Evangéliumi Hirnök, 1961 (53. évfolyam, 1-25. szám)
1961-02-01 / 3. szám
2-IK OLDAL menteni /hazánkat ilyen cél szolgálatára Hiszek abban, hogy igen, de inkább gyilkos fegyverétől pusztuljak el, minthogy feladjam elveimet!“ Amerika sem adta fel legszentebb hagyatékát, a Függetlenségi Nyilatkozat eszményeit és bárhol a világon ahol emberek szabadságért küzdenek. Lincoln Ábrahám szelleme vezérli őket. A. C. A KÉT KÚT Édes testvérek voltak Varga József és Varga Tamás. Egyszerre kapták meg örökségüket, egyszerre ásattaik kutat egyszerre építettek házat és egyszerre nősültek meg. Közösen vettek egy nagy telket, azt kétfelé vágatták; igy házuk egymás közvetlen szomszédságban épült fel. Házasságukat gyermekáldás követte és mint az orgonasipok nőttek Varga József és Varga Tamás gyermekei. De mégis nagy különbség volt a két család között. Mig Varga Józsefek mind makkegészségesek voltak, ugyanakkor Varga Tamásék mind göthösek, betegesek voltak és az orvos tanácsára többször mentek más vidékre — mint az orvos mondta — levegőváltozásra. Ilyen párheti levegőváltozás után mindig jó színben .egészségesen tértek haza, de viszont pár heti otthoni tartózkodás után újból betegek lettek és kezdődött újból az orvosiárás. Az orvos figyelni kezdte a két Varga családot. Hamarosan rájött, hogy Varga Józsefék udvarán sok ember fordul meg vizes kannákkal, mig Varga Tamásékhoz senki sem tér be kannával. Könnyű volt az orvosnak megállapítania most már, miért betegek Varga Tamásék mindig pár heti otthoni tartózkodás után. Azért, mert mig a testvér, a József mindenkinek örömmel adott kutjából vizet, addig a másik testvér, a Tamás senkinek nem engedett kutjából vizet meríteni. Ezért a viz mert keveset használták — egészségtelenné lett. Innét eredt a sürü betegség. Az orvos azután utasítást adott, hogy a kutat alaposan tisztítsák ki EVANGÉLIUMI HÍRNÖK s ezután mindenkinek engedjék meg hogy a kutból vizet hordjanak. Varga Tamás nagy táblát rajzolt. Fehéren feketével ezt irta rá: VIZET MINDENKI VIHET! És hordták ezután tőlük is a jó, egészséges vizet és mig mások hordták a sok vizet ők is mind egészségesek lettek, frissek, jókedvüek. így van ez a lelki életben is. “Az Ige mondja: “Aki hisz énbennem örök életnek buzgó kútfeje ömlik annak belsejéből. Hallod, érted ömlik, nem csepeg, nem folydogál, de ömlik.“ Sokféle kút van. Van olyan, hogy fogni és nyomni kell a pumpát és megindul a viz. De csak emberi beavatkozásra ad vizet és csak addig, amíg a fogót nyomod. Van olyan kút hogy a fogót cibálni, huzni, rángatni kell, hogy viz jöjjön a mélyből és csak addig ad vizet, amig rángatod. De aztán van olyan kút is, amelyből nagy bőségben ömlik elő a nagy áldást jelentő, egészséges ártézi viz minden nyomkodás, vagy rángatás nélkül. Te melyik kúthoz hasonlitsz? Mentői többen részesülnek a belőled áramló krisztusi örök élet vizéből, annál boldogabb, vidámabb, egészségesebb lesz keresztyén életed. Szívd tele magad az örök élet vizével és azután tedd lehetővé, hogy általad mások is ihassanak. Olvasd naponta az Igét és ajánld másoknak is. Olvasd uj kiadványainkat: “Jertek építsük fel Sión kőfalait“, vagy “A hívők imaélete“ című könyveket és azután rendeld meg mások részére is. Ezek a könyvek teljesen ingyenesek. Állj be a tráktátusok, a könyvterjesztők sorába és légy terjesztője Te is az örök élet vizének. Fiilöp Árpád 3225 Parkside Plaza Bronx 67, New York N.Y. BODNÁR A. LAJOS MAGYAR TEMETKEZŐ INTÉZETE kéizen áh éjjel és nappal a magyarság szolgálatára! Telefon: MElrose: 1-3075 3929 Lorain Ave. Cleveland, O. 1961. február 1. A nap leánya Elbeszélés Irta: Somogyi Gáborné (Folytatás a jan. 15-i számból) A nap leánya. — Éva felnyitotta a szemeit. Fény áradt szét és a parányi harmatcseppek úgy csillingeltek a fűszálakon, mint sok ezer kristály csengettyű. Kinyújtotta karját a fény felé és ekkor érezte, hogy valaki megragadja a kinyújtott kezét. Fejét kissé felemelte és egy örvendező arcot pillantott meg. A Nap leánya, súgta az ember. Óh, miért tette? Hiszen a Nap leányának ragyogni ke l, a Nap leánya nem a viz alá való! Nincs irigyeltebb lény talán a földön mint ön. Éva felült. Végignézett magán. Ruhája merő viz. Haja csorog. Az ember kendőket terített rá és folyton kérdezte: Mondja, miért tette? Éva fáradtan elmosolyodott. Irigyelnek? Pedig nincs miért. Nagyon szerencsétlen vagyok. Mondja ember, miért mentett ki?! Honnan ismer? Ki küldte ide magát? Hogyan látott meg? Nekem jobb volna ott a mélyben, a sötétben, nekem nincs célom. Én már mindent végigpróbáltam, végig élveztem. Nagy vagyont szereztem. Rengeteg a pénzem, sok mindenem van, amiért talán irigyelnek, a sok sikerért, legutóbbi filmem is sok pénzt hozott. — A Nap leánya? — Igen ez volt az utolsó filmem. Sok mindenem van, de nincs boldogságom. Állandóan fáj a szivem. Férjem, akiben legjobban biztam, megcsalt. Rájöttem, hogy csak a pénzem kellett neki. Nem találom az élet értelmét. Nap leánya! Én tudom, hogy ki küldött engem. Ma délelőtt kijöttünk az istentiszteletről, mindenki hazafelé indult. Kocsimba szálltam és átakartam menni a szomszéd községbe, rokonaimhoz. Egy kis fehér autó száguldott el mellettem, őrült gyorsasággal rohant, szinte repült. U- tána néztem, vájjon ki ez a merész. Láttam, hogy nő ül a kormánynál. Suhant, átszaladt a piros lámpákon is. Ez a vesztébe fut! Utána mentem. Megállt egy hegy lábánál, aztán felfelé törekedett. Rossz sejtelmektől űzve siettem utána. Az erdőbe érve,
