Evangéliumi Hirnök, 1961 (53. évfolyam, 1-25. szám)

1961-03-15 / 6. szám

4-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1961. március 15. Evangéliumi Hírnök GOSPEL MESSENGER Published Semi-monthly by the Hungarian Baptist Union of Amorica 192 E. Exchaaga St. — Akron 4., O. Editor — Szorkasztd: Rot. PETRE M. Adalbert 943 Morrill Ato., Lincoln Park, 2S., Michigan Entered as second class matter at the I’ostoffiee of Akron, Ohio, under the Act of March 3., 1879. Accepted for mailing at the special rate of postage as provided in Section 1103, Act of October 3, 1917 SUBSCRIPTION FEE: $3.00 per year. Előfizető« — Címváltozás orra a címre kiildedő: Mr. JOHN SZÁSZ 1619 Edward Ave., N. E. Canton 6, Ohio A SZERKESZTŐ EZER ESZTENDŐ ÉS EGY NAP A Biblia azt mondja, hogy a Te­remtő Isten létezésében ezer eszten­dő, vagy egy nap ugyanazon idő­­mértéket jelenti, másszóval örök­­tőlvaló és örökkévalóságban nem le_ hét órával, nappal, héttel, hónappal vagy évekkel mérni az időt, úgy a­­hogy azt arasznyi emberi életünk­ben tesszük. Nálunk minden év egy “hosszú év“ mikor elölről nézzük, néhány évtized egy emberöltő, száz év szörnyű nagy idő, néhányszáz év egy korszak, ezer év egy örökkéva­lóság. Mi minden történik a világon ezer év alatt? És Magyarország, a mi édes óha­zánk több mint ezer éves. Halandó emberekből álló nemzetem az ezer kalendáriumi évnek minden napját és éjszakáját átélte, vagy átvészelte. Háborúk, vértengerek, szörnyű vi­lágégések tűzvésze perzselte le drá­ga termékeit, gyönyörű emberanya­gát olyan sokszor és olyan kímélet­lenül, hogy leírni nem lehet. Hazánk ezeréve alatt világrengető nagyha­talmak omoltak le, hatalmas nemze. tek tűntek el az emberiség nagy csa­ládjából, Magyarország megvan, a magyar nemzet él. Az ezer év alatt számtalanszor ítélték halálra az or­szágot és a nemzetet. Közeli és tá­voli szomszédok egy húron pendíti­tek mindég abban, hogy nincs rá szükség, ki kell radírozni Magyar­­országot a térképről, szétszórni a magyar nemzetet hadd szívódjon fel más nemzetek csoportjaiban. Hite­­vesztett, borúlátó gyászmagyarok is mindég akadtak akik céltalannak, reménytelennek és haszontalan küz­­de.emnek tartották a nemzeti érzés ápolását és minden harcot egy szebb jövendőért. Nyílt ellenségek, orozva támadók és áruló Judások dacára Magyaror­szág megvan, a magyar nemzet lé­tezik s minden túlzás nélkül mond­hatjuk, hogy mindenütt létezik a vi­lágon. Mikor a Krisztus ellenségei szétverték a jeruzsálemi gyülekeze­tei és menekülésre kényszeritették a tanítványokat azt remélték, hogy ezzel megtörték a keresztyénség ere­jét, megáhították az Evangélium terjedését, de pontosan az ellenke­zője történt. így lett az a tan vi­lágmisszió és terjedt futótűzként mindenfelé. A hazájából száműzött és földön­futóvá, lett magyar is hírnöke lett nemzete értékeinek, vérrel és köny­­nyel hirdetője az ártatlanul elszen­vedett igazságtalanságoknak s egy­ben költögetője a mélyen alvó világ lelkiismeretének. A magyar haza, a magyar nemzet az ezerév után várja az EG YNAPOT Régen várja már, mindeddig hiába várta, de mégis várta és mégis vár­ja. Éppen hosszú múltja, éppen az ezeresztendő történelmében gyöke­redzik törhetetlen hite és reménye miszerint el kell jönni annak az EGY NAP-nak is amikor magyarázatot kap az egész világ arranézve, hogy mi a célja a Teremtőnek ezzel a nemzettel. Napoleon francia császár a szá­műzetésében irt emlékirataiban egy helyen ezt irta: “Egy kéz volt Eu­rópa felett, amit én nem láttam ...“ A keresztes háborúk szomorú és e­­redménytelen végén egyik nagy ve­zér kijelentette, hogy a nagy áldo­zattal végzett küzdelem azért lett eredménytelen, mert a tervekben nem volt Isten benne. Magyarország és a magyar nem­zet történelmét illetőleg nagyon ne­héz feladatra vállalkozna az az em­ber, aki nekem azt akarná bema­gyarázni, hogy Isten nincs benne ennek a fajnak a sorsában, hogy a Teremtőnek semmi terve sincs a magyarjaival. Ha nem volna, magára hagyná. A magára hagyott ember vagy nem­zet összeomlik önmagában, kialszik hite, eloszlik reménye, lemond és meghal jóval a fizikai halála előtt. Viszont az a körümény, hogy vérzi­vataros sorsában, szegényen, éhe­sen, betegen irtozatos igát visel év­tizedeken, évszázadokon át, vagy rongyokban, félmeztelen menekül ki­csinyeivel együtt golyózápor alatt és százszor leperzselt házát százszor újraépíti, hogy örökkezdő tud lenni egész életében, ez a magasabbren­­düség fényes bizonyítéka. És bizonyi. téka annak, hogy egy isteni hata­lom ápolja benne a Hitet, a törhe­tetlen Reményt. És a magyar várja az EGY NAP- ot. Vár egy napot, amely még soha­se jelentkezett eddig. Azt a napot, mikor az egész világ elismeri és ki­mondja létjogosultságát és szüksé­gének tartja gyönyörű országának a létezését pontosan ott, ahol van mert azzal, hogy ezer éven át nagy őre volt a nyugati civilizációnak és a keresztyénségnek, azzal bebizo­nyította szükséges voltát a múltban épugy mint a jövőre nézve. Várja a magyar azt a napot, mi­kor igaz történelmet írnak a világ népeinek és abban megírják, hogy igaza volt ennek a fajnak akkor, mikor Nyugat felé vonult, igaza volt mikor ott állt meg, ahol jónak látta. Igaza volt, mikor pogányságát fel­cserélte a keresztyén tanokkal. Iga­za volt, mikor szabadságáért, füg­getlenségéért harcolt. Igaza volt, mi. kor Trianonban ártatlanságát han­goztatta, igaza volt, mikor 1956-ban felkelt zsarnokai ellen és szabad a­­kart lenni. Várja nemzetem azt az egy napot, mikor a világ itélőszéke, vagy a nagy és gazdag nemzetek nyíltan bevall­ják és megbánják mindazt az igaz­ságtalanságot, amit a háborúkban

Next

/
Thumbnails
Contents