Evangéliumi Hirnök, 1959 (51. évfolyam, 2-24. szám)
1959-04-01 / 7. szám
1959. április 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 7-IK OLDAL és nem is tört elő, hogy ő is láttassák, hanem szerényen élte le 81 évét. 1936 ban adta át szivét az Ur Jézusnak. Amig látott, olvasgatta a bibliát és gyönyörködött a szép énekekben, melyek visszatükrözték őszinte keresztyéni mivoltát. Mális Istvánná és Ruzinsky Sándorné szólóban énekelték kedvenc énekeit a gyászszertartás ideje alatt. Vigasztalást kívánunk a kedves egyedül maradt leánynak. Kinda Sándor CLEVELAND, OHIO. Súlyos veszteség érte Keresztesy Mihály testvérünket. Az ő kedves hitvese Keresztesy Mihályné, született Sandli Róza, testvérünk múlt étv december hó 1.-én elköltözött közülünk. E szomorú eset váratlanul borította az egész családot gyászba. Senki nem gondolta, hisz 1900-ban született és betegsége nem volt oly komoly. Egyik este, azaz december 1.-én, Margit nevű leánya időzött betegágyánál a kórházban. Egyszercsak elhalkult a beszéde és örökre lehunyta szemeit. A később odahívottak rohanva hajtottak férjéért, Keresztesy testvérért a gyárba, de ő már csak a halott feleségét láthatta viszont és igy vehetett tőle búcsút, kivel 1923 óta élt boldog házaséletet. Elhunyt testvérnőnk 1922-ben jött Amerikába, Veszprém megye Lázi községből és utána való évben lépett házasságra. Keresztesy testvérnőt az itteni Jakab féle kápolnából búcsúztatták nagyszámú tisztelőitől, rokonságától, gyermekeitől és hivő testvéreitől. A szertartást magyarul Rév. Stumpf Lajos és angol nyelven a Nyugat oldali testvér gyülekezet lelkipásztora Rév. Petre Gábor látta el. Gyászolják Róza nevű leánya, Mrs. Winkler, fia Mihály, Margit nevű leánya, Mrs. Broski, valamint hőn szeretet 6 unokája és 2 dédunokája, azonkívül mindannyian, hisz ő nagyon kedves és hűséges tagja volt a Shaker-téri Magyar Baptista Gyülekezetnek. Az Ur adjon békességet és megnyugvást a gyászoló családnak. Némethy László TORONTO CANADA Megszomorodott szívvel, de Isten akaratában való megnyugvással közöljük, hogy SZMUTKU PÁL testvérünk, ez év február 17.-én haza költözött az Úrhoz, akit ő oly nagyon szeretett. Fáradt szive munka közben állt meg, életének 54-ik évében. Gyászolja hitvese, két leánya, három unokája, az óhazában élő testvérei és mind azok, kiknek ő a mennyei békét hirdette gazdagon. Az Urnák 1931 évében adta át szivét, azóta, igazi Evangélista ihletséggel hirdette az örömhírt, bár merre vitte útja. Én, akit mindig úgy mutatott be, mint “az én hőn szeretett Vajda testvérem“, a 30 évek depressziós idején, nagy szegénység között, ismertem meg, azóta betegségeink hosszú sorozatán át is szerettük egymást és talán alig volt valaki, akivel hasonlóan megosztotta volna szivének legtitkosabb érzelmeit is. A temetésére nem mehettem el, de a feleségemtől tudom, hogy 200-300 mérföldekről is elmentek lelki testvérei, barátjai, hogy tőle utolsó búcsút vegyenek; virágerdővel véve körül koporsóját. Mert nemcsak én, hanem mind az ki őt ismerte, úgy érezte, hogy Pali az ő legkedvesebb barátja. Ha a vele eltöltött időkre gondolok, könny szökik szemeimbe, nem őt, hanem magunkat sajnálva, mert mi lettünk szegényebbek, hogy itthagyott bennünket, de gazdagabbak, hogy őt ismerhettük. Derék, egyenes tartásu ember volt. Arcát állandóan mosoly sugározta be. Sem ipari, sem iskolai képzetsége nem volt. így a mindennapi kenyeret általános házimunka végzésével kereste meg. De csak az első napon volt úgy kezelve mint munkás, azután már mint a barátot fogadta munkaadója. Szép bariton hangjával, amiből az öröm, szeretet melegsége áradt mindenkire, — üdvözölte a tejest, a kenyerest, a villamos vezetőt, a szomszédokat; igy elköltözése mindenkinek személyes veszteségnek tűnik. Ismerőseim között ő volt az egyedüli, akit az Ur Jézusról való bizonyságtevéséért nem untak meg az emberek, hanem tiszteltek. Bizonyságot tett ő “jobb“ társaságok előtt is, bölcsen, isteni ihletettséggel. így nem is csoda, ha sokan önkéntelenül is tiszteletes urnák szólították. Hoszszu költeményeket, hajnali órákban, munkábamenés ideje alatt tanulgatott, amit művészies természetességgel szavalgatott. Prédikált a szószékről is, de a templom falai között túl szűk munkalehetőség adatott neki, igy ő evangélizált mindenhol, amerre csak járt. Sokan félre értették, azt gondolván, hogy ő csak “látszani akar“. De temetésén, a szivekből feltörő zokogások és kijelentések, hogy azt a sok kedves szavakat, amit másoknak mondott, elfelejteni soha nem lehet, bizonyságai annak, hogy az ő hitének forrásai, Istentől áradtak. Ha fel is lázadt valamiért, csak azért tette, mert szerinte az emberiesség került előnybe a lelkeket megmentő isteni igazságok helyett. Betegséget, szegénységet türelmesen viselte, valóban csak az bántotta, ha lelki tevékenységet nem végezhetett. Szmutka testvér nem gyűjthetett vagyont, de mégis kevesen tettek annyit másokért mint ő. Sokan nemtudták, hogy a gazdagon elkészített eledelt, amivel megvendégelte őket, az utolsó dollárján vásárolta meg. Ö élte amit hirdetett és igy nem is tudunk tőle elbúcsúzni, mert valóban csak most értjük meg őt igazán, hogy elment tőlünk. Szomorú árnyékkal borította be nemes lelkét, hogy reá is illettek az Ige szavai, hogy “nem kedves a próféta az ő hazájában“. Olyan jóvolna neki megmondani, hogy ő a munkáját jólvégezte, hogy mi vagyunk azok, kik neki adósok maradtunk. Utolsó vasárnap este kérte azt az éneket: “Szárítsd fel könnyűdet...“ Mintha csak érezte volna, hogy búcsúzik, mert már tulfáradt volt a tisztelet végét várni. Boldog mosollyal arcán feküdt koporsójában is, igy szárítsuk fel mi is könnyeinket, hisz ő csak pihenni ment az Atyához. Vajda Pál
