Evangéliumi Hirnök, 1938 (30. évfolyam, 15-16. szám)
1938-09-15 / 15. szám
12. oldal ’'EVANGÉLIUM HÍRNÖK” 1938 szeptember 1. két tovább élni,, s vele a 30-évvel ezelőtt megkezdett és eddig oly sikeres haladást ért hitvárat tovább építeni- Fakasszon ez uj életkedvet bennünk, és ünneplő lelkűnknek pedig legyen megszilárdítására, hogy a múltúnk sok ezer bizonyítéka, amely ragyogóan tanúskodik arról, hogy egy erős Isten van velünk és szép múltúnk .után dicső jövő áll előttünk. Az ünnepi áramban felvillanyozott lelkünk ösztökéljen arra, hogy nyomuljunk a hitünk árbocán magasan lengő Krisztusi zászló jelében, előre, tovább. E zászló alatt mint az elmúlt harminc évben, ne ismerjünk se megállást, se megalkuvást. E zászló alatt a vállalkozás szent, ennek jelében éljünk és építsünk tovább, mert ebben ígéretünk van, hogy: — ’’Isten velünk, kicsoda ellenünk?” Eljöttünk, mint utódok, gyermeki tisztelettel adózni a legszentebb elismeréssel emlékezni, utódi kötelességet leróni elődeink és hü hitatyáink iránt, akiknél nagyobb Sámsonokat, nagyobb magyarokat és nagyobb hivőket nem szült a magyar föld. Ezek bíztak, hittek és mertek már 30 évvel ezelőtt. Sok szenvedés és nagy áldozat árán ebben az ujhazában, idegen földön, uj-ugart szántani, hitmagvat vetni, hitplántát ültetni: — A magyar baptizmus hitmagját, hitplántáját, mely szépen kelt, ékesen kihajtott és csodadus lombos fává növekedett, amelynek mi ma itt, nagyon kevés kivétellel mindnyájan hajtásai, termései vagyunk. Testvéri ölelkezéssel rajongjuk körül e háromtizedes hitfát és hitünnepet ülünk, hitlakomát tartunk, remény - dús lombjai alatt. Testvéri szent melegséggel öleljük és szorítjuk keblünkhöz az amerikai magyar baptizmus háromévtizedes hitfájával annak ültetőit, hitatyáinkat, akik szivüket plántálták bele. Közöttük elsőben azokat, akik már nincsenek közöttünk, akik már elmentek hitüknek Fejedelméhez-—arany koronát viselni. Nevük és emlékük azon ban itt maradt velünk elmoshatatlan betűkkel. Hittel ott látjuk őket is ünnepelni ma- Ragyogó aranykoronás fejüket meghajtva néznek le ide reánk, utódaikra, hitük és munkájuk sikerére, gyümölcsére. Örülnek, gyönyörködnek rajtunk, amint itt ma testvéri szeretettel, egyakarattal körülölkezve, állunk e fa, az amerikai magyar baptizmus 30 éves sudártörzsü, duslombu tölgye alatt, ők is összeborulva, szemükben örömkönnyekkel mondják egymásnak: Látod Orosz testvér, látod Zborai testvér, látod Végh testvér, látod Kovács testvér, Balogh testvér, Gróza testvér: ’’Munkánk nem volt hiábavaló az Urban !••.” Nyugodjatok ti lelki hősök, Amerikai Magyar Baptizmusnak hü apostolai, hitfánk szorgos ültetői, nevelői, akik e hitfa körül felburjánzó vadfák irtásában szenvedtek, megsebesültetek, életeteket áldoztátok. Apostolok, úttörők, már tirok jutalmában pihenjetek. Részünkre meg még a gondviselés is úgy végezte, hogy e jubileumot itt üljük meg e színhelyen, ahol hitfánk egyik ültetője a munkának lelkesedésében egy utcai istentisztelet alkalmával mártírhalált halt. Zborai testvér! Az a fénykép akkor nem sikerült, életedbe került, de