Evangéliumi Hirnök, 1962 (54. évfolyam, 1-18. szám)
1962-04-01 / 7. szám
1962 ÁPRILIS 1 EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 5-IK OLDAL NŐK ROVATA Rovatvezető': Mrs. Maria Szerencsy A Női Szöv. elnöke: Mrs. Mary K. Steg Alelnök: Mrs. John Sőtér Pénztáros: Mrs. Marie Kurtz Jegyző: Mrs. Louis Németh Egy lelkész élménye Délelőtt volt. A pályaudvar nagy várócsarnokán siettünk keresztül. Jobb kezemmel kisfiámat vezettem, balkezembe pedig kislányom csimpaszkodott, nehogy a tömegben elsodródjon mellőlem. Mindkét csemetén meglátszott a tágas csarnok hatása. A falak furcsán visszhangozták az embertömeg tompa zajongását . . . Arra gondoltak mindketten, vájjon az ő hangjuk is visszhangzana-e ebben az óriási csarnokban. Ezt ki kell próbálni ! Fiam torkából már fel is hangzott egy rövid kiáltás, amit kisleányommal együtt felváltva folytattak egy ideig. Az eredmény természetesen nagyon tetszett nekik. Egy-egy ilyen felkiáltás visszhangja azonban nagyon rövid ideig tart és így az élvezet is csak pillanatnyi volt. Hogy ezt meghosszabbítsák, énekelni kezdtek. A kisleány kezdte el az éneket s a fiúcska hangja üdén csengve kapcsolódott hozzá: “Várjad, oh, én lelkem, várd az Urat! Segít készségesen, Reá bízd magad . . Ez a dallam egy pályaudvar várócsarnokában nagyon szokatlan volt. Ha egy gőzmozdony füttye hasított volna élesen a levegőbe, vagy valamelyik árus kínálta volna áruját, rekedten kiabálva, — egyetlen ember sem fordult volna vissza a hangokra . . . De egy vallásos ének!? Erre nagyon sokan felfigyeltek. Egyesek mosolyogtak, mások zavartan néztek széjjel, voltak, akik fejüket csóválták. A gyermekek egyáltalán nem zavartatták magukat, vidáman énekeltek tovább: “Nem nagyobb a szükség, mint a segítő . . Ekkor egy utas tűnt fel közelünkben, aki fáradtan, lehajtott fejjel ment és egész tartásából látszott, hogy valami láthatatlan teher nyomja vállait. Az énekhangra felfigyelt ... — Látszott rajta, hogy teljes valójában az ének hatása alá került. “Minden veszélyben óv tégedet, Segít a szükségben hű Istened!” Majd folytatta útját ... De kiegyenesedve, határozottabban lépkedett, mintha valami üdítő forrásból ivott volna, amelyből felüdült. Én már akkor tudtam, hogy a két gyermek — minden naívsága ellenére valami nagyot cselekedett. * * * Aznap délután egy ismeretlen vendégem érkezett a városszélről. Mindjárt azzal kezdte, hogy egy érdekes esetet szeretne elmondani. — Ma reggel nagyon rossz hangulatban voltam . . . Több dolog nem úgy sikerült, ahogy terveztem, és így mély gondokkal terhelten érkeztem ide a közeli pályaudvarra. Amint így nekiereszkedve átmentem a várócsarnokon, énekhangra figyeltem fel. Csengő gyermekhangokat hallottam, és a szöveget mintha egyenesen nekem énekelték volna .. . Csodálatosképpen azonnal megkönnyebbülten lélegzettem fel. Gondjaimat — az ének hatása alatt — mennyei Atyámra bíztam és vidáman mentem tovább . . . * * * Vendégem távozása után gyorsan gyermekeimhez siettem és melegen megcsókoltam őket . . . (Fordította: Sz. I.) LINCOLNRÓL “Tudom, hogy sokan panaszkodnak, hogy a katonai fegyelmet lazítom meg azzal, hogy ismételten gyakorlom kegyelmi jogomat. De a keserves napi gondok és küzdelem után, megnyugvást szerez és friss erőt kölcsönöz, ha enyhítő körülményt tudok felfedezni, amely egy ember életét megmentheti.” * * * A meggyilkolását megelőző délután is kegyelmet adott az Elnök egy fiatal katonának, akit szökés miatt halálra ítélt a katonai törvényszék. “Azt hiszem, több szolgálatot tehet még ez a fiú a földön, mint a föld alatt” — voltak az Elnök szavai. TWWWWWVVW-VWWTVV'WVVVW' Irigy ember, ha mást kitűnő állásban lát, helyén szeretne lenni. — Valóban ambiciózus ember nem kívánja soha másnak helyét, de annál magasabbat. — A kettő között ez a nagy különbség. Báró Eötvös József TANULJUNK A KORINTHUSBELIEKHEZ ÍROTT ELSŐ LEVÉL írja: Emeritus E könyv szerzője Pál apostol, aki Kr. u. 57 tavaszán írta a korinthusban élő és munkálkodó keresztyén gyülekezetnek, melyet az apostol a második misszióutazása alkalmával szervezett körülbelül Kr. u. 52-ben. Ez a gyülekezet zsidókból és pogányokból megtért emberekből állott. Történelmi háttere. Mialatt Pál apostol harmadik misszióútja alkalmával Efézusban időzött, némely emberek jöttek Korinthusból azért, hogy valami vitás kérdésben az apostol véleményét kikérjék. Ugyanakkor az apostoloknak Jeruzsálemben tudomására jutott, hogy a korinthusi gyülekezetben a pártoskodás, a szakadás szelleme és durva erkölcstelen üzelmek zavarták meg a gyülekezetei. Pál apostol e tényekre való tekintettel írta meg levelét, hogy a Krisztus szellemében helyreállítsa a rendet. Ha figyelemmel átolvassuk e könyvet, könnyen felfedezzük, hogy e levél tárgya a keresztyéneknek Krisztushoz való viszonyával foglalkozik. Keményen inti a korinthusi keresztyéneket a szakadás és laza erkölcs tekintetében. Kiemeli a szent házasság fontosságát és a bálvány isteneknek áldozott eledelek használatát és a gyülekezetben való magaviseletét. Továbbá levelében kitér a lelki adományok különbségeire is. E könyv megírásának főcélja volt, hogy feltüntesse, miszerint a keresztyének Krisztus testét alkotják és azért magukat a világ népe által szeretett és gyakorolt bűnös szokásoktól távol kell tartani. A keresztyének életmódja minden tekintetben olyan kell, hogy legyen, hogy szidalom, szégyen ne érje a Krisztus Testét; és hogy a benne lakozó Szentlélektől nyert adományok a Krisztus testének épülésére váljanak. A keresztyének ne legyenek lelki halottak, hanem a lelki halálból feltámadva — amiként Krisztus is feltámadott a halálból — éljenek Isten dicsőségére. E könyv öt főrészre oszlik meg: I. Ok nélküli szakadás a gyülekezetben. 1—4 r. — II. Erkölcsi oktatások. 5—11. r. — III. A lelki ajándékok megkülönböztetése. 12—14. r. — IV. A feltámadás bizonyossága. 15 r. — V. Befejezés. 16. r.
