Evangéliumi Hirnök, 1961 (53. évfolyam, 1-25. szám)
1961-02-15 / 4. szám
2-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1961. február 15. vággyal ragadta magához az evangéliumot, hogy megtalálja lelkének nyugalmát és boldogságát. Életét teljesen az Urnák szentelte. A te bűneidet is megbocsátja az Ur, ha hozzá fordulsz hittel. Egyik külföldi Aggmenház kapuja alatt márványtábla van elhelyezve. Rajta egy angyal láüható, aki a pislogó fáklyát lehelletével újra lángra akar. ja lobbantani. A tábla aljára ezt vésték: “Talán van még benne egyetlen szikra, amely még egyszer lángra lobban“. Kedves olvasó, benned van az Isten iránti szeretetnek csodálatos szikrálya s a Szentlélek Isten azt lángra akarja lobbantani s ha az benned meggyullad azt fogod hittel tapasztalni, hogy a te bűneid is meg vannak bocsájtva! Emeritus Négy villanyóra Egy kissé megkésve, de nem elkésve és megfeletkezve Isten iránti hálával és köszönettel jelentjük hogy a New Jersey állam Morristown városában lakó Mr. és Mrs. Louis Olan testvérünk 4 fali villanyórát ajándékozott az Aggmenházunknaik, mely ajándék nem csak hogy egyik dísze a Bethesda Otthonunknak, hanem a pontos időt is jelzik a szép és nagy épület minden nyilvános helyiségében. Ezt a szép ajándékot az uj épületünk ünnepélyes megnyitása alkalmából kapta intézetünk, de sajnos csak most hozhatjuk lapunkban. Ez a négy szép óra sokáig fogja hirdetni nemcsak a pontos időt, hanem testvéreink nagy áldozatát is. Itt, e helyen mondunk nekik köszönetét áldozatukért és Isten áldását kérjük az Olan csaíiádra. Egyben bocsánatot is kérünk késedelmünkért. (Szerk.)------------o-----------BODNÁR A. LAJOS MAGYAR TEMETKEZŐ INTÉZETE készen áll éjjel és nappal a magyarság szolgálatára! Telefon: MEIrose: 1-3075 3929 Lorain Are. Cleveland, O. Harangavatási beszéd Irta Fülöp Árpád 1960 decemberében Garfield, New Jerseyben Szeretett Testvéreim! Istenünk végtelen kegyelme folytán gyülekezetünk újabb lépést tett előre. Leslie Bickford bethlehemi testvérünk, aki maga bár angol, de felesége magyar, egy alkalommal gyülekezetünkben jártak és látták, miként ivei a Szentlélek munkája által gyülekezetünk felfelé és felbuzdulva a látottakon, ajánlotta testvérünk, hogy teljesen díjmentesen beállítja az Isten dicsőítésének szolgálatába, különleges elektromos szerkezet által a harangot. És ime most szól, kong, bug a harang, messzehangzóan hirdetve Isten dicsőségét és hívogatva az igeszomjas lelkeket az Isten házába, az Ige terített asztalához. Testvéreim! A történelem, de a Biblia is írja, hogy a legnagyobb fogságba hurcoló Nabukodonozor babilóniai király volt. Ez a király nemcsak legyőzte az országokat, de azok népét el is hurcoltatta fogolyként Babilóniába. De Nabukodonoznál van még egy nagyobb fogságbaejtő is. A neve: Sátán! Ez a fogságbaejt® a lelkeket hurcolja a saját sötét birodalmába és tartja — ha tudja — örök sötétségben a lelkek millióit. Fogságbaejt egyes lelkeket, gyülekezeti tagokat, énekeseket, vasárnapi iskolai tanítókat, prédikátorokat és mindenkit, aki nincsen lelki fegyverzettel felvértezve. De ennek a nagy Nabukodonoznak, a Sátánnak oly nagy a hatalma, hogy fogságbaejt egész gyülekezeteket is! Elkezdi a Sátán a munkáját azzal, hogy megszünteti az imaórákat! Aztán jön a többi! Lassan megszűnik a missziói szellem, az adakozás; a szeretet elhidegül! Megmarad a forma, a külsőség. A prédikátor megtartja szolgálatát rendszeresen, de — haj! — a fogságban lévő lelkeknek prédikál..., minden hatás, eredmény nélkül, A foglyok beleesnek a fogolybetegségbe, a kétségbe, a lelki nyomorúságba és halnak meg fiatalon, erőteljesen a fogságban. így hull széjjel, bomlik, lassanként, sok, valamikor nagybuzgóságu gyülekezet. A foglyok természetében van az emlékezés. “Babilon folyóvizeinél ott ültünk és sirtunk, amikor a Sionról emlékeztünk“ — Írja a 137 Zsoltár. Oh, hogy emlékeznek sírva a mi drá. ga magyar hivő testvéreink. De sokszor láttam férfiakat könnyezni, nőtestvéreket zokogni, amikor az ő drága Sionukról emlékeztek. Amikor építették imaházukat, amikor napi 12 órai munka után még boldogan mentek este az Ur házába heteűkint négyszer-ötször is, amikor kettesével jártak traktátust osztogatni, oh mily boldog idők voltak ezek. Sírnak amikor Sionról emlékeznek. De, testvéreim, be kell lássuk, mi is itt Garfielden igy sirtunk, amikor a mi garfieldi Siónunkról emlékeztünk. Mélyen megalázva magunkat az Ur előtt és mély hálával szivünkben valljuk meg, hogy az Ur kihozott bennünket, a gyülekezetei a hoszszantartó fogságból. Isten küldött egy lelki vezetőt, egy fáradhatatlan, hivő, Istennek szentelt életű férfiút, aki megmutatta, hogy Isten Lelkének vezetésével van kivezető ut a szellemi fogságból. Ezt a férfiút — - aki nem érti, hogy én most mit beszélek — imáik meghallgatásaként adta Isten a testvériségnek, aki bár nem magyar, de hűségesebb a magyarokhoz sok született magyarnál. A fogságból kiszabadultak rendszerint uj, alkotó erőhöz jutnak. A babilóniából hazakerült foglyok is épiteni kezdtek. A lelki fogságból kikerültek is. — felbuzdulva Isten Szent Lelke által — meglátják az ed. dig észre sem vett hiányokat, uj épitésekhez kezdenek. így történt itt, Garfielden is. Első a lelki épités! A bevezetett hétköznapi imaáhitat, bibliaórák, családi összejövetelek, hívogat ás stb., stb., után jött a külső épités. Az uj tábla a bejáratnál; az uj remekhangu orgona; az 1,000 dolláron felüli templomszőnyeg, a két nagyszerű ruhafogas; az imaház falán díszelgő, hü elődeink emlékét megörökítő emléktábla; az 50 csillagos amerikai lobogó mind-mind hirdetik Istenünk végtelen kegyelmét, aki kihozza népét a lelki fogságból, sirás helyett örömet ad népének, uj éneket, a lelki szabadulás énekét, amint ezt most énekka-
