Evangéliumi Hirnök, 1963 (55. évfolyam, 1-16. szám)
1963-04-01 / 7. szám
VOLUME 55., April 1, 1963. No. 4. szám.—»1963. április 1. JÉZUS monda: ,, De előbb hirdet telnie kell az evangé- Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja lliunnak minden pogány népek között.” (Márk 13:10) Offical Organ of the Hungarian Baptist Union of America l)r. SOMOGYI IMRE: Magdolna könnyei llulovany arcán könnyek árja Patakzott végig két szentéből. Amikor drágakenet ömlött Az alahástrom szelenczéböl ... Amikor Jézus lábalnál Bűneit bánva haját tépte, Akkor is könnyek közben szállott Nyugalom s béke a leikébe! Szriklasor előtt nagy-nagy csendben Fénysáv hajnalhasadáskor — Mellette finom aromákkal — Könnye hull most Is mint a zápor . . . Leroskad, mint a letört rózsa, O most u sírnak néma őre, Hullnak könnyel, mint gyöngyszemek A sötét, hideg sziklaköre. Üres a sir... O, hol a Mester? Vigasztalan, kietlen látvány ... De nemsokára ujjong lelke A föltamadott Krisztus láttán! S aki bűneit elfedezte, Aki a szívnek mélyét látja: A szomorú, gyönge asszonynak Kishitűségét megbocsátja ... Magdolna könnye Jézus lábán: A hűnhanatnak bizonysága, — Testver, könnyek közi lehelj csókot A golgothal keresztfára! Magdolna könnye ott a sírnál: A szeretetnek drága éke, — Testvér, sirass meg minden perczet. Amit Jézus nélkül élsz le! Mi hasznod, ha térdelve állsz ott, hol pásztor angyalszót figyelt? Mi hasznod, ha döbbenve látod a sirt, melyhftl O rég kikelt? — Ilogy benn, szivedbe' megszülessék. Éned meghaljon Érte önként. Élj Neki, a földnek soha: Ez Bethlehem! Ez (íolgotha! A VILÁG LEGNAGYOBB CS0DÄJA „FELTÁMADOTT AZ ÜR BIZONNYAL!” (Lukács 24:34) Világunk kezdete óta mindig történnek csodák, de a sok között a leg nagyobb minden időben az marad, hogy az érettünk meghalt Krisztus a halálból föl támadott egy örök mennyei életre. A nagy emberek története a sírnál végződik. Haláluk után oly elzárt világba költöznek, amelyet nem ismerünk. Eltűnnek előlünk: nem látjuk, nem halljuk többé őket. Csak emlékük marad meg köztünk, továbbá tanítványaik, tanításuk és az, amit műveltek, alkottak és amiben tovább él halhatatlan lelkűk litkos működése. Jézus egészen más. Ahogy eredete nem hasonlít a miénkhez: halála is eltér a mi halálunktól. (Lukács 23:13-49.) A halálos ítélet híre futótűzként terjedt el a városban. A Mester tanítványai bizonyára idejekorán tudtak róla, hiszen figyelemmel kísérhették a nagy nyilvánosság élőt lepergő véres drámának minden fordulatát. A tömeg a kormányzósági palota elé csődült. A gyászos menet megindult. A lándzsás római katonák, akiket a százados vezényelt, közre fogták Jézust és a két latort. Azon az úton mentek a Kálvária felé, melyet a Fájdalom írtjának neveznek. Elértek végre a Kálváriára, vagyis a Golgothára. A három keresztet lefektetik a földre. Az elítélteket, mielőtt rászögeznék a keresztre, megkínálják csillapító itallal, amit a halálra ítélteknek szoktak adni. Tömjénnel és mirhával kevert fűszeres bor volt ez, keserű és savanyú ital. Jézus megérintő ajkaival, de nem iszik belőle. Teljes öntudatban akarja fenékig üríteni a borzalmas szenvedések poharát. Most pihen: erőt gyűjt a halálküzdelemre!... És déltájban a hatodik órában, fölemelték a keresztet a reászögezett Megváltóval. Vele a két latort is. Minden nép rettegett a kereszttől, amely általában a kínszenvedés és a gyalázat jelképe volt. Az áld „at sokáig élt. Egy, néha két napig is. Mezítelenül kötözték vagy szögezték föl négy végtagjánál a T formában összeácsolt keresztfára. Áz elítéltnek egész testsúlya a kezeken függött, melynek sebeit ez a nehéz súly szétszakította és kitágította, úgy hogy a vére lassan csörgedezett. Rettentő kínjait növelte a sebláz, a gyötrő szomjúság. Ezt a kegyetlen szenvedést szinte végső leheletéig öntudatos állapotban kellett tűrnie! Megtörtént, talán azért, hogy még jobban fokozzák kínjait, vagy, hogy siettessék a halálát, hogy a hóhér összetörte a kereszten függőnek lábszárcsontjait. Ezt a külön kegyetlenséget a csúfolódó, lelketlen tömeg ujjongó diadalordítással üdvözölte! Embertelenebb és borzalmasabb büntetést nem gondolhatott ki az elállatiasodott ember. Ez a halál gyalázattal tetézte a kimúlást. A zsidók féktelen gyűlölete ezt a halált követelte a helytartótól Jézusnak, hogy beteljesedjék az írás, mely szerint az Emberfiának — a fájdalmak emberének — a keresztfán kell meghalnia. (Lukács 24:1-35.) A papi fejedelmek is fenékig élvezik a kielégített gyűlölet aljas örömét. A farizeusok, az írástudók és a nép vénei a csőcselékkel együtt gúnyolják, sértegetik, káromolják Jézust. (Folytatás a 2. oldalon) BOLDOG HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK OLVASÓINKNAK, MUNKATÁRSAINKNAK, ÖSSZES TESTVÉREINKNEK ÉS BARÁTAINKNAK!
