Evangéliumi Hirnök, 1938 (30. évfolyam, 15-16. szám)
1938-09-01 / 16. szám
1938 15, “EVANGÉLIUM HÍRNÖK” 3. oldal ITT AZ ŐSZ! Elmúlt a tavasz elrepült a nyár, vége a virágnyilásnak, lombfakadásnak, gyümölcsözésnek: megkezdődik a hervadás. Milyen gyorsan követik egymást az évszakok! Milyen sebesen szállnak a hetek, hónapok! Milyen múló az élet! Alig érkezünk, már is távozunk — mintha repülnénk... Ez a föld állandóságot és megmaradást semminek, senkinek nem biztosit! Ez a föld szívtelenül bánik az élőkkel; játszik a viruiással, mint macska az egérrel; csúfot üz a létből. Az “anyaföld”, amint sokan becézik. Pedig, hej, de mostoha, de rögös, de tövises, de szívtelen “anya” ez a föld! Földben gyökerezik a tölgy, fődből tör elő a szinpompás, illatos virág, föld adja a növényvilág életét, az igaz- De vájjon nem a föld veszi-e vissza a ’’diadalmas” tavasz és “győzelmes” nyár minden reménydus vívmányát ősszel? És milyen érzéstelen, hideg szívvel tépdes, tördel, porlaszt, pusztít ősszel a föld! . Minél dusabban tárta ki keblét tavasszal és szórta szerelmét nyáron, annál dühöngőbb fukarsággal kapar mindent vissza éles körmeivel, ha jön az ®sz. Összeszoritott, kemény ököllel zuz-ÜDVÖZLÉS(Alámeritési alkalomra.) Köszöntünk titeket, hazatért lelkek! Békés örömben kitárjuk otthonunk. Hisz ujjongó ünnepe ez a mennyeknek, Közönnyel reátok mi sem gondolunk... Üdv nektek! Dús kegyelem és békesség, Az érkezésnek e rózsás percében, Lelketek a szent a Sionnak nyereség. “Áldott, ki jött a mi Urunk nevében!” Jézusban “a jobb részt” választottátok. Örökkévalót, mit nem támad a sir. Mikor a zsarnok ellent otthagyátok: Tietek lett egy nap a balzsam, ír... Igazán ítéltetek, értelmesen, Mint illik: világosság fiaihoz. Üdv nektek és bölcsesség bőségese*. Hagy jöttetek a lét »agy eéljaiboz. m össze és úgy ragadja vissza az életet. Ó, föld! — mostohák mostohája, hogy tudjon érző, fájó, meggyötört "gyermeki” szivem szeretni téged?! Föld! — boldog az a szív, mely nem a te rabod- Áldott az az ember, ki eltépte bilincseidet. Bölcs az az elme. amey függetleníti magát a portól. Diadalmas lélek csak az, akinek szárnya nem verdesi a sarat. Ez komoly igazság. És fontos igazság, mert az ősz mutatja meg, hogy mennyire csalfa a földi lét, mennyire hazug a szinpompa, menjiyire megbízhatatlan a dal, milyen semmi az a “sok”, amit a tavasz és a nyár varázsol hiszékeny szemünk elé. Mennyivel szegényebbek és nyomorultabbak vagyunk ősszel, mint tavasszal, pedig “olyan sokat” kaptunk ... De kaptunk-e igazán egyebet, mint leckét ?.. - Nem. Használjon hát legalább a lecke. A föld nem édesanyánk, csak nagyon rossz mostohánk. Ne bizzunk benne és ne várjunk semmit tőle. De annál szorgalmasabban pillantgassunk felfelé, mert a föld felett uralkodó, örökkévaló, hatalmas és jóságos Isten egész bizonyosan Édesatyának, aki nem szűnik meg gondot viselni rólunk se tavasszal, se ősszel, sem ifjúságunk, sem öregséAz élet, az erény fölöttesei S a szabadság bajnokai lettetek. Múltba tűnve a bűn rut fekélyei; Az áldásé vagytok, nem üttök sebeket! Az érzékiség rideg kriptájából, Mint hősök, csodákban fényre jöttetek Üdv nektek.. .tisztesség Krisztus nyájától, Babért a Szellemtől bőven érjetek! A kebelbánat, a néma fájdalom Nem lesz majd oly kegyetlenül hatalmas, Ha megcsillan öröm több gyógyultakon S több ajkon száll a szó: az Ur irgalmas ! Romokban építőket nyertünk mosta», A latrokbántott' irgaímasait, — Üdv nektek s vigasz a saent hatalomban, r “ ’ Hagy emeljétek a sors alázottjait. günk idején, sem életünkben sem halálunkban ! A materialisták (anyagias gondola kozásu, földi lelkületű, Isten létezését kótségbevonó emberek) csak hadd imádják a földet, a port, a sarat és az aranyat-ezüstöt. Én nem kivánok hozzájuk csatlakozni, sőt kérem, hogy ők csatlakozzanak hozzám és imádják egyedül az Istent aki, az állandóság, megmaradás egyedüli Ura, az örökélet szerzője a Jézus Krisztus által és anyátlan lelkűnknek igaz Édesatyja! Itt az ősz! — Rajta föld! Rajta, hideg szellő! Rajta, esipős dér! Hervaszd a virágot, téptesd a lombokat, sémitsd el a madárdalt, tedd kopárrá a láthatárt Csak a szivemet ne érintsd, csak a telkemet ne bántsd. .. Hitem illatos virágait, szeretetem nyájas lombjait, megváltottságom zengő dalát ne morzsolja össze őrlő kereked! Istenem kérlek, légy velem, hogy lelkem kincseitől ne foszthasson meg a föld se tavasszal, se ősszel, hanem k*gyelmed által mindig boldogabbá, hasznosabbá válhassam és Benned valé örökkévalóságom állandó diadalmis tudatában kacaghassam szemébe az elmúlásnak s a föld rögeinek és mosolyoghassak az égen ragyogó csillagok biztató fényébe! Gruber Károly Lakozzatok hűen az Ur házában, A talentummal hittel szolgáljatok; Meg ne rémüljetek sötét próbákban. Mert ekkor méltósággal nem járjatok. Hisszük, hogy ittlétetek nem percnek szól. — A futkározót becs nem koronázza! — Üdv nektek s hűség az égi Atyától, Hogy ne szakadjon testvér-frigyünk Köszöntünk titeket boldog remények. . . A nagy bünrobot, menny távolság után, Krisztus csendjében várjon pihenéstek, Mint gondtalan gyermeket anyja karján ... Isteni adományt sejtünk bennetek. A megmentésért az érdem Jézusé. Csak meg ne álljatok, — nerekedjetek, Mert ki áH, nincs jövője, az a »uilté'1 BETKÓ JÁNOS.
