Evangéliumi Hirnök, 1962 (54. évfolyam, 1-18. szám)
1962-01-15 / 2. szám
2-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1962 JANUÁR 15 im, így bízzunk mi is az Istenben! CSAK ELŐRE KRISZTUSSAL A CÉL FELÉ! Pál apostol példáját vegyük figyelembe. ö egyet tudott és cselekedett: Azt, ami háta mögött volt, elfelejtette és célegyenesen neki dőlt a jövőnek. Előre futott a Krisztussal. Nehezek a viszonyok? Pál életében sem volt könnyű. — Küzdjünk mind halálig az Úrral s az énekíróval mondjuk: “Ha nem lesz erő ajkamon, dicsérni fog majd sóhajom”, de az igazság melletti harcot soha fel ne adjuk. Misszió munkánkban szemünk előtt kell tartanunk az összes gyülekezeteinket és misszió területeinket. Misszionáriusunkat, irodalmunkat, a Bethesda Otthonunkat. Hála Istennek, vannak olyan gyülekezeteink, akik nagyon jó lelki és anyagi helyzetben örvendeznek, de sajnos vannak olyanok is, melyek gyengék és lelkipásztor nélkül szenvednek. Ezekért szivünk fáj és imádkozunk érettük. Az aratni való sok, de kevés az arató. Nem- tudhatjuk, hogy a megüresedett szószékeket kik fogják betölteni. Kérnünk kell az aratás Urát, hogy küldjön aratókat drága gabonája learatására. Vannak olyan gyülekezetek, ahol a diakónusok prédikálnak. Hála ezért is az Urnák. Vannak olyanok is, melyek megszakították a magyarokkal való összeköttetésüket és sajnos olyanok is vannak, melyek megszűntek teljesen munkálkodni. Hová lett a Keresztelő János szerinti kiáltó szó a pusztában? Az elangolosodás nem bűn, de bűn az elvilágiasodás és az elhallgatás! — Mindannyiunknak meg kellene értenünk, hogy ebben az országban lassanként el fogunk angolosodni, de vigyáznunk kell nagyon arra, hogy azt ne sürgessük mesterségesen, hanem természetes útonmódon történjen. Ennek is megvan a “teljes ideje”. Még mindig vannak gyülekezetek, ahol a hallgatóság nagyrésze magyar s ezen a nyelven értik meg az igét legjobban. Legyünk az Urnák szócsövei testvéreinkhez. Nagyon szép gesztus volna, ha azok a gyülekezetek és egyesek, melyek és akik régebben velünk együtt dolgoztak Szövetségünkben, helyüket ismét elfoglalnák ebben a nehéz átmeneti időben. Az Ur ezt is tanítja: “Az olyan ember pedig, aki taníttatik az Evangélium tudományára, közölje minden javait azzal, aki őtet tanítja.” (Gál. 6:6.) Nagyon sokan vannak, akik a magyar gyülekezetekben ismerték meg Megváltójukat, az Ur Jézus Krisztust. Én örök adósa vagyok a homestead-i (Pa.) magyar gyülekezetnek és az Urnák. Sokszor kérdezem magamtól: Hol volnál ma, Vér Ferenc, ha a magyar gyülekezetben meg nem találtad volna Megváltódat? Ez örökös adósává tesz engem a Magyar Baptista Szövetségnek. Nekünk magyaroknak szükségünk van egymásra. Magyar, támogasd a magyart! Vegyük például ebben a többi nemzeteket Amerikában! — Egymást segítve, pártolva, segítsük missziónkat előre! Csak előre Krisztussal a cél felé! Tennivalónk, felelősségünk van, amire felhívom minden Testvérnek a figyelmét! Délamerikában miszszionárius testvérünk úgy érzi, hogy neki változásra van szüksége s minden jel arra mutat, hogy az Egyesült Államokban vállal munkát. Viszont az ő helye abban az esetben üres marad. Vájjon ki fogja azt betölteni? Szövetségünknek 15—16 ezer dolláros birtoka van ottan. Mi lesz azzal? Irodalmunkról sokszor hallottunk. Ezzel élünk, vagy halunk! Jelenben irodalmunk anyagi helyzete nagyon rossz. Csak e napokban hallottam, hogy egy országban új rádió állomást létesítettek, hogy az istentelen tanokat széjjelvigye. Úgyszintén egy nyomdát is felállítottak, mely több mint 30 ezer olyan könyvet és iratot terjeszt, mely istentelen tanokkal árasztja el az embereket. Testvéreim! Mi mit teszünk a mi irodalmunkkal? Hagyjuk elpusztulni ebben a komoly időben? CSAK ELŐRE KISZTUSSAL A CÉL FELÉ! A Bethesda Otthonunknak ötvenezer dolláros adóssága van, melynek törlesztése a kamattal együtt az év elején esedékes. Mit teszünk ezzel? Pénzünk kevés van. A múlt évben szövetségi célokra kevesen adakoztak. E mellett fönn kell tartani szeretetházunkat. Nem minden lakó van abban a szerencsés helyzetben, hogy megfizetheti költségeit. Vannak olyanok, akiknek kevés nyugdíjuk van, vagy egyáltalán semmi. Nekünk ezeket támogatnunk kell! HOL VANNAK AZ IRGALMAS SAMARITÁNUSOK? Gyülekezeteink száma kevés, a teher nagy, de ha össze tesszük szivünket és lelkünket, közösen a Szövetségünknek minden irányú terhét tovább vihetjük. “Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” Azt is meg akarom említeni itten, hogy egy atomháború esetén a szakértők szerint az emberiség egyharmada és a földünknek egyharmada teljesen elpusztul. Mit fog érni neked és nekem a pénz, ház és minden más? Lehet, hogy az atombomba azt a bankot szétvágja, melyben a te és az én pénzem van, melyben minden pénz és rekord el fog égni. Tegyünk jót addig, míg alkalmunk van, mert egyszer, mint az énekíró is mondja: Minden késő lesz. Szeretettel szólok úgy a régi gyülekezeteinkhez, mint a jelenben velünk munkálkodó gyülekezetekhez, s az egyes Testvéreinkhez, hisz szövetségi életünknek gyümölcsei vagytok, segítsetek fönntartani missziónkat ebben az országban és Dél-Amerikában. Küldjenek anyagi támogatást a pénztárainkba, hogy a munka, amit elkezdtünk, haladjon tovább. — Ha készpénzt nem küldhetnek, bondokat is elfogadunk. A hagyatékozásnál emlékezzenek meg Szövetségünkről. Adakozzanak, Testvéreim, abból, amivel megáldotta az Ur. Nem a magam részére, hanem az Ur országa építésére kérek. KI LESZ AZ ELSŐ? Befejezésül még csak ennyit: Ami nálunk embereknél lehetetlen, az Istennél lehetséges. Dániel hajdan azt mondotta Nabukodonozor királynak: “Tudd meg, király, ha Isten ki nem szabadít a tüzes kemencéből, mi még akkor sem imádjuk a te istenedet.” Ha a Testvérek nem volnának hajlandók segíteni, azért felelősségre vonja az Ur a Testvéreket és talál más utat, módot, mert az Ö keze nem rövidült meg. ígérete még mindig érvényes: “íme én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Csak előre Krisztussal, a cél feléT “Fiacskáim. SZERESSÉTEK EGYMÁST”! (Ján. ap.) Mindenkinek mindenütt Istentől megáldott, boldog új esztendőt kívánok! VÉR FERENC szöv. titkár
