel hall az igéről, amely boldog Ígéretekkel van tele, a Krisztusban való élet reménységével. Pál apostol az Ige szerint igy nyilatkozik a halálról: „Nekem az élet Krisztus, a meghalás nyereség . ..” A múltban egy temetésen vettem részt, ahol a jelenlévők abban a reményben búcsúztak el az elköltözöttől, hogy a halott lelke él a családban, a míg a család él. Milyen szomorú, üres remény ez! A fenti ige is halálról beszél, de aki lel(Kol. 3:3) kileg találkozik az Űrral: a halál és a halálon túli kérdés el van döntve. Nagyon időszerű erre emlékezni, mikor az egész világ Húsvétot ünnepel, elfeledkezve a Jézus Krisztus halálból való feltámadásáról, a halál zsengéjéről, aki első volt a halottak közül. (I. Kor. 15:20-23.) A Krisztusban való élet elrejtését jelenti az ige szerint a meghalás. Tudunk-e meghalni, hogy tudjunk élni ö vele? Rejtőzzünk el a Krisztusban (Kol.3:2), és akkor már csak az odafelvalókkal törődjünk és ne a földiekkel. „Jézusért élek egészen, Neki mindent átadok . . ." Terézia Faulkner KARÁCSONY EST NEW BRUNSWICK, N. J. Lelkipásztor: Kocsis Imre Az Úr megvigasztalt minket az által, hogy küldött gyülekezetünknek ismét alkalmas vezetőket Rév. Kocsis Imre és családja személyében, akikkel együtt fogjuk építeni Istennek országát városunkban. Testvéreink hivatalos fogadtatását a gyülekezet január 19-én, 6 órai kezdettel tartotta meg, amidőn gazdagon megterített asztalok fogadták a megjelenteket. Asztali áldást Rév. Molnár B. mondott. Az ünnepélyen jelen volt New Brunswick polgármestere is, aki üdvözlő beszédet tartott. A megjelent angol ajkú lelkipásztorok közül többen üdvözölték az új lelkipásztort s munkálkodására kívánták Isten áldását. A jól elkészített ünnepi vacsoráért dicsérték a magyar asszonyokat. Vacsora után bevonultunk a templom főtermébe, összesen vagy 300-an s kezdetét vette az ünnepi istentisztelet. A 133. Zsoltárt Wiser Herman testvér olvasta fel. Ima után orgona és zongora duettet hallgatott a gyülekezet. Előadók az orgonán Nagy Béláné nővér és a zongorán pedig Wilbur Giles testvéreink voltak. Közös éneklés után a gyülekezet énekkara adott elő egy karéneket Hanisko János karmester vezetése mellett. A programon megnevezett testvérek mind sok áldást hagytak maguk után az Űr dicsőségére és a lelkek üdvére. Kocsis lelkipásztor egy szóló énekkel gazdagította a programot. A programon az utolsó szó az új lelkipásztoré volt, aki üdvözölte a megjelenteket a 3. Zsoltár 11. v„ és a 33. Zsoltár 1. verse alapján. Kocsis testvérnó is szólt röviden az ünneplő gyülekezethez. Közös énekkel s az új pásztor imájával záródott az ünnepély. Mindenért az Űré legyen a dicsőség. Osváth Jánosné örömteljes napokban volt része a karácsonyi ünnepek alatt úgy az Otthon lakóinak, mint a köztünk levő vendégeinknek is. Már napokkal előbb fel lett állítva a szép nagy karácsonyfa, feldíszítve ragyogó díszekkel. Ünnepi érzelem járta át szíveinket, s örömmel énekeltük esténként „Dicsőség mennyben az Istennek”. Termeink díszítéséhez a sok szép virágot és virágkosarat ajándékul kaptuk s a színek és illatok sokasága szinte egész virág-erdőt varázsolt elénk. Az ünnep estéjén egy férfi-énekkar készített meglepetést számunkra és szebbnél-szebb énekeket énekeltek a vacsora alatt s ugyancsak az esti programban is készségesen szolgáltak. Körülültük a nagy karácsonyfát és boldogan hallgattuk a szép költeményeket és énekszámokat. örömünk fokozódott, amikor megérkeztek Attila tv.-ék (az Otthon nyugalomba vonult igazgatója), hogy velünk együtt örüljenek karácsony ünnepén. A karácsonyfa alatt lévő csomagok kiosztását a mi kedves és figyelmes Kurtz testvémőnk végezte nagy hozzáértéssel. Mindenkinek jutott az ajándékból, amit nagy örömmel bontogattunk ki, és örömünk csak nagyobb lett, mikor megláttuk, hogy minden egyes csomagban még egy dollár is volt! Volt nagy öröm „Bethesdában”! Másnap hálaadásra gyűltünk össze, hogy megköszönjük Urunknak mindeddig megtartott életünket, a lelki és fizikai életünket szolgáló javakat és ajándékokat. Minden vendégünk hivatalos volt az ünnepi ebédre, így 58-an ültünk a karácsonyi asztalnál, ahol a háziasszony szerepét a mi fáradhatatlan Kurtz testvérnőnk vállalta magára, aki a szürke hétköznapok alatt is gondosan őrködik lelki-testi egészségünk felett és keresztyéni türelemmel segíteni hordani egyéni életünknek terheit. Kisérje áldás munkáját közöttünk! Egy bentlakó iiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii
