Evangéliumi Hirnök, 1961 (53. évfolyam, 1-25. szám)

1961-07-15 / 18. szám

1961. augusztus 1, EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 7-IE OLDAL essen a gonoszság készített vermei­be. Az író az, aki e világ lüktető erén tartja ujjait és abból, mint az orvos, próbálja megállapítani, mi a világ ba­ja? Az iró az, aki nemcsak a hegye­kig lát, hanem azon túl is. Mert kép­zeletének Isten nemadottföldi határt. Szárnyakon jár és magasra száll, hogy jobban lásson. Hogy szépet al­kosson néha bányák mélyén kell csá­kányozni, vagy mint az áldott méh­­nek, sorra kell járni az emberi világ sok szines virágát és az emberek e­­rényeit színesen, gazdagon méz-é­desen kell tovfább adni. örömöket a­­kar okozni, hogy boldogabb legyen az Isten képmására teremtett ember. Utat keres mindig, mely embert Is­tenhez vezeti. Azok az irók, akiknek szerszám­tól kérges a tenyerük, nem Írnak go­noszt, mert a munka becsületes helytállást parancsol. Kétlaki nem le­het. Viszont azokhoz semmi közük, akik pénzért az emberiség leggono­szabb történeteit fundálják ki. Le­hetnek finom és ápolt kezüek, ha a romlást szolgálják úgy járnak, mint a “gonosz és a rest szolgák“ akik te­hetségüket az ocsmányság pocsolyá­jába ásták el. Mert azt mindenkinek tudnia kell, hogy az, aki a tehetséget adta, az a legtökéletesebb JÓSÁG és az ő ajándékát csak jóra kellene felhasználni. Az iró léte vagy nemléte abban áll: irni! Betűk országában kalandozik és olyan mezőkön járkál, ahol más nem lehet jelen. Sokszor csak olyan vi­rágokat köt csokorba, melyek egyé­niségéből fakadtak és mondhatni, sa­ját teremtésüek. Ezért néha nevét sem kell aláírnia, már tudják ki a szerzője. Nagyon kevés belőlük, a­­melyikre azt lehetne mondani, olyan mint egy másik. Ez kizárt dolog, még az utánzók is mások, akik abból él­nek, hogy a nagynevüeket másolják. Olvasó közönség nélkül azonban az iró úgy van, mint a talajnélküli növény. S néha azért vetődik fel benne az ilyen cimü irás. “irni vagy nem irni,“ mert a “fa lelkű“ olvasó nem hogy tápot, de még néha egy kis ‘'biztató“ vizet is elmulasztja tőle. —---------o--------­MISSZIÓ MEZŐKRŐL A KÖZPONTI DIAKÓNUSOK GYŰLÉSE A központi gyülekezeteink diakónusai a prédikátorok bevonásával és segitségével 1961 április 29-én tartották meg tavaszi gyűlésüket a clevelandi Shaker Téri gyü­lekezetünk tempomában. A konferencia je­ligéje volt: “És lesztek nékem tanúim...' (Ap. Csel. 1:8.) Az áhitati perceket Kovács Ferencz test­vérünk vezette. Beszédében kihangsúlyozta meggyőzően a hűséges kitartó tanúskodás­nak fontosságát. Efeek a bevezető percek nagyon áldásosak voltak. A közös imádkozás után Vér Ferencz elnök testvérünk foglalta el helyét és hoz­záértéssel, kitűnő gyakorlattal vezette a gyűlést. A köztiszteletnek örvendő Vér Testvérünk vezetéséből meglátszik, hogy sok éveken keresztül vezette, irányította a Szövetségünk konvencióját. 'Ezen a 'gyűlésen több szükséges ügyet tárgyalt a konferencia, melyek hasznunk­ra és lelki előmenetelünkre szolgáltak. A- zonban e gyűlés kimagasló pontjait két e­­lőadás képezte. Szász János diakónus, a Canton Ohio-i gyűl. vezetője tartott egy előadást ezen a címen: “Jézus tanúi a gyü­lekezetben“ amit élvezettel hallgatott a gyűlés. A második előadást, illetve felol­vasást az elnök, Rév. Vér Ferencz testvé­rünk tartotta, mely valóban koronája volt a gyűlésünknek, melynek a címe volt: “Jé­zus tanúi a vilátgban.