Evangéliumi Hirnök, 1962 (54. évfolyam, 1-18. szám)

1962-02-01 / 3. szám

6-IK OLDAL

EVANGÉLIUMI HÍRNÖK

1962 FEBRUÁR 1

A NŐI KONFERENCIA ROVATA

Rovatvezető: Szerencsy Mária Konferencia

elnöke: Mrs. Steg K. Mariska alelnök: Mrs. Sőtér Jánosné Pénztáros: Mrs. Bikacsán Walterné jegyző: Németh Lajosné

"TI VAGYTOK TANÚIM"

(Csel 1:8.)

Ezzel a jelszóval hívogattuk testvérnőinket a női konferenciára, amit az elmúlt áprilisban tartottuk meg a Cleveland-Shakertéri imaházban, most csupán felelevenítek egyet-mást az akkor lezajlottakról.

A nyomtatott programm külső lapján egy kereszt volt látható. A fenti balsarokban afrikai kunyhók húzódtak meg, míg jobbról kínai pagodák, lejjebb felhőkarcolók emelkedtek, majd egy kis falu, templommal a kereszt árnyékában. A kereszt tövében egy férfi és két nő, mintegy imádkozva néznek a keresztre, ígérve: “Igen, tanuk leszünk!”

A valóságban is igen nagy szükség van erre az ígéretre. Hiszen szívünk tele van hitetlenséggel és keménységgel. Pedig krisztusi parancs részünkre, hogy hirdessük a megváltásról szóló üzenetet, hogy az emberek megszabadulhassanak a bűn rabszolgaságából. Jézus által. Testvérnőim, ébredjünk fel! Szívünkből űzzük ki a hitetlenséget és keménységet, hogy tudjuk cselekedni Jézus parancsát.

Jézus akarja a lelket és testet is az ő szolgálatában. Sokan mondják magukat keresztyéneknek, járnak is a templomba, de a test kívánságai szerint élnek, mert még nem ismerik és nem ízlelték meg az Isten igájának gyönyörűségét. Azért kell nekünk tanuknak lenni szóval és tettel. A valóságban ez volna minden gyülekezet, sőt minden igaz hívő főkötelessége és nem valami mellékteendő, amit csak prédikátorok, diakónusok, esetleg néhány más hívő gyakorol.

Tegyük fel a kérdést magunknak, mit tett Jézus értünk? Megmentett? Ujjászült a Szentlélek által? Ha igen, mondjuk meg másoknak is. Tegyük mindezt, nem farizeusi önjóságunk büszke tudatával, hanem alázattal, értelemmel, buzdítólag. Mondjuk el, hogy amit velünk tett kegyelemből, velük is megteheti s megteszi az Ur Jézus, ha őt elfogadják Megváltójuknak.

Legyünk hű sáfárai az evangéliumnak. Lehet, hogy nem mindenki figyel reánk, de Isten akarja, hogy mindenki hallja és lássa, mit tehet Ő Krisztus által. Akik pedig engedelmeskednek, velünk együtt tapasztalni fogják, hogy Jézus által nyerünk váltságot és igazi szabadságot. A végső győzelem a Krisztus keresztjében biztos minden lélek részére, aki ernyedetlen kitartással követi a Mestert.

A híres Carey Vilmos misszionárius testvérünk mondta: “Kérjünk nagy dolgokat Istentől, vállalkozzunk nagy dolgokra Istenért!” — Ha ezt gyakoroljuk keresztyéni életünkben, az Ur kegyelme majd elsegít azok közé, akik “ . . . minden nemzetből és ágazatból és népből és nyelvből, a királyi szék előtt és a Bárány előtt állnak vele . . .” (Ján. Jel. 7:9.)

Ilyen és hasonló természetű előadásokkal buzdítottuk egymást azon a konferencián. Mivel azt is éreztük, hogy lábaink még érintik a földet: így foglalkoztunk szép megértéssel anyagi dolgokkal is, mert az Isten országa terjedésének a földön anyagiakra is szüksége van. Megismerve Bethesda otthonunk szükségeit, a nőegyletek képviselői továbbadva gyülekezeteikben, már többen hozzáláttak a szükségletek pótlásához. Külmiszsziónk, irodalmunk és országos Nőszövetségünk is támogatásban részesült.

Rév, Csató Ernőné tv. mondotta: “Igyekezzünk megszentelődésre a szolgálatban és úgy általunk mások is közelebb jönnek az Úrhoz.”

Kérjük mennyei Atyánkat, hogy használja életünket, de legyünk következetesek keresztyén életünkben, hogy tetteinkkel soha meg ne cáfoljuk hívő szavainkat. Irgalmas szívvel folytassuk a reánk bízott munkát, Isten dicsőségére.

. . és most kérlek téged, aszszonyom, nem mintha új parancsolatot írnék néked, hanem amelyet kezdettől fogva vettünk, hogy szeressük egymást!” (II. Ján. lev. 1:5.) Major Mihályné

Champell, Ohio

TANULJUNK

LUKÁCS EVANGÉLIUMA

E gyönyörű könyv írója a szíriai AntioKniaool szármázó Lukács voic. Nemzetiségere nezve nem zsiüó; foglalkozására nezve pedig orvos volt s ral apostolnak a noszszu, nehez missziói utazásai alkalmával segítőtársként mutatja be a történelem. Minden kétségét kizárva, Pál apostoltól nagyon sokat tanult és hallott az Ur Jézus életéről s a Szent Leiektől indíttatva, a hallottakat, melyeknek jól utána is nézett Evangéliumába xogialta, e. u. a 63-ik esztendőben.

Kihez írta? Egy Teofilus nevet viselő emberhez, kiről a Szentírásokban és a történelemben nem sokat tudunk. Azonban azt határozottan tudjuk, hogy a Szent Lélek Ur Isten ezt a könyvet Lukács orvos által az őskeresztyének számára íratta. Némelyek azt gondolják, hogy Lukács az ő Evangéliumát főleg a pogányokból megtért keresztyének számára írta volna.

E könyv történelmi háttere. A-zon időtájt írta, amidőn az Ur Jézus Krisztusnak, mint az emberiség Megváltójának, személyére és munkájára vonatkozó pontos és megfelelő leírás vált szükségessé, abból a célból, hogy annak segítségével nemcsak Theofilus, hanem mindenki, aki elfogadta a keresztyénséget, reménysége biztos alapra jusson.

E könyv alaptárgya. Jézus Krisztus életének azon megnyilatkozott tényei, melyekből világosan kisugárzik az a valóság, hogy Jézus Krisztus az Istentől jött Megváltó és Megmentő, ki erős és kész arra, hogy megmentse mindazokat, akik Őt elfogadják.

E könyv főcélja. Annak kimutatása, hogy az Ur Jézus Krisztus az embereknek bűneitől való megváltása és szabadítása szempontjából jött erre a világra s hogy ezt véghez vihesse, halált kellett szenvednie. Ebben az Evangéliumban különösen le vannak írva azok a gyógyító csodái, melyek példázatát képezik az ember bűneitől való megtisztulásának.

E könyv öt főrészből áll. I. Jézus Krisztus isteni származása és a nyilvános szolgálatát megelőző események. I. r.—4-ik r. 13. versig.