Evangéliumi Hirnök, 1961 (53. évfolyam, 1-25. szám)
1961-01-01 / 1. szám
1961. január 1 EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 5-IK OLDAL fontos, hogy arra adakozzunk. Hála érte az Urnák, most már több a lakók száma s igy a bevétel is több.Azonban aligha mondhatjuk el azt, hogy a kiadások fele ha bejön onnan. Testvéreim, az elkövetkezendő néhány esztendő komoly problémák elé állítják a két bizottságot, mely felelős az Otthon kiadásai rendezéséért. Nemcsak a konyhai kiadások lettek nagyobbak, hanem a fenntartási és mellékkiadások is. A kamatok, amiket fizetnünk kell rengeteg pénzt felemésztenek. Aztán a munkások bére s mindennek az ára felment. Emeljük mi is adományainkat. Az Ur csodálatosan vezetett eddig bennünket, reménységünkön felül megsegített s hisszük, hogy ezután is megsegít. Azonban az Ur elvárja tőlünk, hogy mi is tegyük meg a lehető legjobbat, hogy felvirágoztassuk ezt a nagyszerű intézményt. A Bethesda Otthon, valamint az árvák javára szánt adományokat küldjük e címre és boldog újévet kíván mindenkinek: Rév. George B. Balia, Treasurer 225 East 80th St. New York 21, N.Y.------------O------------A Bethesda Otthon épitésialap javára adományoztak I960 JULIUS 1-től DECEMBER 15-ig. John Szabó, New Brunswick N.J. $ 20.00 Karoly Steimmetz, Thousand Palms, California, 20.00 Mr. and Mrs. John Papp, Thousand Palms, California, 20.00 Mr. and Mrs. Geza Hlinka, Elberta, Ala., 50.00 Shaker Square United Hung. Bapt. Church, Cleveland, Ohio 600.00 Mr. and Mrs. G. Hlinka Elberta, Ala., 50.00 Mr. Daniel Huszár Cleveland, 0. 200.00 Mr. and Mrs. N. Bodoly, Wadsworth, Ohio 40.00 Mr. Paul Butti, Lorain, Ohio 10.00 Walter Bikacsán A FLORIDAI AGGMENHÁZUNK Második és harmadik középületében jutányos árban újonnan dekorált és szépen berendezett szobák vannak kiadók a Floridában vakációzó testvéreinknek! Ne fizessen dupla árt idegennek, mikor fél árban szobákat bérelhetnek és ugyanakkor intézetünket is megsegítik. Érdeklődők Írjanak erre a címre: RÉV. EMIL BÁLLÁ Rt. 2 Box 194 Melbourne, Fia. MÓNUS BERTALAN 1885-1960 Szomorú szívvel, de az Urban való megnyugvással közöljük, hogy Mónus Bertalan tv., aki hosszú évtizedeken keresztül áldozatkész tagja, szolgálatkész diakónusa volt a Leask, Sas'k. (Cannada-i) gyülekezetünknek, hosszú szenvedésután a jobb hazába költözött, 1960 május havában. Mónus Bertalan tv., testvérb'átyja volt Rév. Mónus János, Nyugat kanadai prédikátor tv-nek s az egész család együtt vándorolt ki Kanadába 1908-ban Muzsna, Szabolcs m. Magyarországról. Először a Woodbridge, Manitó tartományban telepedtek meg több baptista családdal együtt s hamarosan ott imaházat is építettek. Azonban a talaj ott nem volt alkalmas a gazdálkodásra, igy tovább vándoroltak északra s Prince Albert környékén telepedtek meg. Homestead-ot fogtak az akkori Aidina nevű telepen s onnan jártak be Princére, hogy a legszükségesebbékre valókat megszerezzék, miközben irtották az erdőt, törték a földet, hogy maguk és gyermekeik számára Otthont alapítsanak az idegenben. A fizikai munka azonban nem akadályozta meg őket abban, hogy hitéletükben hiányt szenvedjenek. Már az első évben Aldinán is imaházat építettek, amit később megkellett nagyítani is, mivel az kicsinynek bizonyult. Volt idő, amikor 80-90-en voltak az istentiszteleten. Később a munkát kiterjesztették Red Deer Hillre is, ahol szintén imah'ázat építettek. Majd Wakaw-on megvásárolták a maavar református templomot s azon a telepen is végezték a misszió munkát. Amikor Mónus tv., Békevárra költözött az ottani gyülekezet meghívására Mónus Bertalan tv., továbbra is Aldinán, illetve Leask-on maradt s ott szép családot nevelt és anyagilag is tekintélyes vagyonra tett szert. De az Ur munkája volt nála a fő s az első dolog. Komolyan ragaszkodott az Úrhoz s az ő gyülekezetéhez. Ha szükség volt reá, hagyott minden egyebet és idejét, képességét, tehetségét első sorban is az Ur ügyének szentelte. Vendégszerető otthona volt, ahol minden vasárnap d.u. és este, majd a tél idején nappal, vagy este sokszor láttam magam is, amikor tucatszámra ültek közelről s távolról jött vándor magyarok, vagy a kezdet nehézségeivel küzdő telepesek, akik a tapasztaltabb Mónus tv.-tiől tanácsot, vagy segítséget kértek. A Leask-i kolónián olyan családias település volt az 1900-as évek elején. Mónusok, Bocskaiak voltak az úttörők, az ősrengeteg erdőirtók. Az indiánokat akkoriban a kormány az uj telepesek szomszédságában egy külön rezervációban telepítették le, akik között sokan ellenséges szemmel nézték az uj telepeseket. Nem szívesen látták őket azon régebbi francia telepesek sem, akik most már nem legeltethették nagy gulyái, kát az elfoglalt földeken. így ők is átmentek a pionérok kezdetleges küzdelmein. De a nehézségek között hűek maradták az Úrhoz, a még Magyarországból hozott Baptista meggyőződésükhöz és hitükhöz. így éldegélték napjaikat, a hosszú évtizedeken keresztül. Most amidőn igy egyenként eltemetjük egykori harcostársainkat az Evangélium mezejéről, a lelki küzdőtérről, azt kéi'dezzük sokszor magunktól. Mi lesz velünk magyar baptista hívőkkel itt az idegenben? Lesznek-e olyanok, akik továbbviszik népünk között az Ur szent ügyét? Lesznek-e méltó utódok? Gyermekeink elfelejtik édes anyanyelvűket, hiszen igazában soha nem is tanulták ők azt meg. Nem ismeretesek Magyarország lelkületével, az onnan hozott erényekkel, a magyar hivőies lelkiséggel. Ők már amerikaiak lettek. Ha magyar vér csörgedez is ereikben, a szivük, a lelkűk már inkább amerikai. Talán erről nem is tehetünk. Mi megtettük amit tehettünk s igy az egyre ritkuló sorainkból kidült úttörőket, egykori harcostársainkat megsiratva eltemetjük, amint egykor minket is eltemetnek, de mi, akik élünk, amig csak élünk megőrizzük drága emléküket s kegyelettel, elismeréssel
