Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)

1932-03-13 / 10. szám

1932 EVANOELIKUSOK LAPJA 77. a fiatalságot. Az evangéliumot azonban csak útfy lehet beiktatni, belevezetni az ifjú életbe, ha en­nek az életnek veleszületett tulajdonságaihoz és erőihez alkalmazzuk a nevelési eljárást, ha ennek az életnek a javaiba, céljaiba és értékeléseibe kapcsoljuk az evangéliumot. Az evangéliumot a személyi érzetbe», a szabadságérzetbe, az ifjúkor megváltás utáni vágyába, a cselekvési készsé­gébe és tettvágyába, a nemzeti és társadalmi ön­tudatába, az ifjúkor megismerési vágyába keil belekapcsolni, hogy az ifjúság életében áramfor­rássá lehessen. Mindezeket a lelki működéseket részletesen ismerteti Pfennigsdorf, mindenütt az evangéliumi nevelés szempontjait mérlegelve. A könyv negyedik része a formális fokozatok helyét elfoglaló lélektani fokozatok rendszerét építi fel. (Folyt, kőv.) Egy evangélikus szórványból — A romhányi evangélikusok harca drága hitükért. — Romhány nagy község, kb. 3000 lakossal s ebből száz lélek csupán az evangélikus. Minden igaz evang. lélek elképzelheti, hogy ennek a maroknyi ev. csapatnak mily heroikus küzdelmet kell folytatni, hogy a kath. hullámok el ne nyeljék. Még egy békességes hajlamú, liberális szel­lemű plébános mellett is nehéz e kisszámú csoport élete, mert akkor is a beolvadás veszélye fenyegeti őket. A múltban ilyen plébánosa volt Romhánynak s akkor bi­zony senki se kérdezte a másiktól, hogy te meg milyen hitü vagy? A múlt esztendő nyarán új papot kaptak a rom­hányi katholikusok. Nemsokára hangok hallatszottak, hogy a más hitüeket nem szereti. Az ősz folyamán aztán kibújt a szög a zsákból, amikor jezsuita papokat hivott a községbe. Azok aztán fenekestől felborították a nyugal­mat. Ettől a pillanattól kezdve a romhányi evangélikusok lenézett és kivetett emberek lettek. Amikor aztán a káplán az ev. gyermekeket is sértegette s én ez ellen erélyesen felszólaltam, a plébános bezárta előttem az iskolát s valóságos lázadást provokált hívei között az evangélikusok ellen, ugyannyira. hogy a romhányi evan­gélikusok szinte féltek kijönni házaikból. Ekkor történt, hogy egy idős, jólelkü ev. asszony egy kath. iskolás gyereket rendre utasított, amiért az illetlenül viselkedett, mondván: Majd megmondom a plébánosnak, mire a gyerek Így felelt: „Magával nem áll szóba a plébános úr, mert maga bűnös eretnek." Ha egy kath. legény megkér egy ev. leányt, azon­nal követeli a kitérést a kath. fél. Ev. gyermekek sírva mennek haza, mert a káplán vallásukat és hitüket bántja durva módon. Ahol csak lehet, az iparosokat kitúrják minden munkából. Az ev. asztalosnak nem adott munkát a kath. temp­lomon ezekkel a szavakkal: „Ev. ember nem dolgozhat kath. templomon". A községi kovács is ev. ember volt. Felmondtak neki, pedig jóravaló, becsületes ember. Azonban a romhányi evangélikusok — hála Istennek — összeszorltott fogakkal, felemelt fejjel, büszkén állják a harcot. Most még öntudatosabbak, mint valaha. Nincs az a vasárnap, hogy cl ne jönnének a 4 km.-re fekvő bo- donyi templomba, ahonnét hitben megerősödve távoz­nak. Eshet az eső, zughat a vihar, de ők jönnek, mert vágyódnak az Isten háza után. Én meg majd minden va­sárnap átmegyek hozzájuk és Párizs György hittestvé­rünk házánál tartok házi istentiszteletet. Megható és lélekemelő, amint jönnek, amint imádkoznak s énekelnek, hogy szinte a könny csordul szememből örömömben. De az ő szemüket is sokszor elönti a könny árja. Mindig úgy érzem, amikor végig nézem a kisded csapatot, mintha egy nagy tengeren lennék. Az ellenséges hullámok csap- dossák hajónkat és mi benne a hajóban összebújunk, térdre hullunk és könnyes szemmel, de erős hittel éne­kelünk: Erős vár a mi Istenünk.... S amikor hitünk néha lankad és kétségbeesetten kiáltunk: „Uram tarls meg, mert elveszünk", akkor igenis érezzük, halljuk, amint biztatólag szól az Ur Jézus, „Kicsiny hitü mért kételkedel bennem", ha évszázadok zúgó viharai között megtartottalak benneteket, most sem hagylak el tite­ket ... Bízzatok .... Neféljetek .... Én élek s ti is élni fogtoktl • És Jézus bátor szelleme még a gyermekek lelkét is áthatja, mert egytzben Rósinger Jenő ev. gyógyszerész 7 éves fiacskáját, Jánoskát megszólítja a plébános, mond­ván: mért nem köszönsz úgy, hogy dicsértessék... „Mert én evangélikus vagyok", felel a gyermek. És ami­kor vallásórára jövünk össze egy magán háznál és a 18 evetig. gyermek ajkán felcsendül az ének: „Fel barátim drága Jézus zászlaja alá" és közben könny csillog sze­mükben: bizony ilyenkor az én szememben is megjelenik «gy-«gy áruló könnycsepp, de boldogságomban, mert ahol ilyen hitet lát az ember, ott még a poklok kapui sem diadalmaskodnak. Azonban a nehéz küzdelmet állják a romhányi hí­vek és még jobban állnak, ha volna templomuk. Tel­künk van és van kb. 1.500 pengőnk is, de ez kevés. Mi­vel követ ingyen kapunk, a tetőzetre és a többi munkára kellene még vagy 5.000 pengő. Hozzátok kiáltok nagy gyülekezetek boldog evangélikusai: Segítsetek, segítse­tek!! Tudom, hogy nehéz nektek is az élet, de pár fillért tudtok adni, ha akartok. Ne hagyjátok elveszni a hány- kódó hajót. Gyüjtőlvünk nem lesz, azt akarjuk, hogy kényszer nélkül mozduljanak meg az evangélikus szivek! Hiszem, hogy nem hagynak elveszni 100 ev. lelket és kiáltásunkra megmozdulnak az ev. szívek!! Az adomá­nyok lelkészt hivatalomhoz küldendők: Kétbodony, Nóg- rád megye. És Ti drága romhányi ev. testvéreim: Bíz­zatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!!, mert 500 ezer magyar ev. szíve dobog értetek e csonka hazában és mert mindörökre „Erős váratok nek­tek az Isten!! Csőváry Dezső, kétbodonyi ev. lelkész. A szórványgondozás elég? Egyházunk Magyarországon szórványegyház. Ezt már többször hallottuk, anélkül, hogy levon­tuk volna e ténynek következményeit. De erről most nem akarok írni. Ezen a szórványegyházon belül vannak tömegegyházaink és vannak a szó

Next

/
Thumbnails
Contents