Evangéliumi Hirnök, 1961 (53. évfolyam, 1-25. szám)
1961-07-15 / 18. szám
1961. augusztus 1, EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 7-IE OLDAL essen a gonoszság készített vermeibe. Az író az, aki e világ lüktető erén tartja ujjait és abból, mint az orvos, próbálja megállapítani, mi a világ baja? Az iró az, aki nemcsak a hegyekig lát, hanem azon túl is. Mert képzeletének Isten nemadottföldi határt. Szárnyakon jár és magasra száll, hogy jobban lásson. Hogy szépet alkosson néha bányák mélyén kell csákányozni, vagy mint az áldott méhnek, sorra kell járni az emberi világ sok szines virágát és az emberek erényeit színesen, gazdagon méz-édesen kell tovfább adni. örömöket akar okozni, hogy boldogabb legyen az Isten képmására teremtett ember. Utat keres mindig, mely embert Istenhez vezeti. Azok az irók, akiknek szerszámtól kérges a tenyerük, nem Írnak gonoszt, mert a munka becsületes helytállást parancsol. Kétlaki nem lehet. Viszont azokhoz semmi közük, akik pénzért az emberiség leggonoszabb történeteit fundálják ki. Lehetnek finom és ápolt kezüek, ha a romlást szolgálják úgy járnak, mint a “gonosz és a rest szolgák“ akik tehetségüket az ocsmányság pocsolyájába ásták el. Mert azt mindenkinek tudnia kell, hogy az, aki a tehetséget adta, az a legtökéletesebb JÓSÁG és az ő ajándékát csak jóra kellene felhasználni. Az iró léte vagy nemléte abban áll: irni! Betűk országában kalandozik és olyan mezőkön járkál, ahol más nem lehet jelen. Sokszor csak olyan virágokat köt csokorba, melyek egyéniségéből fakadtak és mondhatni, saját teremtésüek. Ezért néha nevét sem kell aláírnia, már tudják ki a szerzője. Nagyon kevés belőlük, amelyikre azt lehetne mondani, olyan mint egy másik. Ez kizárt dolog, még az utánzók is mások, akik abból élnek, hogy a nagynevüeket másolják. Olvasó közönség nélkül azonban az iró úgy van, mint a talajnélküli növény. S néha azért vetődik fel benne az ilyen cimü irás. “irni vagy nem irni,“ mert a “fa lelkű“ olvasó nem hogy tápot, de még néha egy kis ‘'biztató“ vizet is elmulasztja tőle. —---------o--------MISSZIÓ MEZŐKRŐL A KÖZPONTI DIAKÓNUSOK GYŰLÉSE A központi gyülekezeteink diakónusai a prédikátorok bevonásával és segitségével 1961 április 29-én tartották meg tavaszi gyűlésüket a clevelandi Shaker Téri gyülekezetünk tempomában. A konferencia jeligéje volt: “És lesztek nékem tanúim...' (Ap. Csel. 1:8.) Az áhitati perceket Kovács Ferencz testvérünk vezette. Beszédében kihangsúlyozta meggyőzően a hűséges kitartó tanúskodásnak fontosságát. Efeek a bevezető percek nagyon áldásosak voltak. A közös imádkozás után Vér Ferencz elnök testvérünk foglalta el helyét és hozzáértéssel, kitűnő gyakorlattal vezette a gyűlést. A köztiszteletnek örvendő Vér Testvérünk vezetéséből meglátszik, hogy sok éveken keresztül vezette, irányította a Szövetségünk konvencióját. 'Ezen a 'gyűlésen több szükséges ügyet tárgyalt a konferencia, melyek hasznunkra és lelki előmenetelünkre szolgáltak. A- zonban e gyűlés kimagasló pontjait két előadás képezte. Szász János diakónus, a Canton Ohio-i gyűl. vezetője tartott egy előadást ezen a címen: “Jézus tanúi a gyülekezetben“ amit élvezettel hallgatott a gyűlés. A második előadást, illetve felolvasást az elnök, Rév. Vér Ferencz testvérünk tartotta, mely valóban koronája volt a gyűlésünknek, melynek a címe volt: “Jézus tanúi a vilátgban.“ Ezen előadás röviditett formában illetve annak kiemelése lapunknak julius 1-jei számában jelent meg. Rév. Stumgh Lajos testvérünk jelentését hallgatta meg a gyűlés a Bethesda Otthonról, annak jelenlegi helyzetéről, amit a gyűlés köszönettel fogadott. Alkalmi szóló ének, közös ének sőt alkalmi szavalat is felhangzott, mely által dicsértük Urunkat s lelkesítettük egymást az Ur szolgálatában. Valóban áldásos és élvezetes volt a testvéri közösség és együttlét. Minden szép rendben és testvéri szeretetben folyt le mint illik Isten népéhez. de még ennél is szebb és áldásosabb lett volna az együttlét, ha a központi diakónusaink és prédikátoraink mind ott lettek volna. Minél többen vagyunk együtt, annál nagyobb az öröm s az áldás. Ezúton is kérjük a diakónusokat és gyülekezeteink vezetőit, hogy az őszi gyűlésre miár most készüljenek. Legyen ez nagyobb, kedvesebb áldásosabb a központi gyülekezeteink jóravaló s az Ur országát épiteni vágyó férfiak és nők támogatása és jelenléte mellett, örvendeztessük meg az Urat és egymást az egymással való találkozásunkkal 1 Minden áldásért az Űré legyen a dicsőség. Kovács B. Mihály jegyző # * * CAMPBELL O. Major Mihály lelkipásztor. A példabeszédek könyvének 30-ik részében pái’szor emlitve van “három“ és nyomban kiegészítve “négy“-re. Erről jutott eszébe e krónikásnak (Írónak) hogy itt három napról kell megemlékeznie mostan, de egyben emlitést muszáj tennie a negyedikről is. Anyák napja az első. A férfiak es ifjaink megint megünnepelték az édesanyákat és nőket körünkben, mint többször tették ezelőtt. Az esti istentisztelet után megtérített asztalhoz telepedtek az ünnepeltek az ünneplőkkel együtt. Persze mindenki hivatalos volt. Az erre való készülődéssel kapcsolatban tudomásunkra jutott, hogy Rev. M. Basil Williams-nak születés napja éppen anyák napja előtt volt. Mig nemeslelkü asszonyainkat méltányoltuk, az említett testvérünknek is jutott a fényből. Ő gyakran kisegít bennünket az angol igehirdetésben, mint a helyi Christian Center direktora, így gondoskodás történt egy kis pzületésnapi ajándékról, amit Szabó László diakónus tv. nyújtott át neiki találó beszéd kíséretében. Aznap este is ő hirdette az igét ez ország nyelvén. . . Gyermeknap következett. Ennek különlegességét az alkalmi igék hirdetésén kívül az képezte, hogy a gyermekeket megajándékoztuk olyan Uj testamentumokkal, melyekben megtalálhatók a zsoltárok is. Prédikátorunk imádkozott a kicsikért, szüléikért s úgy adta át a szent könyveiket nekik. Apák napjának megünneplése pern maradt el. “Amit vet az ember, azt aratándja is“ mondja bölcsen Pál apostol. Ünneplést vetettek a férfiak anyáknapjakor s azt aratták a kedves nők részéről apák napján. Ennek az ünneplésnek értékét főleg az emelte, hogy a megelőző esti tiszteleten résztvettek látogatók is, egyesek magyarjaink közül, akik először voltaik körünkben. Egy kivételével ők is a gyülekezettel asztalhoz ültek s élvezték nemcsak az étkezési finomságokat,, hanem a lelki kör javait is.
