Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-03-27 / 12. szám
1932 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 93 mai, akár a tegnapi, akár egyéb elvi megnyilatkozásaiból konkrét esetekre, pártokra vagy személyekre akarna konklúziókat levonni. Ezek után nem gondolhatunk mást, mint azt, hogy a prímás az előző napi értékítéleteit nem a konkrét helyzet ismerete és elemezése alapján állította fel, hanem vagy az ujjából szopta, vagy egy transcendentális világ elvi vetületivel gyönyörködtette a közönséget, amelyből csupán azt a figyelmeztetést kell kikögíteni, hogy a különböző tisztességtelen érdekszövetségek ellen gyakorlatilag úgy védekezhtünk, ha csak klerikális, tehát nem érdekszövetségi lapokat járatunk és teljes önzetlenséggel csak klerikális vezetőket stb. tűrünk meg. .Az már az excellenciás magyar vezércikk írók tragikomédiájának transcendentális sorozatába tartozik, hogy Nagy Emil, a P. H. jóhiszemű „leading article" Írója a transcendentális és legelső magyar közjogi méltóság kezébe mindjárt március 18-án belenyomta az „erkölcsi véres kardot" s hozzátette, hogy „elsősorban nekünk magyaroknak kell értenünk saját egyházfejedelmünk szárnyaló igéiből." Sajnos nem lehet remélnünk, hogy akár devót vezércikkezőink, akár a transcendentális világ tiltakozni fognak a transcendentális főpapnak az aveu-kkel és dés- aveu-kkel folytatott pajzán, Shakespeare Szent- ivánéji Álmába illő játéka ellen. Annyi bizonyos, hogy egész helyzetünk egyre transcenden- tálisabbá válik s ezt a találó jelzőt hálásan köszönöm a hercegérseknek. Eiybízieiyei szirváiygendizás Esperességünk most foglalkozik azzal a tervvel, hogy a területén levő szórványhivek közt beható munkát indít. Az egyházmegyei keretek ben folyó szórványmunka csíráiban már eddig is megvolt, mert főleg az iratterjesztéssel évek óta iparkodott az Egyházmegyei Belmissziói Szövetség segítségére lenni azoknak a gyülekezeteknek és lelkészeknek, akiknek kiterjedt szórványaik voltak. Az alábbiakban erre a konkrét egyház - megyei tervezetre való tekintettel állítottak fel néhány olyan programmpontot, amelyek talán másutt is, legalább részben, alkalmazhatók vol nának. Azzal a reménnyel is kecsegtetem maga mat, hogy szolgálatot teszek szórványügyünknek és szórványmunkásainknak, ha programmterve- zetemet szélesebb körben ismertetem, s az esetleges észrevételek vagy bírálatok révén korrigálhatom. 1. Az egyházmegyei szórvány gondozás nem v jelenti a gyülekezetnek és a paróchus lelkészek nek a szórványmunkából és a felelősségből való kikapcsolását, anyagi vagy személyi tehermentesítését. Ellenben jelenti azt, hogy az anyagyülekezet lelkésze rendszerint nem lévén abban a helyzetben, hogy a szórvány hi veket ellássa, mert hiszen éppen vasárnapokon odahaza van lekötve, kell beállítani valakit, akinek a vasárnapjai és ünnepnapjai is a szórványhivek gondozására fordíthatók. Maguk az egyes gyülekezetek erre a célra külön munkást, anyagiak hiányában nem bírnak beállítani, a legtöbb esetben ez a külön- inunkás abban az egy gyülekezetben nem is találna elegendő munkát, azért kell több gyülekezetnek e célra szövetkezni, s legcélszerűbbnek mutatkozik az egyházmegyei keret mint egyházközigazgatási egység. Az egyházmegyei szervezésnek még az a nagy előnye is megvan, hogy ezáltal a gyülekezetek és hívek nemcsak a köz- igazgatási kötelékek, hanem lelki kapcsolatok révén is közösségbe jutnak egymással. így felelhetünk meg annak a másik fontos követelménynek is, hogy a szórványgondozás az illetékes lelkésznek elfoglaltsága, betegeskedése vagy öregsége miatt sehol sem lesz elhanyagolva, mert hiszen az egyházmegyei szórványgondozás szükségképen és természetszerűleg egyformán tekintetbe veszi és szolgálja az egyházmegye minden szórványát. Számba jön az is, hogy az egyik helyen tapasztalt áldás és siker az egyházmegyei szórványgondozásban ellensúlyozhatja azt az el- kedvetlenedést, amely beállhatna egy másik helyen mutatkozó sikertelenség miatt.* Ugyancsak a szerzett tapasztalatok is gyümölcsöztethetők az egész területen. A mondottakból következik, hogy az egyházmegyei szórványgondozásnak mindig programmszerüen fel kell ölelnie és szem előtt kell tartania az egész munkaterületet. 2. Az egyházmegyei- szórvány gondozás nem az a munka, amit egy gyülekezet lelkészétől várunk, amikor lelkipásztorkodást kívánunk tőle. Azt hiszem, hogy itt nagyon is disztingválnunk kell. A szórványgondozó inkább evangélista, mint lelkipásztor. Munkájának jellege azt kívánja. hogy mozogjon, hogy minél több falut, tanyát, pusztát járjon be. Feladata nem az lesz, hogy valamely helyen igen szép sikert érjen el, s ennek a kedvéért ott sokat időzzön, hanem az, hogy minden helyet minél többször bejárjon. Nem félek kimondani: a megtett kilométerek itt latba esnek. Nem azzal kell bajlódnia, hogy valahol megteremtsen egy minta-szórványt, amelyben a lelke gyönyörködhetik, hanem folyton szántani kell az ugart és nem szabad felednie, hogy a szórvány mögött ott van az anyagyülekezet és annak lelkésze, s hogy a szórványnivek a hit- és szeretetéletének fókusa az anyagyülekezet, annak istentiszteleti, gyülekezeti élete. A szórványgondozás egyik főcélját éppen akkor éri el, amikor a szórvániyhvőben tudatossá és élővé teszi a gyülekezeti és egyházi közösséghez való tartozást. Ez persze az anyaegyházat s annak lelkészét szintén munkába állítja. 3. Az egyházmegyei szórvány gondozásnál tehát lényeges a szórvány gondozónak mozgékonysága. Ezt az egyházi munkást nem szabad különösebben egyik szükebb területhez sem lekötni, nem szabad belőle semmiképpen sem va
