Evangéliumi Hirnök, 1962 (54. évfolyam, 1-18. szám)
1962-04-01 / 7. szám
1 1962 ÁPRILIS 1 tentől. Minden igeolvasás arra indít, még a legborzalmasabb történetek is, hogy orcánkat Isten felé emeljük. Ha a Szentlélek vezetése mellett végigolvassuk Sámson szörnyű esetét, orcánkat imádkozva az Ur Istenhez emeljük, hogy ne essünk Sámson utálatos bűnébe; ha Saul történetét olvassuk, orcánkat az Ur Istenhez emeljük, hogy ne essünk engedetlenségbe; ha Judás történetét, hogy ne essünk rabul a pénz szerelmének és így tovább . . . A világ igen sok könyve kívánatossá teszi a bűnt, a Biblia a bűnt utálatossá teszi és az által, hogy leírja a bűn büntetését is, elrettent a bűn elkövetésétől. Ezért vannak megírva az úgynevezett olvasásra nem kellemes történetek . . . Dániel Igét olvas, utána Isten orcáját keresi 1) imádsággal; 2) könyörgéssel; 3) zsákban; 4) hamuban. Imádság által keresi Istent, majd imádsága könyörgéssé, esdekléssé lesz; magasabb foka az imádkozásnak; a mélységből való kiáltás ez. Dániel keresi az Istent 1) zsákban; 2) hamuban). A zsák gyászruha gyanánt szolgált; viselték a csapások napjaiban; jelképe volt a megalázkodásnak és bűnbánatnak. 2) A gyászoló fejére hamut szokott hinteni; a bűnbánó hamuba ült. Tehát Dániel a zsák és hamu által kifejezi megalázkodását, bűnbánatát, gyászát, a csapás alatti megrendültségét. Az Ur Jézus is említést tesz egyszer a tanítványoknak a könyörgés és böjtölés szükségességéről. (Máté 17, 21). Ugye nem csodálkozunk, ha Dániel imádkozása közben már jön az Atya küldötte: Gábriel (Dán. 9, 21). Ha így tudunk imádkozni, biztos, hogy a mi imádkozásunkra is jön valamilyen formában a felelet. De mindezeken felül roppant felemelő, hogy Dániel újtestamentumi lélekkel imádkozik. Bár ő személy szerint nem vétkezett; mégis magára veszi népének bűnét. “Vétkeztünk”; — “gonoszságot míveltünk”; — “hitetlenül cselekedtünk” stb., stb. (5. v.) Csak így lehet másokért áldásosán imádkozni. Ha magunkra tudjuk venni mások bűnének súlyát, mások betegségét, gyászát stb. és így kiáltunk másokért Istenhez, akkor az Isten úgy felénk hajol, mint Dániel felé. Mint a kananita, aki így kiált: “könyörülj rajtam”; holott nem ő, de a leánya beteg . . . Dániel így kezdé imáját: “Nagy és rettenetes Isten” (9, 4). Hogy merészel Dániel a “nagy és rettenetes Isten” été állani? Dániel próféta volt, ő tudta, hogy van VALAKI, lesz VALAKI, Akinek nevében Isten elé jöhetünk. Ezért így könyörög Dániel: “És most hallgasd meg, oh Istenünk, a te szolgádnak könyörgését és esedezését, és világosítsd meg az ŰRÉRT a te orcádat, a Te szent helyeden, amely elpusztíttatott. Az URRA hivatkozik, az ŰRÉRT, nem ő magáért, nem is népe érdeméért, de az ŰRÉRT, az UR érdemére való hivatkozással könyörög. Dehát ki ez az Ur? Az angol Biblia így írja: “for the Lord’s sake”. Az UR: a mi URUNK, JÉZUS KRISZTUS. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK AZ Ő elkövetkezendő érdemére hivatkozik Dániel . . . így van és csakis így van imameghallgatás ma is! Az Űrért, az Ur Jézus nevéért. Ő az egyedüli közbenjáró Isten és ember között! “Nincs más név, nem is adatott más név . . .” Dániel méltó példaképe minden keresztyén embernek. Mert Igét olvas; mert imádkozik; mert böjtöt; mert gyászol és bűnbánatot tart zsákban, hamuban nem a maga, de népe bűnéért; mert magát a bűnösök közé sorolva imádkozik népéért, és mert a Megváltó Jézus Krisztus érdemére hivatkozva imádkozik . . . Ma is él a nagy rabszolgatartó, de a neve nem Nabukodonozor, nem Belsazár, nem Dárius, hanem SÁTÁN. Ha nem vigyázunk, rabságba ejt bennünket. De legyünk kitartók — mint Dániel — a hűségben, az igeolvasásban, az imádkozásban és: “Magasra emeljük fel Jézus zászlaját, Győzzük le mint Dániel Bősz ellenünk hadát.” Fülöp Árpád A törvény és az evangélium a Hegyi Beszédben i. “Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek, vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.” Az Ur sokatmondó rövid mondatait kevesen