Evangéliumi Hirnök, 1958 (50. évfolyam, 2-24. szám)
1958-11-15 / 22. szám
2-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1958. november 15. BESZÁMOLÓ SZÖVETSÉGÜNK TERÜLETÉN VÉGZETT LÁTOGATÁSAINKRÓL 1958. jun. 4. - szept. 15. MOLNÁR ANTAL MISSZIÓNÁRUS nem az a lélek, mely ott sugárzik, ott ragyog a szemében — az a hatalmas prófétai lélek, mely őt jelzőoszloppá avatta az ó- és uj-világ határmesgyéjén. Miután a sokaság eloszlott, a pusztai ember egyedül maradt. A helyszínen felpillantott a magasba, honnan az est sürü árnyai ereszkedtek alá. Lassan leszállt az éjszaka a kietlen tájra. Az égen méltóságosan úszott a hold ezüstös gömbje. A pusztai ember leheveredett a homokba és egy kőre hajtva fejét, Galilea felé pillantott, várta az örök szeretet megjelenését. Várta a Messiást, akiről fényes bizonyságot tett a néptömeg előtt. Sokan lettek hivei a pusztai uj prófétának, aki a Jordán vizében keresztelt. Akik szavaira igazán megtértek, nagy kesergéssel a vizbe mentek, hol ama férfi imádságos szavak közben megkeresztelte őket. Ezek úgy érezték, mintha vaspántok hullottak volna le szivükről. A homályos szemek kifényesedtek és boldog áhítatban remegtek a bünbánat parazsától égő szivek. Eljött Jézus is a Jordán folyóhoz, hogy János által a keresztséget felvegye. De János átalkodott és méltatlannak tartotta magát az Urat megkeresztelni, akinek fényesen tündöklő sugárkoszoru látszott a fején, de kérelmére azért megtette, engedelmeskedett. Végül hadd mondjam ezt: S ha valaha szükség volt, úgy napjainkban is szükség van nyilt vallást tenni bűneinkről; hogy meghalljuk s szivünkre vegyük ama 2000 éves prófétai szózatot: “Térjetek meg!” De a mai kornak ijesztő betegsége a hitetlenség, a ttöbbi csak ennek szomorú következménye. Azért nincs megelégedés az emberek lelkében. Azért nincs békesség sem a családi, sem a társadalmi, még kevésbé a politikai s a nemzetközi életben.-Faze---------o--------A jókedvű adakozó a szférák üteme szerint él. Összhangban van Istennek nagy természettörvényével és ezért szereti Isten, mert saját müvére ismer benne. 14-én Los Angelesbe mentünk. Kinda testvér várta érkezésünket. A viszontlátás örvendetes volt, de meglepő is. Kinda testvéren mély nyomokat hagyott utóbbi betegsége. Étkezdébe vitt vacsorázni, mert most az ő vendégei vagyunk. Azután a kedves Fancsal testvérékhez vitt. Kedvesen fogadtak. Megmutatták nagyszerű lakásukat, azután átmentünk a kedves Vajdáné testvérnőhpz. Magduskánkat ő fogadta otthonába. Mindenben kedvét keresi, szinte dédelgeti, mintha saját gyermeke volna. 15-én apáknapját ünnepelte a gyülekezet és mi itt is szolgálatot végeztünk mind a hárman. Este ünnepélyt rendeztek az édesapák tiszteletére. Egyik helybeli angolnyelvü gyülekezetből egy csoport fiatal jött a magyar gyülekezetbe, kiknek bizonyságtevéseiket és több énekszámukat hallgattunk meg. Azután én prédikáltam magyarul és Kinda testvér, a gyülekezet pásztora fordította angolra. Amikor az alsóterembe mentünk, találkoztunk öt spanyolnyelvű testvérrel azok között, akik az angol gyülekezetből jöttek. 17-én kellemes meglepetés ért bennünket. Gere András testvér és kedves felesége jött el hozzánk. Többéves kedves emlékek kötnek bennünket össze. Amikor brazilból Amerikába mentünk, Clevelandban ők fogadtak otthonukba, egy hetes evangélizálás alkalmával, amit a Shakertéri gyülekezetben végeztünk, szintén az ő vendégeik voltunk és akkor is, amikor visszafelé utaztunk délre. Nem is akarjuk, hogy máshová menjenek a testvérek — mondották, — mert mi nagyon szeretjük a testvéreket. Most is több, mint 60 mérföldet utaztak csak azért, hogy velünk találkozzanak. Jól esett az egymás iránti szeretetet felfrissíteni, egymást vigasztalni, bátorítani és együtt imádkozni. Búcsúznunk kellett, mert már az előre megbeszélt terv alapján, a város világhírű temetőjébe mentünk a Fancsal testvérékkel, ahol megtekintettük a temető hatalmas múzeumát, aztán Leonardo da Vinci világhírű festményét az utolsó vacsoráról. Egy másik épületben Jézus megfeszítésének történetét lehetett meglátni. Megrendítő látvány volt. Ennek megtekintése után elvezettek a Fancsal testvér édesanyja sírjához, melyre ők virágot helyeztek el, én pedig szives engedelmükkel egy biblia verset olvastam fel és imát mond. tam kedves halottjuk fölött. Azután Dulity Miklósné sírjához mentünk. Könnyes szemekkel álltunk mellette. Őt ismertük személyesen. Brasiliai volt, gyülekezetünknek tagja volt több esztendőn át. Sok örömben és szomorúságban osztozott velünk. Amerikába való menetele előtt mi egyengettük az utat. Szerettük őt fájlaltuk, hogy csak néma sírja fölött, állhatunk meg és azon a hangon, amellyel éveken át hirdettem neki az üdvüzenetet, bibliát olvastam és imádkoztam. Kétszál vadvirágot szakítottam sírjáról és emlékül hoztam magammal. Innen egy csodálatos szoborhoz vezettek a Fancsal testvérék s előtte megállva, igy szólt a kedves testvérnő: “Molnár testvér, jól nézze meg ezt a szobrot. Azt hiszem, hogy erről már sokezer prédikációt tartottak az ezt megtekintő lelkészek. A szobor az élet titkait akarja ábrázolni 18 különböző alakkal. Erről a testvér is tud majd nagyon tanulságos előadást tartani, jegyzetet készítettem a valóban csodálatos szoborról. Innen egy nagyon régi angol stilusu templomba vezettek, ahol — amint mondták — istentiszteletet szoktak tartani, sőt sokan ott tesznek házassági fogadalmat is. Ez egy kicsit furcsa, mert temetőben van. Az előtte való kis ligetben van egy nagyon érdekes készítmény; egy két személy részére való ülőhely s ennek közepén egy olyan 30 cm átméretü gyűrű, amely azt a célt szolgálja, hogy némely hásaspár ide jön
