Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-03-13 / 10. szám
76. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1932. hető. Rám leginkább annak a hangoztatása hatott, hogy abban a tudatban kell prédikálnunk, hogy Isten csakugyan fel akarja használni a lelkek megmentésére minden prédikációnkat. (Folyt, köv.) Hogyan tanítunk evangélinmot ? (Wie lehren wir Evangelium?) (Folytatás.) Hogy a gyermekek mennyire vonhatók be a gyülekezeti életbe és általában az egyes életkorszakokban mire képes, azt a gyermek- és ifjúsági lélektan megvilágításában ismeri meg a vallás-tanító. Ezzel foglalkozik az első könyv harmadik része. Az evangélium gyermeknek való-e? Ez az első kérdés, amit a hitoktató a gyermekiélek búvárjához intéz. A felelet fontos, nehogy az eddigi nagyon gyakori hibába essünk, t. i. hogy a felnőttek vallásának valami összezsugorított, idétlen torz alakját kényszerítsük rá a gyermeklélekre. A szerző ezután a gyermekiélek fejlődési menetét követve, rámutat azokra a lelki jelenségekre, melyekkel a hitoktatásnál dolgunk van: Érzetek, észrevételek, vágyak, emlékezet, képzelet, beképzelő erő, játékösztön, intelektuális-, esztétikai-, vallásos érzelmek, lelkiismeret, önérzet, tisztességérzet, szégyenérzet, ösztön, akaratmegnyilatkozás, hajlam, szokás, szenvedély, ezek azok a regiszterek, melyeket a nevelőnek ismernie kell, ha nem akar a gyermeklélek orgonáján kontárkodni. Ami a képzeteket illeti, az evangélium eltérően minden más vallástól alapfogalmaival és képzeteivel a gyermek szemléleti köréhez tartja magát. ,,Ha Jézus nem is mondta volna: „engedjétek hozzám a kisdedeket“ — akkor is jönnének, jönniök kell Jézushoz, mert legbelsőbb szükségletük hajtja őket, Jézust a gyermekek megértik, mert megtalálják Nála azt, ami minden gyermekéletnek napfény; megtalálják nála azt a szeretetet, mely messzebb és mélyebbre terjed az emberszeretetnél. A szerző bemutatja azt a magas művészetet, hogyan lehet a kritikus kérdések korában érzékiesen és embe- riesen alkotott vallási fogalmakat átvezetni és átszellemesíteni állandó szellemi élettartalmakra. Hogyan juthat el a gyermek oda, hogy felfoghassa, miszerint minden testiség, tér-, és időbeliség csak képe és hasonlata az érzékfeletti valóságnak, Isten maga „lélek“ és a menny az Istennel való teljes, zavartalan közösség. Nagy szerepet játszik a gyermek vallásos fejlődésében a függés érzése és az életszükség. A gyermek élete nem egészen paradicsomi boldogság. Maga a félem elég ahoz, hogy a gyermek élete meg legyen nyomorítva s a függés érzése nagyon is elhatalmasodjék. Nagy nyomástól szabadul tehát a gyermek, ha a világ Urában az Atyját tanulja megismerni, aki végeredményben csakis jót akar. Mivel pedig a gyermek alázatos és bizakodó, azt mondhatjuk, hogy a gyermeknek egyenesen igénye van az evangéliumra. „Lelkiismeretlen és felelőtlen dolog volna a gyermekeket attól a legmélyebb üdüléstől megfosztani, amit a lelkűk megkíván. Ami a gyermek erkölcsi életszükségét illeti, döntően fontos az a megállapítás, hogy a gyermekben spontán bűntudat van, ez nem mesterségesen előállított lelki jelenség. Előnyösen használható ki a nevelésnél az is, hogy a gyermek az önzése miatt korán összeütközésekbe kerül a környezetével. „Egész lelki állapotát tekintve a gyermek legalább olyan fogékony a vallás iránt, mint a felnőtt.“ Az evangélium ama tartalmát, mely szerint Isten a bűnt megbünteti és csak azoknak bocsát meg, akik a lelkiismeretükben büntetni hagyják magukat, a gyermekek tényleg felfoghatják. „Az alsó fokokon a vallásoktatás fölfeladata az, hogy a bibliai Krisztus alakját a gyermekekhez közel visszük.“ A gyermekeknek látniok kell azt a Krisztust, aki szent és tiszta, aki a bűnt gyűlöli és bünteti, aki azonban irgalmas is a gyöngékhez és nyomorultakhoz. Meg kell tanulniok a gyermekeknek, hogy cselekvésükben és egész magaviseletükben Jézushoz mérjék magukat. A nevelés története és a misszió bizonyítja, hogy ez lehetséges s hogy a gyermekek ellenállhatatlan vonzalmat tanúsítanak Jézus Krisztushoz. Kész megváltási- és kiengesztelési teóriákkal azonban semmit sem lehet elérni. Hogy Isten rémségesen komolyan veszi a bűnt, sokkal komolyabban, mint mi; hogy Isten szent és igazságos marad akkor is, ha megbocsátja is a bűnt, hogy csak azért bocsát is meg, hogy a bűntől megszabadítson, — mindezt nem lehet megtanulni, erre nevelődni kell. Végső fokon Krisztus szenvedését Isten ítéleteként kell a növendéknek átélnie. All éves korban fellépő kritikus szellem helyes irányba terelését az új megismerési folyamatoknak helyes táplálásával és a szabad imádkozásra való rásegítéssel lehet elérni. Hogy az evangélium az ifjúságnak való-e? E kérdés fejtegetésében Pfennigsdorf odajut, hogy „az ifjú éppen a keresztyén élet központi eseményére van beigazítva“. Az ifjúság vallásos vezetésére vonatkozólag egy helyen a szerző azt a lesújtó és keményen kötelező tényt szegezi le, hogy „ahol az ifjú korban elmarad a vallási ébredés vagy vallási felelevenedés, ott a későbbi életkorban ritkán követ- kezhetik be mélyebb mozgalom Isten felé.“ — Isten teremtő gondolatának a fenségét tapasztalhatjuk meg éppen abban, hogy az ifjúság lelki természete egészen úgy van alkotva, hogy ifjú korában az ember tudjon is mély vallásos benyomásokat szerezni. Pl. az öntudat fokozódása, a szabadságvágy, a megismerési vágy, a tudásvágv. a szellemóriásokért való rajongás, az idealizmus és a valóság ellentétéből származó belső konflht- tusok, a mélységes fájdalmak mind az evangélium szabadsághozó hatalmának szolgáltatják ki
