Evangéliumi Hirnök, 1963 (55. évfolyam, 1-16. szám)

1963-03-01 / 5. szám

1963. március 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3. oldal LEVÉL ÖNMAGAMHOZ Lelkem! Tekints vissza! Tekints vissza azon 365 napra, amely el­múlt. Most, amidőn egy új esztendő küszöbén állsz és reménykedve né­zel a jövőbe, vess számot magad­ban az elmúlt esztendei események­kel. Tekints a múltba és nézz szét. Mit látsz? Ne, ne ijedj meg! Tu­dom, hogy nem csak kedves dol­gokat fogsz látni. De annál inkább tekints vissza és vess számot! Látni fogsz gyermekeket, ifjakat, leányokat, férfiakat és nőket, akik a bűnnek legveszedelmesebb utain haladtak. Igen, látni fogsz ilyene­ket és a legtöbb azért járt ezen az úton, mert nem ismer jobbat. Lelkem! Tettél-e valamit azért, hogy megismertesd velük az élet útját? Látni fogsz keresztyéneket, akik a Krisztus nevét emlegetik, de éle­tükkel tagadják azt, hogy valami közük is volna Krisztushoz. Lel­kem! Vajon te nem voltál-e köz­tük? Látni fogsz olyanokat, akik Isten gvecmekeinek vallják magukat, de nem igyekeznek a békességre. Lel­kem! Te nem voltál-e egy közü­lük? Látni fogsz olyanokat, akik öröm­mel dicsekednek az áldásokkal, amelyeket Istentől kaptak, de há­látlanul és fösvényül bezárják mar­kukat és nem adnak az Ür mun­kájára abból, amit Tőle kaptak. Lelkem! Vajon te nem vagy-e ezek között? Látni fogsz olyanokat, akik Isten­től kapott ajándékaikat nem hasz­nálták és tétlenül töltötték az esz­tendő napjait. Akik mindenüvé el­jutottak és mindenre találtak időt, csak az Ür munkájára nem értek rá és az Ür házába nem jutottak el. Lelkem! Vizsgáld meg magad. Vajon te nem voltál-e egy ezek között? De látni fogsz olyanokat is, akik teljes szívből igyekeztek Krisztus tanításai szerint élni. Lelkem! Va­jon te is közöttük voltál-e? Látni fogsz olyanokat, akik in­kább Isten elé vitték szomorúsá­gaikat és sérelmeiket, csak hogy megtartsák az egységet és békes­séget. Lelkem! Vajon te is ezek közé tartozol-e? Látni fogsz olyanokat, akik te­hetségükhöz mérten igyekeztek ál­dozatot hozni az Isten országáért és jó kedvvel tették ezt, Isten irán­ti hálából. Lelkem! Vajon te is ezek közül való vagy-e? Igen, látni fogsz olyanokat is, akik önmagukat megtagadva, Is­ten akarata alá helyezték életüket és a Szentlélek vezetése szerint igyekeztek járni, megvetni a világi kívánságokat, mint újjászületett lelkek, az odafelvalókat keresték, szentségben és igazságban igyekez­vén élni. Lelkem! Vajon te is ezek között voltál-e? Azért lelkem, vizsgáld meg ma­gad! Vizsgáld meg, mert az idő gyorsan rohan és ez az új év nem­sokára a múlté lesz. Isten előtt számot adsz az időért is. Mi lesz veled, ha eltékozlod a sok jó alkal­makat? Azért vizsgáld meg magad és igyekezz a Krisztus tanításai sze­rint élni. Járj szüntelen vele és élj mindig néki, hogy az örök dicső­ségben is Vele élhess! 