nézd ezt a képet, e jézusi felvételt most! Emlékezési sorainkba befoglaljuk a nagyszámú hü közkatonákat, hivő testvéreinket, akik e hittáborban a vezérek irányítására, a vezényszavakra hallgattak, dolgoztak, áldoztak, imádkoztak és építettek. Vezéreik kezeit emelték, őket becsülték, a vezényszóra figyelve védtek, támadtak, fáradhatatlan elszántsággal harcoltak. Szivünkben őrzött emlékkel ígérjük, hogy féltőn őrzött hitetek fakadását, az Amerikai Magyar Baptizmus munkáját őszinte hűséggel védni, gondozni és puritánságában növelni fogjuk tovább. Nem feledhetjük ki azokat a hithőseinket ez ünnepből, akiket a gondviselés számunkra e napra közöttünk megőrzött, megtartott. Testvéri szent meíjígséggel öleljük szivünkhöz őket. akik felekezetűnk hitfáját lelki kezeikkel plántálták, bölcsőjét ringatták. Közöttünk élndk, itt ünnepelnek és jubileumi ünnepünk díszét képezik, mienk az ünnep, Istené a hála és övéké az elismerés és tisztelet. Ez ünnepi emlékezésben az ő buzgó igeolvasásban és tanulmányozásban fáradt szemeikbe nézhetünk, tanulságul, hogy nekünk is hogy kell cselekednünk. Ma megsimogathatjuk az Amerikai Magyar Baptizmus plántáját ültető kezeket, s örömmel köszöntve üdvözöljük őket: Fábián Mihály, Gazsi István és Dulity Miklós tv.-ek személyében munkánk élő úttörőit nemes apostolait Ti magatok is megsimogathatjátok plántáló tenyereitekkel e szépre nőtt hitfának reménydus leveleit, gyümölcseit, orgonizációit Meg kell emlékeznünk az angol társulatokról: Az országos állami és városi irodákról, amelyek mint a hadsereg számára a muníció raktár, úgy ők a mi szent vállalatunkhoz harminc éven át az anyagi segélyt utalták s ezt mind e mai napig folyósítják számunkra. E forrásokból merített vízzel tápláljuk és öntözgetjük nagy részben ma is hitfánknak gyökereit, gyülekezeteinket. — Isten után az angol testvéreink szeretetéből jövő adományoknak köszönhető, hogy magyar munkánk tovább is növesztheti ágait,hajhatja az uj zsengéket és fakaszthat uj misszióföldeket. Végezetül pedig legyen hála a Mindenható Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, ki megengedte kegyes szeretetéből, hogy ilyen ragyogó emléksorokat írhassuk fényesen kimagasló sikerekről konvenciói összejöveteleink 30-ik számú jubileumi évlapjára. Jegyeztük ezt azzal az őszinte imaóhajjal, hogy majd a következő esztendők uj-évlapjaira irt sorok rólunk is, mindnyájunkról olyan ragyogó elismerést, szép emléket örökíthetnek meg és utódaink rólunk is azt olvashatják majd és olyat, mint mi olvashattunk az első 30 évlapon elődeinkről. De ne csak a konvenció évlapjain, hanem a mennyet életkönyvnek lapjaiban is, amit a hűséges angyal jegyez szent pontossággal mindnyájunkról. — Isten .segéljen mindnyájunkat, hogy: Csüngjön szivünk a munkán, kezünk pedig az ekeszarván. Vissza emlékezünk, de hátra nem nézünk. — Legyen Jézus az ut — a menny a cél, és a világ a munkatér. Tovább, testvérek, előre! Kedves olvasó! Siess és használd ki a felajánlott rendkívüli kedvezményt. Segítsd, pártold, terjeszd az evangélumi irodalmat! (Részletek a 7-ik oldalon találhatók.)
