Evangéliumi Hirnök, 1960 (52. évfolyam, 2-23. szám)
1960-04-01 / 6. szám
2-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1960. április 1. elhagyják Isten házát, talán még az nap sokan átkot s gyalázatot szórnak felebarátjukra s megkáromolják Isten szent nevét. Az ilyen képmutató isteni szolgálat ma is azonos a hajdani zsidók “feszítsd meg, feszítsd meg!“ kiáltásával. Igen, mondjuk: Áldott, aki jő az Urnák nevében“. Dicsőitsük Istent, mert nagyon is méltó arra, de az isteni szolgálatunk után ne adjuk át lelkünket a sátánnak hanem legyünk hűséges szolgái és szolgáló leányai az Urnák, a néhány hűséges tanítvány példájára! Emeritus---------o--------A kereszt mellett Ma annyi mindenről le tudnék mondani, — mit máskor zúgolódva követelek. Ma az a kevés is örömmel tölt el; ami a morzsából jut... mit nem érdemiek. — Ma csak a Mester terhét, szenvedését látom. A gecsemánkerti vívódást, a vércseppeket néző hosszú éjszakát, alvó magamat, az eljött órát, a csókadó tanítványt... az elvégeztetettet... — Azután letérdelek a kereszt tövéhez, sírni... sírni... és csendben hallgatni. Azután — eszembe jut minden; az idegen tűz, a tagadás... a kakaskukorékolás, és nem tudok hallgatni. — Valami... a felgyülemlett hála, a szavakba kívánkozó köszönet, a boldogság, s mind az, amit a nagypéntek nyújt, megnyitja nyelvemet. — De csak ennyit tudok mondani... Uram, neked adom... a szivemet.--------0--------Ha hiszel, a tied, ha nem hiszel, nem a tied. Isten összefoglalóan mindent belehelyezett a hitbe, úgyhogy akinek hite van, annak mindene legyen és üdvözüljön! (Luther) Cicerónak, a bölcsnek egyik aranymondása: “Semmi sem tünteti ki inkább a szűk és kislelküséget, mint a kincsek szeretete; semmi sem dicséretesebb és nemesebb, mint megvetni a pénzt, ha nincsen; jótékonyságra és bőkezűségre fordítani, ha van“. Ha lelked hajóján megfertőzött gondolatok vannak, helyezd szivedet vesztegzár alá és ne engedd, hogy ezen gyanús utasok közül valamelyik partra szálljon mindaddig, mig nem szereztél be számukra menlevelet. “Nem igy volt ez régen” Irta: Némethy László--------o------— Egy időben ez volt a hang, “nem igy volt ez régen“. Ez a “hang“ nemtetszését fejezte ki, a vallásos gyülekezet lelkiélete felett- Hát hogy volt régen? Fontos ezt manapság tudni? Jelent-e valamit a mai korra az, hogy volt régen? Akik már benne vannak a korban, sokszor hivatkoznak az ő ifjúságuk bizonyos szakára, irányára, akaratára és életére. Persze igaz is, hogy “nem igy volt minden régen“, mint van ma. De az is biztos, az ő fiatal éveiben is voltak olyanok, amikre az ő apjuk is mondhatták volna ugyanazt az érvelést. Tökéletes korszak csak azért nincs nem volt és nem lesz, mert tökéletes ember ugyanígy nem volt, nem lesz és jelenleg sincs. De a jelenben sokan nem adnak a “voltakra“ mert azok már elmúltak és ha azok néha, hazajárnak, emlékeztetnek bennünket valamire, nem sok foganattal járnak. A jelennek mindig más a jelleme mint a múltnak. A jelennek, még ha a régit is akarnák, mindig sajátságos akaratja van, amit a mának diktálása szerint a sok figyelembevevő hatásokkal uj szinben és minőségben óhajtja véghezvinni. Mikor ez a “hang“ szólt, annál fontosabb volt az, mit csináljunk most a leghelyesebben és legokosabban, mert ehez van a jövőnek is valami köze. Krisztushoz is mentek igy, aki annyi újat mondott, szinte homlokegyenest a régieknek és mondták neki “nem igy volt a mi atyáink idejében“. És meg is adta a nem éppen szájuk ize szerint a választ, amiben nemcsak arra a korszakra határozta meg végzetszerüségét, hanem az eddig már eltelt és ezután elkövetkezendő évezredekre is. Kutassuk már azt, mit kell ma tennünk, hogy jobbak, tökéletesebbek legyünk. Ezen konferenciázzunk, fejlesszük agyunkat, mert igy addig mondogatjuk egymásnak “nem igy volt ez régen“ hogy elfogyunk és csak az üres falak élnek túl bennünket. Hiába kutatjuk akár angol nyelvben, akár a magyar nyelvben a problémát, a padokban még sok hely van és várják az ujákat. Mit kell tennünk hogy imaházunk tele legyen Hisz oly szép és tiszta, megvan a kellő vezetőség, lelkész és minden adottság ahoz, hogy nagy gyülekezet legyen, hát mit cselekedjünk atyámfiái, férfiak? Térdig koptassuk el lábainkat a folyton imádkozásban? Térjünk és keresztelkedjünk meg? Adakozzunk többet? Gyakoroljuk a szeretetet? Tiszteljük egymást? Köszönjünk előre atyánkfiainak? így volt ez régen? így van ez most is és mégis? Hova tűntek el azok, akiken nagyon is gyakoroltuk a szeretetet? Hónapokig hajlékot biztosítottunk nekik- Rongyosok voltak és felruháztuk, éhesek és kielégítettük őket. Vándorok voltak és közösségünkbe fogadtuk őket. Soknak egészen a nyomorúságuk színhelyéig elémentünk és hosszú ölelő karunkkal onnan szerettük magunkhoz. Sirtunk, mikor bizonyságot tettek megmenekülésükről. Köszöntük Urunknak, hogy ily méltóságra helyezett bennünket, hogy könnyeket törölhettünk, hogy testvért menthettünk. Térdreestiink és kértük az Egek Urát meg ne szűnjünk mások lenni, mint voltunk. Hivatkoztunk a csodálatos kegyelemre, a felemelő Szeretetre, ki megmutatta Önmagát nékünk. Hát nem igy volt ez régen? Igen igy volt ez. Emberi érzés. Szeretetünk csak átmeneti szállást adhat és adjuk ezentúl is, mert nem szegényebbek, hanem gazdagabbak leszünk. Ők és az Isten tudja, mit kaptak. Legyen nekünk ez elég. Régi idők eltűntek és lezuhantak, mint manapság a repülőgépek utasaikkal együtt. Az uj időkben mindig lesznek olyanok, akiknek szeretet kell és most az embereket széthordja az autó a szélrózsa minden irányába- így mentek szét azok is, akik elkezdték életüket nálunk. Ők azok az ültetett rózsáink, akiket szeretetünk azért oltott be, hogy ahol ők vannak, beszéljék mit tettünk velük, mert igy lesz szebb a föld. A Biblia egy hatalmas vég vászon, melyet az igazság szövőszékén szőttek. A Biblia nem theológiai rendszer hanem az üdvösség kézikönyve- A Biblia a gyermek ábc-je és a bölcsész legbecsesebb tárháza.
