Evangéliumi Hirnök, 1961 (53. évfolyam, 1-25. szám)

1961-08-01 / 21. szám

Isten az ő lelke által bünbánatra, megtérésre s egymás megbecsülésére vezetheti a keresztyéneket s az ön magunkban támadt akadályokat elháríthatja Isten országa terjedésének eszközeivé válnak- Az Efézusi gyülekezetben látjuk hogy “sokan a hívők közül eljönnek vala, megváltván és meg je entvén cselekedeteiket-“

(19:17-20-) Isten Lelke hatalmas gátakat törhet szét az emberi szivekben és erőteljes áradat öntheti el a száraz, szomjuhozó, terméketlen talajt- Oh micsoda erő és isteni hatalom hathatná át a gyülekezeteket, ha teljes megalázkodások és bünbevallások történhetnének.

E drága történelmi könyv alapján sorozatosan és világosan kimutattam, hogy mi yen életkörülmények és jelenségek s milyen keresztyén élet által terjedhet Isten országa. Vajha e két rövid cikkemben megjelent gondolatok erős vágyat ébresztettek volna olvasóink lelkében s a vágyat követné szent elhatárodás, terjeszteni isten országát ott ahol élünk és vagyunk.

Emeritus

Útban a túlsó partra

Mt. 14:22-32- Irta: Dr- Haraszti Sándor

2-IK OLDAL

Ez a történet megtalálható három evangélistánál. Máténál, Márknál (fi 45-52-) és Jánosnál (6:15-21.)

Mindegy;k megőriz valami font-s olyan részlete*, mni* nem ta’á'unk a másiknál. A Szentirás tanulmányozói egyetértenek abban ho°y az evangéliumi történeteknek több a jelentősége annál, hogy tudósítsanak bennünket valamiről, ami valamikor kétezer évvel ezelőtt megtörtént valahol a Szent földön. Természetesen “ezek históriailag is igaz történetek de azon felül van egy időkfeletti i.izenetlik (message) minden idők hivői számára.

János az ő evangyéliumának ezt a célját vagy koroktól független üzenetét igy fejezi ki. “Ezek pedig azért írattak meg, hogy higyjétek, hogy

Jézus a Krisztus, az Istennek fia és hogy ezt hívén életetek legyen az ő nevében.“ (Ján. 20:31.)'

Jézus Krisztus tengeren járásának

történetét (mert közönségesen ezzel a cimmel ismerjük) leginkább annak ilusztrálására használják, hogy neki vo't hatalma a vizeken járni.— A- zután a nagy hittel tengerre lépő és megszeppenő Péter kicsinyhitüségét is kiszokták mutatni belőle- Felhasználok annak bemutatására is, hogyan hányódik hit hajónk az útban a túlsó partra az élet háborgó tengerén- Mindezek az üzenetek benne vannak ebben az igerészben. TTgv vé- 1 m. Isten Szcnt Lelkének a vezetésével felfedezhetünk egy további tanítást is benne: tudniillik annak leirásá.t, “"hogyan a hivő átevez a tu’só partra: az örökkévalóságba-“

Mindjárt a történet elején azt olvassuk hogy az TJr Jézus kényszeritette a tanítványokat- (22 vers) hogy szánjanak be és menjenek át előre a túlsó partra.

“A hivő ember nem azt csinálja amit akar, 'hanem amit az Ur akar. A kényszer nem idegen Isten módszeröt"]. Jeremiás* csontjába . rek°szfeft tűz kénvszeritette az Isten akaratának a kijelentésére- Pál apostolnak jaj lett volna, ha nem hirdeti az —ygyéliumot Péternek azt mondta az Ur, hogy oda fog vitetni ahova im-n akar (Ján, 21:18.) Ábrahámnak ’ i kellett mennie őseinek a földjéről, lózsefnek rabszolgaként kellett ela■M’ ia a Megváltónak pedig ki kellett inni a szenvedések keserű poharát. . . És talán nem kényszer e az mikor az utolsó útra indulunk lelkünk törékeny hajójában a testben, hogy átevezzünk az örökkévalóság partjaira? Lótot is úgy kényszeritették az angyalok, hogy elhagyja Sori imát a pusztulásra szánt várost, ‘ és kivezették őt az Urnák iránta vaó irgalmából“ (Móz, 19:16-)

Ugyan ki merne nekivágni ennek a nagy útnak az élet és halál Urának parancsoló kényszerítése nélkül?

Ne higyjük azonban, hogy most az Ur elhagy bennünket mivel az alkonyaiban (életünk alkonyán) neki kell vágnunk az ismeretlen veszélyekkel fenyegető sötét messzeség-EVANGÉLIUMI HÍRNÖK

nek.

A tanítványok egy teljes éjszakát töltöttek a tenger közepén, “a haboktól háborgattatva, mivelhogy a szél szembe fújt vala“ (24-vers.) Minden erejükkel igyekeztek, igazgatták a vi toriákat és forgatták az evezőket, de alig tettek látható előrehaladást- A partok sötétségbe vesztek, a csillagokat felhők takarták, a s.zél félelme t.esen zúgott és szivükben csüggedés Mt úrrá. Sokszor elgondolkodtam azon “miért van hogy az ember élete nem csendesedik meg a halál előtt sem?“ Miért nincs csendes elnyugvása a megfáradt testnek, miért kell küzdenie a létért az aggastyánnak is, miért vannak őrlő betegségek, hálátlan gyermekek, rosszindulatú szomszédok, hűtlen barátok, irigy munkatársak azok körül akik már az örök nyugalom partjai felé igyekeznek ?

Olyan miértek ezek amikre válaszolni nem tudunk. Talán nem alaptalan annak felté*elezése, hogy “meg váltónk igy akarja annál kívánatosabbá tenni előttünk az Ő örök nyugodalmát, a hivők szombatját, (v-ö. Zsid, 4:9-11.) Ha nem volna körülöttünk minden ellenséges és bizonytalan, akkor bizonyára nem igyekeznénk minden áron a túlsó partra-Könnyen sétahajózásnak vennők a Megváltónktól kapott megbízatást és úgy járnánk, mint a tövisek közé esett mag: “a világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az igét és gyümölcsöt nem terem.“ ({Mt, 13:22.) A nyomorúság és üldözés vagy veszély a köves helyre esett magnak, (Mt, 13:20) de tény az is, hogy “akit szeret az Ur, megdorgálja megostoroz pedig mindent akit fiává fogad“ (Zsid, 12:6.)

Ne higyjétek hát barátaim, hogy Isten elhagyott benneteket, ha a halálos ágyatokon bajok és megpróbáltatások vesznek körül-A mi Urunk fent volt egy hegyen és imádkozott, mialatt körülötte leszállt az este (23 vers-) Urunk színeváltozásának történetéből azt is tudjuk, hogy az Ő imádságának főtémája volt “az Ő halála melyet Jeruzsálemben fog megteljesiteni.“ (Luk 9:29-31.) másszóval az ő gyermekei-1961- szeptember 15.