Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-10-30 / 35. szám
1932 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 241. ezúttal több szempontot is figyelmébe igenis bátrak vagyunk ajánlani. 5. Nevezett cikk elírásból származó, sebtében leírtnak látszó, bár igen szellemes kisérő megjegyzéseiből nem hagyhatjuk szó nélkül azt, hogy az automatikus nyugdíj nemcsak élctgyá- vákat nevel, hanem lehet az az öntudatos 100 %-os erőkifejtésnek és kötelességteljesítésnek is a rugója. Csak embere válogatja, ki mit lát benne. Arról beszélni pedig, hogy a nyugdíjast, ha még munkabíró, a „köz tartja el" — mint valami menházi ápoltat, vagy dologkerülőt, — nagyon fülsértő errefelé a mai nyugdíjintézett nagy terhek viselése idején és a nyugdíjjal kapcsolatos közfelfogásban is élő jogok tudatában. 6. Az egész kérdést a mi nyugdíjintézetünkkel kapcsolatban is bizony azon a módon lehet a legegyszerűbben elintézni, amint azt cikkíró is teszi. Akinek nem tetszik, az ne azon törje a fejét, hogy az intézetet rendeltetésének megfelelőbbé tegye és még csak ne is emelje fel szavát, hogy az illetékesek törjék, hanem egyszerűen „forduljon a biztosító társaságokhoz". Kár, hogy cikkíró még azt is nem tette hozzá jótanácsként, hogy az vegyen sorsjegyet is! Ez is megoldás, elvégre. Sokkal komolyabb szempontok és körülmények mérlegelése volt az inkriminált javaslat szülöháttere, mint amit a cikkíró meglátott. Ez a szemszög jogosult lehet, ha a helyzeten változtatni még csak elméletben sem akarunk a nyugdíjintézettel kapcsolatban, de ha azzá akarjuk tenni, aminek lennie kell, úgy minden visszatérő alkalommal hozzá kell látni bizonyos „megfontolására érdemes" körülmények mérlegesésének, hogy ha mindent nem is, de legalább amit lehet, azt a „közjó“ érdekében mind megtegyük. A javaslat előadója. A svéd ev. egyház új érsekének pásztorlevele. V. Ezeknek előre bocsátása után 3 csoportban ill. gondolatkörben folytatja lelkésztársaihoz intézett mondani valóit. E három gondolatkör: Krisztus szolgája, Krisztus igéje, Krisztus teste. Pál apostol Kol. 3&-ben található szavainak idézése után ezeket írja többek közt: „Ki az köztünk lelkészek közt, akit meg ne érintenének s akire ne illenének ezek a szavak amelyeket az Úr a házasságtörő asszony megbüntetését követelő papokhoz intézett, hogy lefegyverezze őket: „Aki nem bűnös közületek, az vesse rá az elsó követ" (Ján. 8?)?" „Tudnunk kell és meg is kell szívlelnünk azt, hogy Krisztus gyülekezetének joga és kötelessége, hogy az életfolytatás kérdésében nagyobb követelései legyenek velünk, az egyház szolgáival, mint a gyülekezet más tagjaival szemben ..." „Múlhatatlanul szükséges, hogy az egyház, saját érdekéből is, a szigorúság minden eszközével eljárjon olyan szolgáival szemben, akik nyilvánvaló bűnükkel megbotránkoztatják a gyülekezeteket." ... „Távol, távol legyen tőlünk minden gyalázatos, illetlen magatartásnak bármilyen neme, minden könnyelmű, kétértelmű beszéd vagy tréfa. Ilyenek által gyalázat származik Krisztus, a mi Megváltónk nevére. Pénzsóvárgáatól legyen szabad a mi vándorlásunk ..." Ránk lelkészekre fokozott mértékben áll Kol. 3*—w-nek minden egyes szava! Majd még konkrétabb formában 3 olyan papi tulajdonságról szól, aminek minden lelkész tulajdonának kell lennie 1. Legyen a lelkész minden emberrel szemben barátságos. „A barátság alatt azonban nem értek valami gyöngéskedő, édeskés vagy kegyeskedő magatartást. A lelkész legyen mindenkor férfi és ezt mutassa meg szavakban és magaviseletben .. .** 2. Az egyház szolgája legyen kész mindenkor a megbocsátásra mindenkivel szemben, aki bármi módon vétett ellene. „A fő dolog nem az, amit a másik elkövetett velünk szemben, hanem az, hogy nekünk sikerüljön az ez által elébünk került akadályon át a szeretetnek olyan érzésállapotába jutni, amely nem csak kész megbocsátani, hanem meg is bocsát valóban .. ." 3. Szükséges, hogy a lelkész viselkedjék nyíltan, becsületesen és lojálisán azokkal szemben, akik a keresztyénséggel és egyházzal szemben idegenek vagy talán kétkedők vagy egyenesen ellenséges indulatuak. „A cél soha nem szentesítheti az eszközöket..." ......utálatos az Isten számára, ha ügyét o ly módon és eszközzel akarjuk előbbre vinni, amely nem tökéletesen nyílt, tisztességes és igaz ..." Az u. n. szektákkal szemben is teljes lojalitást, megértést kíván. ..Krisztus igéje" gondolatkörből néhány töredéket mutatok be. Idézi Kol. 3i«-ot: „Krisztus beszéde lakozzék bennetek ..." Ezután rámutat arra, hogy „Krisztus beszéde" nemcsak az. amit az Írásokban találni, hanem a hivő lelkek bizonyságtevése Istennek Jézus Krisztusban megjelent kegyelméről, az Úrról és Megváltóról. Foglalkozik a Szentirással s reámutat az Újszövetség elsőbbségére. „Az újtestámentomi iratok megbízható visszhangjait őrzik ama bizonyságtételnek, amelyet az őskeresz- tyén idők hivöi sokféle módon, szóban és élettel, juttattak kifejezésre ..." Érinti az inspiráció kérdését és kifejezi erre vonatkozó felfogását: „Az inspiráció lényegében nem valami mechanikus, tárgyi vagy elhatárolt jelenség, hanem valami személyes. A Lélek munkája teljesen, elejétől végig, a szívben megy végbe. Isten Lelke teszi az embereket új emberekké a Jézus Krisztusban, a mi Urunkban, szent istenemberekké, akik mint ilyenek a Lélek sugallatára és hatására beszélnek és cselekednek. Ez a döntő az írások kérdésében is ..." „De ezen Lélektől inspirált üzenetközlők és azoknak bizonyságtevése mögött ö áll, akit összehasonlíthatatlan értelemben nevezhetünk inspiráltnak, Jézus Krisztus és Megváltónk ..." De: „Krisztus az írásnak és a szent történetnek napja és szíve". Az Új Testamentom e szerint rászolgál arra, hogy „Krisztus beszédének" nevezzék. „Ezt azonban nem tehetjük exkluzív értelemben. Krisztus beszédével találkozunk a ma élő gyülekezet szent cselekményeiben és istentiszteletünneplésében, igehirdetésében és tanításában, énekeiben, az építő és áhítatirodalomban. Az újtestámentomi bizonyságtevést azonban alapvetőnek és fölébe rendeknek kell tartanunk „Krisztus beszéde" ezen más formájának mindegyikével szemben..."
