Evangéliumi Hirnök, 1962 (54. évfolyam, 1-18. szám)
1962-01-01 / 1. szám
1962 JANUÁR 1 EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 5-IK OLDAL A NŐI KONFERENCIA ROVATA Rovatvezető: Szerencsy Mária Konferencia elnöke: Mrs. Steg K. Mariska alelnöki Mrs. Sőtér Jánosné Pénztáros: Mrs. Bikacsán Waltemé jegyző: Németh Lajosné Mi marad meg? “Múlik év, óra, pillanat és alkalom . . .” “Megemésztjük esztendeinket, mint a beszédet . . . (Zsolt. 90:9.) Nincs állandóság a földön, minden múlandó! . . . Elmúlik a bánat, az öröm, elvétetik az alkalom, tovatűnik az ifjúság, megszárad a fű, elhull a virág. (Ézs. 40:7.) “Az egek is ropogva elmúlnak...” (II. Péter 3:10.) “A világ is elmúlik és annak kívánsága is . . .” (I. Ján. 2:17) az Ige szerint. Remegve tör elő lelkűnkből a kérdés: Hát mi marad meg? A költő szava mélyen a lelkembe szánt, mikor felteszi a hasonló kérdést: “Vájjon mi marad meg a lelkem drága kincseiből, ha az Idő rajtuk áthalad? Kerék alatt marad a szivem vére, vagy felvesz egy-két cseppet szekerére az Idő. aki vad lovakat hajt?” (TURMEZEI E.) Vizsgálom magamban, hogy az idő múlása alatt hűségesebb lettem-e a rámbízottakban, nem vagyok-e azok között, akikről Jézus mondja: . . a szeretet sokakban <meghidegül” (Máté 24:12). Vittem-e állhatatos könyörgésben Uram elé próbák alatt levő atyámfiáit? így próbálom lelkemben felállítani a “leltárt” és megállapítani: mi maradt meg? Ha az Ige mérlegére teszem erőm, hitem,, szeretetem, szomorú az eredmény, csak a mérleg másik sernenyőjében levő kegyelem az, ami kiegyenlít, helyreállít, ami lelki kincseimet felemeli, használhatóvá és így értékessé teszi. Az esztendő határán állva, önmagunk és minden emberi igyekezetünk félretéve, nagy alázattal csak azt mondhatjuk Mózesnek, az Isten emberének imádságával együtt: “Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre! Minekelőtte hegyek lettek és föld formáltaték, öröktől fogva mindörökké, te vagy Isten.” (Zsolt. 90:1, 2.) Csak ez marad meg a múlandóságból, az örök Isten és az a drága tapasztalat életemből: “Te voltál nekünk hajlékunk!” Te voltál Istenem, oltalmam bombazáporban, koporsó mellett állva erősségem, beteljesedett rajtam ígéreted, Te vezettél idegenben, gondviselő édes Atyám lettél, te áldott, örök Isten! Sok keresztyén család emlékezhetik így meg hálaadással az évnek elmúlásával: “Te voltál nekünk hajlékunk!” És ha ezt a megmaradt bizonyságot, mint nyereséget átvihet j ük az új esztendőre, ragaszkodva ahhoz, hogy “... az Ur beszéde megmarad örökké” (I. Pét. 1:25), nem zavar többé a múlandóság, mert ami örök, az Isten, az ő beszéde és ígérete mind a tied és ez nemcsak az új esztendő, de egy egész élet boldogságához is teljesen elég. Maria Szerencsy TURMEZEI ERZSÉBET: Az óra üzen Csend van. Csak az óra beszél velem fenn a falon. Olyan jó lenne az üzenetét meghallanom. Oh, csak ketyegj sietve, pontosan! Időt jelezz! Mondd el, hogy minden könnyes perc lejár és vége lesz. Mondd el, hogy múló, azért drága itt perc, pillanat, ameddig az örömhírt szerteszét vinni szabad. Hirdesd, hogy fenn az örök Isten is órát figyel, és segítsége jókor érkezik, nem késik el. Beszélj az otthonról, hol óra már nem mér időt, s időtelen szolgálat vár reánk a trón előtt. Addig, ha ütsz, siettess engem itt szünettelen, s ne engedd célomat egy percre sem felejtenem. Tik-tak! Múlik év, óra, pillanat és alkalom. Csend van, csak az óra beszél velem fepn a falon. HÍREK és TÉNYEK Kivonat a Magyar Baptista Gyülekezet (Campbell, Ohio) 1961 november 5-i Bulletinjéből “Nőegyletünk két segítő csomagot küldött két különböző helyre. Egyik BETHESDA otthonunkba ment, a másik a Dayton-i Christian Center-be. Helyileg pedig $10-et adtunk ugyancsak a Center-be. Gyülekezetünk minden havi adakozásából szintén küld e célra. 50 dollárt Valley-Forge-ra szavazott meg népünk. Ma 5 dollár megy a rokkant lelkimunkások támogatására.” — “Aki titkon figyel, fizessen meg nektek nyilván . . .” A TESTVÉR NEM TEHER Tízéves kislányka cipel a hátán egy négyéves kis fiúcskát. Arra megy egy néni, és mondja a kisleánynak: “Leánykám, tedd le ezt a gyermeket, nagy teher az neked!” Tágra nyílt, csodálkozó szemekkel néz a kisleány a nénire és ezt feleli: “Néni kérem, ez nem teher nekem, ez a testvérem.” (“Szolgáló Szeretet”-ből) Fontos kérelem! Majdnem mindenki tudja már, hogy a floridai birtokunkon egy csodálatos meleg, kénes gyógyforrás van, melynek a vize több mint 1,000 (ezer) láb mélységből 10 incses csövön nagy erővel szökik fel és használat nélkül megy kárba. A Menházi és Vagyonügyi Bizottságok múlt januárjában tartott gyűlésen egyhangúlag megállapodtak abban, hogy ezen drága természeti kincsünket hasznosítsuk egy megfelelő uszodának a megépítésére. Ezen vállalkozásnak a megvalósítására megválasztották Schaffer Ferenc, Balia M. Emilt és Petre Gábor testvéreket s nyomban az utóbbit ez ügy pénztárosának nevezték ki. A szükséges pénzt a két bizottság (mely kb. $5.000 tesz ki) egy általános gyűjtés által óhajtja összehozni Szövetségünk területén. Gyülekezetektől nem kérünk e célra, csupán a gyülekezeti tagoktól és barátainktól általában. Némelyek itt a helyszínen már tettek komoly pénzbeli ígéreteken s ezeket most szeretettel kérjük, tegyék meg a szükséges következő lépést; küldjék be ígéretüket. Mások ne is ígérjenek most már. csak adjanak e nemes célra, hogy tervünket minél előbb megvalósíthassuk. Sok beteg várja Bethesda vizének itteni gyógyítását. Azért amit tehetünk, tegyük meg az Űrért és embertársainkért.
