Evangéliumi Hirnök, 1962 (54. évfolyam, 1-18. szám)
1962-01-01 / 1. szám
VOLUME 54. ÉVFOLYAM NO. 1. SZÁM — 1962 JANUÁR 1 JÉZUS mondá: “De előbb hirdettetnie kell az evangé- Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja linmnak minden pogány népek között.” (Márk 13:10) Official Organ of the Hnngarian Baptist Union of America 0 esztendő, - új esztendő TURMEZEI ERZSÉBET: Első aranymondásom Az eget rőtszínííre festve tűz volt falunkban egyik este. S amikor másnap reggel jártam ott, láthattam az üszkös romot, s azt olvastam a kormos falon: “Látod, a tűz micsoda hatalom!?” öt éves koromban történhetett. Este édesanyám lefektetett. Az imádságot elmondtam hibátlan, s szemem álomra zártam. De szivem elfogta a félelem. Ha újból tűz támadna hirtelen! Rekedten kongana a harang megint, és ami szép, kedves, elégne mind! Édesanyám odajött: miért nem alszom? Aggódva simogatta meg arcom. Elpanaszoltam, miért remegek: A sötétben talán rossz emberek lopódzkodnak, és meggyullad a ház, amikor senki sem vigyáz! S édesanyám — most is emlékezem akkor összekulcsolta a kezem, és az első aranymondásra engem akkor tanított életemben; “Hogyha Isten velünk, ki ellenünk?! Mi az ő oltalmában pihenünk, ő vigyáz reánk minden pillanatban. “Ha Isten velünk” ... — Mondtam, mondogattam . . . S nem ijesztett a romok képe sem . . . Nemsokára aludtam édesen. Azóta már a félvilág is égett. Édesanyám, most is áldalak Téged, hogy kezem akkor este összetetted, hogy ezt a hitet szivembe vetetted. Azóta annyi minden porba hullt. Sok emléket eltemetett a múlt. De elkísér ezernyi változáson az én legelső aranymondásom. Kinyílnak, elhervadnak a virágok, de ez a virág nem hervad el, látod. Édes vigaszával járunk-kelünk: “Ki ellenünk, ha az Isten velünk!?” S mit akkor meg se köszöntem talán, most köszönöm neked, Édesanyám! Vájjon mit is írihatunk erről? Hiszen már olyan sokat írtunk mi is, mások is, hogy sokszor olyan gondolatunk is támad: mind, mind hiábavaló, mert kevesen olvassák el s ha elolvassák is, nem veszik komolyan a megírt igazságokat. De írunk, mert írnunk KELL! Abban a reményben írunk az ó és új esztendőről is, hogy némelyek mégis elolvassák sorainkat s áldásul szolgálhatunk ezeknek. GYORSAN TŰNNEK AZ ÉVEK a sötét, beláthatatlan éjszakába s az esztendők elmúlása komoly gondolkodásba ejtik az embereket. — Vannak ugyan nagyon sokan olyanok, akiknek komoly gondolkodása és érzelme és magukba való szállása, a múlandóság érzete csak nagyon rövid ideig tart. Még ha el is mondják sok helyen némelyek Isten iránti hálaimájukat, azt tapasztaljuk, hogy nagyon sokan az esztendőnek utolsó óráit mulatsággal, evéssel, ivással, részegséggel töltik el s várják az új esztendőnek megérkezését. Milyen szomorú tapasztalat, hogy keresztyén egyházaknak alsóvagy melléktermeiben is sok helyen ömlik a szesz és részeg fejjel, erkölcstelen gondolatokkal mulatnak magukat keresztyéneknek nevező emberek . . . Isten kegyelméből alkalmam volt a közelmúltban Isten igéjét hirdetni egyik történelmi egyház templomában, ahol az előző esti mulatságnak szesszel és füsttel összekeveredett kellemetlen levegője elárasztotta az egész templomot. Vájjon a jó Isten hogyan veszi az ilyen népnek imádságát, Előtte való hódolatát? AZ ó ESZTENDŐBEN vihartól vert hajónk veszélyes sziklák között és mellett haladt tova az életnek hullámzó tengerén. Isten csodálatos gondviselése volt, hogy az emberiség hajója nem ütközött egy olyan aknára, mely lángba boríthatta volna az egész világot. — Isten csodálatos szeretete és türelme volt, hogy atyailag rólunk gondot viselt s nem a mi bűneink szerint cselekedett velünk. Hívő lélek, BORULJ LE ELŐTTE. Adj hálát Neki s vigyázz, nagyon vigyázz, hogy gondolkodásoddal, eljárásoddal, beszédeddel és magatartásoddal, szóval a te életeddel ne tedd értéktelenné a te isteni szolgálatodat. AZ UJ ESZTENDŐT KEZD EGY UJ SZÍVVEL! Az új évben is lesznek bajok, gondok, szenvedések. A sátán újabb kísértésekkel és módozatokkal támad, hogy elszakítson Istentől s teljesen boldogtalanná tegye az életet. De új szívvel, Isten erejével meggyőzzük őt. Uj szívvel ebben a békételen világban is édes béke tölti be az ember szivét! S új szívvel, az élet szenvedésein' keresztül megérkezünk az örök kikötőbe . . . Evezz, a vihar mindjárt megszűnik, Az éjjel sem tarthat mindig. Evezz, evezz, Isten él, ő mondja: evezz! EMERITUS