1963. január 4. NAGY ISTVÁN Sao Paulo, Brazília Olvasóinkhoz ! Kedves Testvéreim! Amióta Rév. Fülöp Árpád testvérünk szemoperálás miatt kénytelen volt megválni az általa nagyon szeretett Evangéliumi Hír­nökünk előállítási munkájától, lapunkat egy hónapban csak egyszer jelentetjük meg. An­nak idején közöltük testvéreinkkel, hogy addig, míg Fülöp testvérünk egészsége hely­re áll, Kanadában (Torontó) Baráth Antal testvérünk segítségével szedödik lapunk s onnan szállítjuk New Yorkba, ahol Steg testvémönk segítsége mellett lesz sokszoro­sítva és kiküldve. Sajnos, Fülöp testvér szeme lassan javul s orvosa figyelmezteté­sére csak nagyon kevés munkát végezhet. Egyelőre a legnagyobb sajnálatára, nem vállalhatja a munkát. Szövetségünk 55. konvenciója, mely 1963. július havában lesz megtartva Kanadá­ban (Torontó) majd az irodalmi bizottság ajánlatára új pénzforrásokat fakaszt s in­tézkedik lapunk sorsa felől. Addig is szere­tettel kérjük szíves türelmüket. Ne feled­kezzünk meg a lap elő- és utófizetéséről, ami csekély 3 dollár, mert ha egy számot is adunk, akkor is nagyon olcsó lelki szem­pontból ez a lap, mely a nevéhez hűen a tiszta Evagéliumot, Bibliánknak drága igaz­ságait hozza, különböző megvilágításban. Szerk. SZERKESZTŐ ROVATA AZ IGAZ HITNEK CSELEKEDETEI VANNAK (Jakab 2:17) Az Istenben való hitnek Isten akarata szerinti cselekedetei vannak, s az a hit, melynek cselekedetei nincsenek, éppen olyan, mint a koporsóba fektetett holt ember, akit a sírkertbe szállítanak és elhantolnak sírjába. Sokféle hitet ismerünk korunkban, de valódi csak egy van: az Űr Jézus Krisz­tus tanítása szerinti hit. A többi mind olyan, mint a levegőbe támasztott létra, mely biz­tonságot nem ad. Olyan mint az üres korsó, melyben éltető víz nincsen, s a szomjas, pusztaságokon áthaladó ember üres korsó­ja mellett elveszíti az életét. Az isteni cselekedetek nélküli hit sokkal veszedelmesebb, mint a hitetlenség, mert az igazi hit színében lép fel s az emberi lélekben elfoglalja az igazinak helyét. Sok keresztyén embert is az téveszt meg, mert úgy véli: nekem van Istenben való hitem. Csak akkor fogja látni, mikor élete végé­hez érkezik, hogy valóban nem volt hite az Istenben s így lelkét örökre elveszíti. A cselekedetek nélküli hívő embernek nincsen lelki ereje arra, hogy valakit a Krisztushoz segítsen. Még saját családtag­jait sem. Ez a következő kis történet igazolja: Egy vasárnapi iskolás kisleányka súlyosan megbetegedett. Az orvosok nem bírtak rajta segíteni s napjai meg voltak számlálva. A kis leányka érezte, hogy meg fog halni. Szüleit betegágya mellé hívta s arra kérte édesapját, hogy ebben a nehéz órában 6 érette imádkozzon. Az édesapja szívét majdnem kettéhasí­totta hőn szerető leányának kérelme, mert nem tudott imádkozni. Fölkiáltott keserves kínok között s ezt mondotta: Édes gyer­mekem, nem tudok imádkozni. Hány ilyen névleges keresztyén van e vi­lágon, aki életének java részét leélte, tagja valamelyik keresztyén egyháznak, de imád­kozni nem tud s senkit nem vezethet Krisz­tushoz, sem imádságával, sem pedig vallás­tételével. Az a helytelen tévhite, hogy ez a papok és prédikátorok dolga. Vizsgáljuk meg magunkat s lássuk, mi­lyen a mi hitünk? Krisztus hitre, cselekvő hitre van mindnyájunknak nagy szüksége! llllll'IIMIfll'IIIIIIIMIIIIIIIMIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIMIIIIIIIIMtllllllllllll „Annakokáért a szabadságban, melyre min­ket a Krisztus megszabadított, álljatok meg és ne kötelezzétek meg ismét magatokat a szolgaságnak igájával”. (Gál. 5:1). llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!

Next

/
Thumbnails
Contents