Evangéliumi Hirnök, 1959 (51. évfolyam, 2-24. szám)

1959-01-15 / 2. szám

VOLUME 51. ÉVFOLYAM NO. 2. SZÁM.1959. január 15. Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America. JÉZUS mondá: ‘‘De előbb hirdettetnie kell az evangé- Az Amerikai Magyar Bantista Szövetség hivatalos lapja. búmnak minden pogány népek között.”(Márk 13:10) Óriások világában ... SZÁRNYAINK ÁRNYÉKÁBAN Mt. 2:13-18 Óriások világában élek Hol a tudás-fája immár égig ér; Hol titani harcot viv az elme fc időt, távolságot, milliárdban mér. De én kicsiny vagyok, Tudásún nem nagyok. Ma is, mint rég, “Bábeltornyot” épit; A csillag-világig érfel ereje, Sivatagokat termékenyít meg: De, sok embernek, mégsincs kenyere... Én morzsákkal élek, Így is megelégszek. Magasba tör és a mélyre száll le; Már az elemeket boncolja széjel, Amire egy nemzet képtelen volt: Ma már, egy ember végzi, kétkezével. De én gyönge vagyok, Nagy terhet nem birok. A szó, a földgolyónkat futja át És villám-szárnyakon eljut az űrbe; Ma panasz-szavunk mindenki hallja, De szeretet, részvét, nincs a szivekbe. Az én szavam gyenge, Eijut-e szivekbe? Szép, magas:tos szólamokat hallat; És világot-mcntő eszmékről beszél Mia, az eime-óriása, — mégis— Saját szomszédjától, igen messze él. Ha gyönge is vagyok, Szeretni akarok! Óriások világában élek, — Kicsiny porszem; de lelkem szabadba száll, Erőforrásom kifogyhatatlan, Mert megújulást az Istenben talál! Amivel én birok, Másokkal megosztok. Vajda Pál. MORAL: Nem az teszi az embert naggyá, amit alkot; hanem: amit tesz azzal, amit alkotott. (V. P.) Montreal, 1959. Az uj esztendő kezdetén jóleső ér­zés az ,hogy Isten szárnyainak árnyé­kában isteni védelem alatt vagyunk. Isten Ígéretét az Ur Jézus juttatta kifejezésre, amikor azt mondotta: “Veletek vagyok a világ végezetéig”. Mi pedig ez uj esztendőben ismét az Ö oltalmába ajálntuk magunkat. József és Mária utasítást kaptak Istentől s azért voltak képesek meg­menteni a gyermek Jézust a véreng­ző Herodesi bosszújától, mert enge­delmeskedtek az isteni utasításnak, mit az angyal juttatott el hozzájuk. ‘IKelj fel, vedd a gyermeket és an­nak anyját és fuss Egyiptomba...” Még azon éjjel megnyergelte József szamarát hátára helyezte Máriát és a kis Jézust s úgy menekültek kül­földre Isten akarata szerint. Nagyon érdekes megfigyelnünk azt, hogy Ho­­siás próféta századokkal azelőtt meg­jövendölte, hogy Isten Fiának Egyip­tomba kell menni és onnan kell ha­zájába visszatérnie. (Hosiás 11:1.) A szent családot Egyiptom befogadta, valószínűleg a régi Józsefre való te­kintettel, ki Egyiptomnak bölcs kor­mányzója is volt a régi időkben. A szent család távozása utánni na­pokban a Bethlehem és annak kör­nyékén élő kétesztendős és azon alul­­li gyermeket Herodes megöletett, azt gondolván hogy a kis Király is majd azok között okvetlen megöletik. De a gondviselő Isten bölcsessége felül haladta az ő intézkedését. Ez okta­lan cselekedete által a történelem “Vérengző Heródesnek” ismerteti ezt a kegyetlen uralkodót. E szerint nem István volt az első vértanú, hanem a bethlehemi kisgyermekek, akiket He­­ródes leöletett s kik az Ur Jézusért, kis gyermek korukban kegyetlen ha­lállal haltak meg. A jó Isten védelmében volt az Ur Jézus. Egyiptomban lakott a kis csa­lád, valami hét esztendeig s mikor a kegyetlen király izráelben meghalt, Isten ismét szóllott Józsefhez az an­gyal által s visszatértek hazájukba. De nem Bethlehembe mentek, ahol az Ur Jézus született, hanem Galile­­ába s ott Názáret városában szegé­nyes körülmények közptt készített József családja részére otthont. Ez ismét isteni kinyilatkoztatás alapján történt, (22-vers.) Milyen csodálatosak Istennek utjai. Emberi eszünkkel nem érjük el s nem birjuk teljesen megmagyarázni. Isten az emberi bölcsesség fölött rendezte el és vezette az emberek üdvösségé­nek és megváltásának nagy munkád ját. Tőlünk emberektől azt követeli, hogy teljesen rendeljük alá magun­kat az Ö bölcs vezetésének és higv­­jük el, hogy az a legbiztosabb. József egy gyönyörű példát mutatott ebben a tekintető en. Ö Istenre bízta magát teljesen és nem csalatkozott meg. Isten szárnyainak oltalmában pihent a menekülés, az egyiptomi la­kása és hazatérése ideje alatt. Ez ujesztendőben is mondjuk az é­­nekiróval: “Védő szárnyai alatt nyug­szom édesen gondtól, bajtól bútól menten meg van óvva itt a lelkem; VÉDŐ SZÁRNYAI ALATT!” Emeritus

Next

/
Thumbnails
Contents