Evangéliumi Hirnök, 1962 (54. évfolyam, 1-18. szám)
1962-03-01 / 5. szám
JÉZUS mondá: “De előbb hirdettetnie kell az evangé- Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja Unitinak minden pogány népek között.’’ (Márk 18:10) Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America A magyar szabadságharc emlékére Imádság az énekben Hatalmas Isten, nemzeteknek Atyja! Gyász ért minket, nagy a szivünk bánatja. Egy érzéssel mi egy okért kesergünk, Egy gondolatba forrt össze a lelkünk. S nagy bánatunkkal hová mehetnénk, Ahol vigaszt s megnyugvást lelhetnénk? Hozzád jövünk, Nálad zörget fohászunk, Kiben még soha nem volt csalódásunk: Oh, jó Atyánk! most is fogd meg a kezünk, Mert ha hitünkkel Tehozzád érkezünk, Jól tudjuk, letörlőd könnyeinket, S megnyugvással töltőd be szivünket. Oh nagy Isten! Ne vedd zokon azt tőlünk, Ha hazánk miatt néha félve félünk, Hisz Te adtad nekünk e drága kincset, Hogy éltessen és hantja feddjen minket: Készt veszünk örömében, bajában, Mert igy vagyunk hű fiák valóban. Isten, jó Atyánk! esedezve kérünk, A homályban Te légy vezérlő fényünk. Oszlasd el most is a bú sötétségét, Áraszd ki ránk a nagyság dicsőségét: Édes hazánknak Te légy oltalma. Fiainak erős bizodalma! REF. ÉNEK Ne aggodalmaskodjatok! mondja nekünk a mi drága Megváltónk. Aki az Ő Egyetlenének nem kedvezett, hanem odaadta értünk, szörnyű szenvedésre, borzalmas halálra, mert szeret minket; mennyire elszomorítja Öt az, hogy mi nem tudunk henne hízni teljesen . . . — Hisszük, hogy megváltott szent Fiának Golgotán kifolyt vére, de mégsem hiszünk annyira, hogy a teljes életünket az Ő szent kezébe tegyük le . . . Nyugtalanul eltöltött nappalok, álmatlanul virrasztott kínos éjszakák gyötrelmes vergődése csak az idegeket őrlik fel . . . E helyett hízd az életedet Istenre, és nappalod nyugalmas, éjszakai álmod pedig édes lesz . . . A magyar közvélemény méltán tekinti március 15^ét NEMZETI és az EMBERI SZABADSÁG FÉNYES ÜNNEPÉNEK! Ennek évfordulóját a világon élő kisebb-nagyobb MAGYAR csoportok belső kegyelettel és lelkesedéssel ünnepük meg. A szabadság Isten közkincse az emberiségnek s azért ragaszkodik erősen hozzá és ha kell, életét is kész mindenkor feláldozni a haza oltárán, hogy megszerezze és megvédje azt. Magyarország mint NEMZET még 1848-ban sem élvezhette szabadságát. Az osztrák igát húzta s annak volt adófizetője. Hosszú éveken keresztül várta azt a kedvező időt és pillanatot, amikor leigázójától követelhette függetlenségét és szabadságát. 1848 MÁRCIUS 15-E a magyar nemzetnek a ti a nagy napja volt, mint az Egyesült Államoknak július 4-e. Kossuth Lajos és társai elérkezettnek találták a felszabadulás idejét s Petőfi Sándor, az akkori idők legnagyobb magyar költője a dunaparton elszavalt költeményével szivébe markolt a szabadság után vágyakozó magyar népnek s elindult a magyar, hogy lerázza az IDEGEN URALOM BILINCSEIT és helyét a magyar nemzet is elfoglalja a többi SZABAD nemzetek között. Kossuth és társai vezetése mellett az ifjú költő szavára megdobbant a nemzet szive. Nagyot sóhajtott a magyar nép s a régóta lehajtott magyar fő lassanként felemelkedett. Az eddig hörgő magyar keblek egyszeribe kiduzzadtak. Láng lobbant meg az eddig csak könnyektől áztatott szemekben s aztán hirtelen magasba lendültek a magyarok eskükiáltásai: “ESKÜSZÜNK, HOGY RABOK TOVÁBB NEM LESZÜNK!” Ettől az egyhangú kiáltástól visszhangban zúgtak a budai hegyek . . . Petőfi Sándor költeménye, a: “TALPRA MAGYAR!” riadója lett a magyarságnak. A magyar nemzet örömmámorban úszott, hogy végre megtalálta vezérét Kossuthban és elérte a célját. A magyar ifjúság csoportokba verődve éljenezte a magyar szabadság harcát s a jól felszerelt magyar katonaság, kitűnő vezérekkel az élén, készen volt minden ellenállásra. Az osztrák hadsereg betört az országba, hogy elfojtsa a szabadságot, de a lelkes magyar hadsereg nagy küzdelem és áldozat árán viszsza kényszerítette az ellenséget. Az osztrák császár félelmében az oroszok cárjához fordult segítségért, aki 200 ezer főből álló sereget küldött Magyarországra s a túlnyomó osztrák-orosz hadsereggel szemben a kis magyar hadsereg nem vehette fel a harcot. Görgey Artur, magyar fővezér Erdélyben, Világos városka mellett lerakatta a magyar fegyvereket. Ebben a harcban esett el Petőfi, a nagy költő, ki mikor haldoklott, saját vérével és ujjával a homokba írta: “HAZÁM”. — Kossuth külföldre menekült. Magyarország elveszítette a szabadságért kezdett harcát, de a szabadság nem veszett el. Később Deák Ferenc, a haza bölcse kiharcolta az osztrákoktól a magyar alkotmányos jogok szabadságát. Nem volt teljes a szabadság, de a magyar nemzet megtarthatta integritását
