Evangéliumi Hirnök, 1959 (51. évfolyam, 2-24. szám)
1959-04-01 / 7. szám
1959. április 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK. 5-IK OLDAL TANULJUNK A VIRÁGOKTÓL Molnár Károlyné irói hagyatékából Hóvirág Még a téli borús, ködös és zuzmarás napok nyomasztó hatása alatt vagyunk, téli a közérzetük. Magas hegyeink fehérek, utaink jegesek és lapjaink borzalmas téli képeket hoznak országunk és a nagyvilág tájairól. Maga a föld és a növényvilág mély álmát alussza mindenfelé. Unjuk is már a telet, nagyon várjuk a kikeletet és a naptárunk oldalait lapozgatva szinte sürgetnénk a márciust, áprilist, májust. Melegítő napsugár után vágyakozunk, sütkérezni szeretnénk a parkokban és a korzón, gyermekkocsikat tologatni és eltenni jövőre a meleg ruhákat, vízmentes sárcipőket. Hála Istennek, itt a télutó. De nini, az utcák sarkán rongyosruháju kis leánykák, fiúcskák virágot árulnak, igen friss virágot, hófehér pici csokrot, HÓVIRÁGOT. Nem melegágyi virágok, nem lakásokban ápolt növények, kint a hidegben, a hóalatt nőttek dacolva a fagyasztó hideggel, az alvó természettel, a hideg földdel, élő szép friss hóvirágok. Petőfivel mi mondogatjuk, “Hol a boldogság mostanában, barátságos meleg szobában” és menekülünk is be a meleg szobába, ti drága kis picinyke hóvirágok kintmaradtatok és nem fagytatok meg, szépek, selymesek maradtatok. Mi még a telet érezzük most is, ti a hideg takaróalatt kinyitottátok bájos fehér kelyhecskéteket és eziek a kis gyerekek megtaláltak titeket, elhoztak hozzánk a városba és most a mieink vagytok. Első virágaink vagytok a természettől és megjelenésetek amellett, hogy1 jelzi a közelgő tavaszt, sok más tanúságot is nyújt nekünk. Beszéljetek. Necsak azt mondjátok el, hogy utánnatok hamarosan sok más szép virág jön, tanítsatok meg minket tudatlan embereket, jóakaratu, de gyarló asszonyokat olyasmire, amit ti átéltetek mint “lehetetlenséget“ és most néma pici fehér ajkatokkal is hangosan átadtok nekünk. Ugye drága kis HÓVIRÁGOK titeket látva megtanulhatjuk azt, hogy nemcsak tavaszi szép és meleg napokon lehet élni, diszleni, ragyogni és fejlődni. Ha Isten irányitja életünket, akkor hidegszivü emberek között, fagyos lelkiismeretek társaságában, élettelen és lelkisötétségben élő környezetben is lehet nemcsak létezni, fejlődni is. Ugye azt is tanulhatjuk tőletek, hogy sárban, durván köves földben is lehet gyökeret verni és annyi életet szívni, amennyi az alázatos élethez szükséges, vagyis tisztátalanéletü társadalomban, konok, megkeményedett bűnösök közt is találni annyi jót amennyit, ha a türelem és szeretet szed össze felhasználhatunk a magunk élete megmentésére. Ugye kis HÓVIRÁG, várni kell, ugye tűrni kell és reménykedni kell, mert a zord teleket édes tavaszok váltják fel, a nap melege elolvasztja rólunk a tél hideg paplanját és mi is napfényre jutunk, szép lakásokba, szentek közé? Ugye drága kis hóvirágunk, te megmaradtál ott szerényen meghúzódva a hó alatt akkor is, mikor a téli orkánok hatalmas fákat téptek ki gyökerestől? És ezzel arra tanitsz minket, hogy “Ha Isten velünk, senkise lehet ellenünk“? Ugye ha mi Istenben bízva halljuk is, látjuk is a veszedelmeket, melyek nagy emberekre, nagy nemzetekre szakadnak, mi ha hívők maradunk és a Teremtő által nekünk jutatott helyen kitartunk, megmenekedünk. Te is megmenekedtél. Istenfélő, tiszta drága nők, leányok, asszonyok. Távolítsuk el a jégvirágokat. EMLÉKEIM A MAGYARORSZÁGI BAPTISTA MISSZIÓBÓL Irta: HARASZTI SÁNDOR dr., a Budapesti Baptista Szeminárium volt helyettes igazgatója. (Folytatás) SALAMONI DÖNTÉS Végül is az Országos Misszióbizottság határozatban kimondta, hogy a salamoni ítéletet kell alkalmazni ez esetben: egyik sem vállalhatja a gyülekezetét, hanem csak egy harmadik személy! Ez valójában a salamoni ítélet forditotja, mert itt nem felezték meg a gyermeket, hanem uj dajkát kerestek, aki azonban édesanya kellett legyen, hogy inkább megváljék a gyermekétől, ha annak java úgy kívánja, de a gyermek (a gyülekezet) életét és javát ne kockáztassa! Ekkor a gyülekezet mindkét csoportja teljes egyhangúsággal meghívott engemet. ISMÉT BÉKÉS FEJLŐDÉS Vass Ferenc országos misszióbizottsági titkár vezette le ezt a választást. Én magam éppen kórházi szolgálatban voltam, tehát egész vasárnap meg sem jelenhettem a gyülekezetben. Ez az emlékezetes választás 1955. májusában történt. Az elkövetkező másfél év alatt Isten kegyelme folytán a gyülekezet ismét virágozni kezdett. Elmaradt tagok visszaédesedtek, istentiszteleteinken a hallgatók egyharmada látogatókból tevődött ki. És ezek egy bizonyos idő után jelentkeztek kérdésekkel, felkerestek lelki tanácsokért^ szóval a Lélek működött a gyülekezetben. Különösen értékes missziómunkát végzett az énekkar és maga a gyülekezeti kpzös éneklés Héthalmi Károly karnagy vezetésével. Legtöbb látogatónk elmondta, hogy az ének hangjaira jött be. Az imaház egyébként missziói szempontból a legszerencsésebb fekvésű egész Budapesten. A József körúttól csak egy utcányira fekszik beljebb, a legnagyobb forgalomtól alig pár lépésfnyire, mégis fontos központi helyzetben a Hársfa-utca és Wesselényiutca sarkán. A második emeleten vagy 20 idős és munkaképtelen férfi és nőtestvér kapott a gyülekezet szeretetéből ingyen lakást. Ugyanakkor pedig minden kedden és pénteken kölcsönadtuk a nagy imatermünket Dr. Mézes Zsigmond hivő orvos bibliai keresztyén csoportjának istentiszteleti célokra. Ezeknek ugyanis a Kommunista Egyházügyi Hivatal építkezési anyaghiányra való hivatkozással nem adott engedélyt uj imaház építésére. De azt sem engedték meg nekik, hogy legalább egy magánházat megvegyenek, és abban tartsanak istentiszteleteket. Erre a tilalomra az volt az indoklás, hogy a házak lakásra valók, nem szabad tehát őket elvonni ettől a fontos feladattól. Az igazat nem akarták kimondani: örüliink, hogy nincs istentiszteleti helyiségetek, dehogy adunk engedélyt arra, hogy ilyet szerezzetek! (Folytatjuk.)
