Evangéliumi Hirnök, 1961 (53. évfolyam, 1-25. szám)
1961-03-01 / 5. szám
1961. március 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 5-IK OLDAL keket és költeményeket mindig szívesen fogadjuk. A lap akkor szép és kedves, ha abban többen írnak. Szerkesztőnk nem fáradt bele a cikkek írásába, de valahogyan úgy érzem, olvasóink lelkipásztorainktól is szeretnének néha egy-egy cikket olvasni. Az anyag fogyatékán van s nagyon kérem Írjanak alkalmi cikkeket és költeményeket lapunk részére.------------o-----------Halálmadarak Elbeszélés Apa és fia lassan sétáltak. Megmegálltak, hogy gyönyörködjenek a fák északi oldalaiban, amelyre sűrűn rátelepedett a kedves zöld moha. Milyen békés, szép az erdő itt fenn a hegyen. Elmaradt mögöttünk a város kereplése, zaja, itt csend van, nyugalom, mondta Sándor. Alig mondta ki a szavakat, nagy zajjal repültek el feje felett az erdő szárnyas sírásói, a dögkeselyűk. Szorosabban fonta karját apja erős karjához és megremegett. Apukám, ez embert nem bánt? — Hát fiam, ha nincs más ennivalója, rámegy az az emberre is, képes elevenen is megkezdeni. Veszedelmes, csúnya nagy madár. Nagyon erősek a karmai, de a csőre, az még kegyetlenebb. Akár csak egy hegyes ásó. — Megint, hogy sietnek. Amonnan is jönnek csukott szárnyakkal zuhannak. —Ez fiam annak a jele, hogy találtak maguknak elhullott állatot és most oda mennek lakmározni. Ne félj tőlük, ide már nemjönnek. Ülj le erre a finom zöld mohára. Ha akarod, elmondok egy történetet ezekről a madarakról. — A kisfiú kérdően nézett fel. Beszélj édesapám, te mindig olyan érdekeseket tudsz mesélni. — Fiam, ez nem mese, ez igaz történet. Régen történt, a török határon. Az ellenség elfoglalt egy török várat és népét megadásra szólította fel. A törökök nagyon boszankodtak, de nem tehettek egyebet, le kellett tenni a fegyvert. Az ellenség még azt kérte, hogy adják nekik a kapitány fiát és akkor békésen elmennek, senkit nem bántanak. A kapitány nagy szívfájdalommal, de odaadta a fiát, mert meg akarta kímélni népét a nagy vérontástól. A fiút nyeregbe ül. tették és elvágtattak vele. Mikor a sereg elvonult, utánuk lopakodott egy török ember is. Meglátták és utána lövöldöztek, de ő eltűnt a sziklák között. Odahagyta hazáját és elment az ellenség országába. Telt múlt az idő. A kapitány fiát hazaküldték. Vele együtt visszament az az ember is, aki a sereg után lopakodott. Mikor meglátták a törökök, éktelen haragra gerjedtek. Te minek mentél el? Neked nem kellett volna? Szereted az ellenséget? Na megállj csak, majd megkeserülöd te még ezt. Megkötözték és felvitték egy magas hegyre. Az ember szörnyülködve látta, hogy mindenfelé fehér csontok szerteszórva. Lefektették a sziklára és a köteleket, mely kezeit, lábait szorította odaverték a sziklába egy nagy vasékbe. Otthagyták a szerencsétlent, sorsára bízva. Tűzte a nap, éhes volt, szomjazott. A távolból kis fekete pontokat látott felé közeledni. Mik lehetnek? Egyre gyorsabban közeledtek. Óh, a halál madarai! Felsikoltott: Segítség! Segítség! A madarak már a sziklákat súrolták. Jajj! Elvesztem! Segitség! A kapitány fia megsajnálta ezt az embert. Tudta, hogy hazaárulásért ki fogják végezni. Látta, amikor felhurcolták a sziikla tetejére. Elbújt egy kis mélyedésben és amikor a hóhérok elvonultak, a szegény ember felé rohant. Éppen jókor érkezett, mert egy nagy keselyű iszonyú körmeivel már belemart az ember vállába. Odaugrott a fiú és torkon ragadta a madarat. A nagy állat tehetetlenül vergődött, végül elcsendesedett. A fiú megfojtotta. Ezalatt a többi madár mind a fiúnak esett. A- iig tudott védekezni ellenük. Csap. kodott kardjával jobbra balra, ütötte, vágta őket, ahogy bírta. A gonosz állatok végre nagy nehezen meghátráltak. Odasietett a szegény megkötözötthöz, elvágta köteleit, felsegítette, kulacsából megitatta, menj, menj, siess és soha ne jöjj ide, mert ebben az országban halálra ke. resnek. — Az ember leborult megmentője előtt és sírva adott hálát. A kapitány fiának arany szive volt, Megmentette egy ember életét. Fiam, én ismerek valakit, aki minket is megsajnált, mert látta, hogy el vagyunk veszve, a bűn összekötözött és a sátán nagy halálmadarai meg akar. nak ölni bennünket. Ő harcolt érettünk a sátánnal és a halállal. Megsebesittetett, a halál nagy keselyűi belemartak, de Ő mindent eltűrt é_ rettünk, csak hogy megkötözöttségiinkbóí kiszabadítson. Hála, dicsőség Néki, aki elhagyta dicső mennyei palotáját és lejött erre a szennyes földre. Ő ma is együttérez minden halálra szánt szerencsétlen emberrel. Nekünk csak kiáltanunk kell és Ő kész segíteni. Ez a Valaki Jézus Krisztus, Istennek szent Fia. Ha baj. ba jutsz, csak kiálts hozzá. A Kisfiú meghatottan szólalt meg. Apukám nagyon szép történet volt ez. Somogyi G.-né MINDENNEMŰ NYOMDAI MUNKÁK, ÚGYMINT KÖNYVEK, ÚJSÁGOK, TRAKTÁTUSOK MEGHÍVÓK STB., OLCSÓN ÉS JÓL Készítése ügyében forduljon teljes bizalommal FÜLÖP ÁRPÁDHOZ 3225 Parkside Plaza, Bronx E. New York 67, N.Y. AKI A NYOMDAI MUNKÁK ELŐÁLLÍTÁSÁBAN NAGY GYAKORLATTAL RENDELKEZIK!