“ Ezen előadás röviditett formában illetve annak kiemelése lapunknak julius 1-jei szá­mában jelent meg. Rév. Stumgh Lajos testvérünk jelenté­sét hallgatta meg a gyűlés a Bethesda Ott­honról, annak jelenlegi helyzetéről, amit a gyűlés köszönettel fogadott. Alkalmi szóló ének, közös ének sőt alkal­mi szavalat is felhangzott, mely által di­csértük Urunkat s lelkesítettük egymást az Ur szolgálatában. Valóban áldásos és élvezetes volt a testvéri közösség és e­­gyüttlét. Minden szép rendben és testvéri szeretetben folyt le mint illik Isten népé­hez. de még ennél is szebb és áldásosabb lett volna az együttlét, ha a központi dia­kónusaink és prédikátoraink mind ott let­tek volna. Minél többen vagyunk együtt, annál nagyobb az öröm s az áldás. Ezúton is kérjük a diakónusokat és gyü­lekezeteink vezetőit, hogy az őszi gyűlésre miár most készüljenek. Legyen ez nagyobb, kedvesebb áldásosabb a központi gyüleke­zeteink jóravaló s az Ur országát épiteni vágyó férfiak és nők támogatása és jelen­léte mellett, örvendeztessük meg az Urat és egymást az egymással való találkozá­sunkkal 1 Minden áldásért az Űré legyen a dicső­ség. Kovács B. Mihály jegyző # * * CAMPBELL O. Major Mihály lelkipásztor. A példabeszédek könyvének 30-ik részé­ben pái’szor emlitve van “három“ és nyom­ban kiegészítve “négy“-re. Erről jutott e­­szébe e krónikásnak (Írónak) hogy itt há­rom napról kell megemlékeznie mostan, de egyben emlitést muszáj tennie a negyedik­ről is. Anyák napja az első. A férfiak es ifja­­ink megint megünnepelték az édesanyákat és nőket körünkben, mint többször tették ezelőtt. Az esti istentisztelet után megtérí­tett asztalhoz telepedtek az ünnepeltek az ünneplőkkel együtt. Persze mindenki hi­vatalos volt. Az erre való készülődéssel kapcsolatban tudomásunkra jutott, hogy Rev. M. Basil Williams-nak születés nap­ja éppen anyák napja előtt volt. Mig ne­­meslelkü asszonyainkat méltányoltuk, az említett testvérünknek is jutott a fényből. Ő gyakran kisegít bennünket az angol ige­hirdetésben, mint a helyi Christian Center direktora, így gondoskodás történt egy kis pzületésnapi ajándékról, amit Szabó Lász­ló diakónus tv. nyújtott át neiki találó be­széd kíséretében. Aznap este is ő hirdette az igét ez ország nyelvén. . . Gyermeknap következett. Ennek külön­legességét az alkalmi igék hirdetésén kívül az képezte, hogy a gyermekeket megaján­dékoztuk olyan Uj testamentumokkal, melyekben megtalálhatók a zsoltárok is. Prédikátorunk imádkozott a kicsikért, szü­léikért s úgy adta át a szent könyveiket nekik. Apák napjának megünneplése pern ma­radt el. “Amit vet az ember, azt aratándja is“ mondja bölcsen Pál apostol. Ünneplést vetettek a férfiak anyáknapjakor s azt a­­ratták a kedves nők részéről apák napján. Ennek az ünneplésnek értékét főleg az e­­melte, hogy a megelőző esti tiszteleten résztvettek látogatók is, egyesek magyar­jaink közül, akik először voltaik körünkben. Egy kivételével ők is a gyülekezettel asztal­hoz ültek s élvezték nemcsak az ét­kezési finomságokat,, hanem a lelki kör ja­vait is.

Next

/
Thumbnails
Contents