értik csak meg, sokan figyelembe sem veszik. Itt az evangéliumok Evangéliumában az Ur szükségesnek látta mindnyájunk részére ezt részletesen bemutatni. Nem csodálatos dolog, hogy ha Isten tízparancsolatáról van szó, még Izráelben is azt kérdi a gazdag ifjú, hogy melyik törvények megtartásáról beszél az Ur Jézus? Csodálatos az ember gyermeki együgyűsége, ha Isten akaratának megtartásáról van szó. Még a boldogság feltételeit is könnyebben megérti és szívesebben végighallgatja a sóról és gyertyáról adott példázatot, mint megértse, hogy Isten változhatatlan és ha Ő egyszer törvényül kihirdet valamit az ég és a föld népei előtt, akkor az törvény marad mindörökké és inkább elmúlhat az ég és a föld, mint a törvényből egyetlen pontocska, vagy akár az azt módosító írásjelecske is. Izráeltől kezdve, amikor a törvény és az evangélium egymás mellé kerül, mindig szívesen úgy értelmezik, hogy Jézus Krisztus azért jött, hogy eltörölje az Atya által kiadott törvényeket, és a próféták írásait. Mert az ember Isten akaratával szemben is mindig a könnyebbséget és a kényelmesebb útat keresi és el sem tud képzelni megváltást és szabaditást, csakis a törvény eltörlése árán. Az emberi ravaszság világos: .Ha nincsen tízparancsolat, akkor nincs törvényrontás sem, sőt úgy foghatja fel az Isten és felebarátra vonatkozó két parancsolatot 3-IK OLDAL is, ahogyan azt az ember magának megfogalmazza. Az Ur ezt a mindent megmételyező veszedelmes tévedést éppen az evangélium dicsőségével tépte szét, amikor a fenséges hegyi beszédben bemutatja az igazi felszabadult ember életének dicső voltát, aki azáltal, hogy Isten törvényeit betartja, felszabadult a bűn rabszolgasága alól és mint engedelmes teremtmény újból Isten képére hasonlít. Mert az evangélium nem más, mint egy bűntől megszabadítottt élet. A bűn pedig nem más, mint az Isten törvényének megrontása. A legnagyobb tanító ezt a titkot jött a világosságra hozni, azért éppen itt egymásután sorolja fel a példákat a tízparancsolat megrontásából, ami nem hogy eltörölné Isten parancsolatait, hanem inkább a legszigorúbb életszentségben követeli betartását: “Mert mondom nektek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyek országába.” Világos ebből az is, hogy ha a mi igazságunk kevesebb, hogyan is mernénk gondolni a mennyek országába való bejutásra. A törvényt tehát az Ur Jézus magyarázata szerint naggyá és dicsőségessé tenni — nem megrontani, hanem betölteni tanította az Ur. Az Ur mi érettünk a törvényt betöltötte s mi bűnösök az ő kegyelme által tartatunk meg. A “Ne ölj!” és “Ne paráználkodj!” a tízparancsolat hatodik és hetedik pontjai. Ezeket a goromba bűnöket még a földi törvények is elítélik, hogyan lehetne azt állítani, hogy a tízparancsolatot az Ur Jézus eltörölte volna? Sőt, aki gyűlöli atyjafiát ok nélkül, már méltó az ítéletre, mert a ne ölj! parancsolatot megrontotta. Ugyanilyen szigorúsággal tanítja a hetedik parancsolat megtartását is. Hogy az Ur Jézus a törvényt nem törölte el — egyetlen pontocskáját sem — éppen aa evangéliuma bizonyítja legerősebben, mert az ölés indulata a gyűlölettel születik meg és a paráznaság indulata a szemnek és a szívnek kívánsága által. Éppen azért a parancsolatok megrontását már csírájukban megakadályozza. A hamis esküvést a 9-ik parancsolat tiltja. Hogy az Ur ezt sem törölte el, már az esküvést is csírájában kiirtja, mert az esküvést minden formájában eltiltja. Ez csak természetes, mert az igaz embernek elég egy megfontolt IGEN, vagy NEM szava. A hamis ember pedig hiába is esküdöznék égre-földre, úgysem megbízható egy szava sem. Jakab apostol, aki jól megértette az Ur Jézusnak a törvénymagyarázatát, mikor a tízparancsolatról mint királyi törvényről beszél, így foglalja össze tanítását: “Aki a törvény egy pontját megrontja, az egésznek megrontásában bűnös.” Az Ur pedig így fejezi be a törvény magyarázatát: “Legyetek azért ti tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes.” J. S. FRIEDRICH
